3. hajnal – Fanatizmus vs. élmény – és teljesítményhajhászás

Avagy a 100 balin legendája…  a BalatonBalinMaraton 3. hajnala az év egyik legjobb pecája volt, minden tekintetben. Sok halat fogtunk, sok helyen, sok evezéssel, folyamatosan figyelve a vizet, kémlelve az eget. Két igazán fanatikus horgász pecája. Ákos már megírta a pecát röviden, nem is erről akarok most írni, inkább egy negatív trendről, ami már régóta tart, mostanában mégis egyre jobban kicsúcsosodik: a Horgászat élmény – és teljesítmény hajhászásásba történő átfordulásáról. Miért? Egyrészt utólag sokkal okosabb az ember, másfelől nincs is olyan éles határvonal az egészséges fanatizmus és az előbb említett “túlzásba vitt erőltetés” között, hogy mikor benne van az ember realizája azt…

Szóval manapság egy betlinek 0 élményértéke van. Egy blogon megírt – mondjuk “Hogyan bánjunk a nagy balinnal, vagy nagy csukával óvatosan?” – bejegyzésnek szintén 0, ahogy ennek a bejegyzésnek sem, de mégis megírom. Viszont ha feltenném egy vadvízi nagyobb csuka fogásának koordinátáit + a nyerő csalit a facebookra, akkor minden nézettségi rekordot megdöntene a poszt…. Jó ez így?

Egyértelmű, hogy nem. Hogy jön ez a 3. hajnalhoz? Úgy, hogy a 3. hajnal a pozitív példa, amikor valódi szórakozásból akartunk és fogtunk minél több halat, minél több szituációban, akár feladva a biztos kősüllőfogást pár őrült balinrablást láttán. Képesek voltunk őrült módjára, hatalmas röhögéssel evezni a kishalfoci felé. Két őrült, fanatikus pecás. Örültünk annak, hogy képesek vagyunk átverni a ragadozókat, de örültünk a rontott balinkapásoknak is, amik gondolkodásra késztettek.

Viszont!!!

A következő hajnalokban, baromi sok brutál jó élmény után, korán sem ideális időjárási viszonyok között is úgy éreztem, hogy mennem és fognom kell, semmi sem elég… Jó ez így?

Egyáltalán nem jó! Kényszerré vált a fogás, pont a szépségét vesztette el a peca. Emlékszem Steve büszke arcára, mikor 3 hatalmas betli után, kitartva a nagy csali mellett kifogott mellettem 2 gyönyörű csukát. Ez fanatizmus! Az, hogy én 2 hét peca alatt, alig-alig tudtam elengedni a legesélytelenebb hajnalokat is, na az már bőven nem az. Utólag persze látom mekkora hülye voltam, de ahogy már írtam is, elég vékony a határ a fanatizmus és a teljesítménykényszer között:

100 balin!

100 balatoni balin sok? Ez a 2. szezon, hogy túlléptem a 100 balatoni balint (május – augusztus közötti időszakban), úgy, hogy nem lakok a Balaton partján. Az ott lakó ügyesebb pecások ennek a többszörösét is megfogják, de higgyétek el, 100 balatoni méretes (45 cm+) balin megfogása, hétvégi pecásoknak nem olyan egyszerű ám. De van értelme?

Persze, hogy van, de nem minden áron. Erre legjobb saját példám: az idei legemlékezetesebb és legnagyobb sikerélményt nyújtó 2 pecámon is mindössze 1-1 balint fogtam.

Az előszobában van egy táblám az alábbi idézettel: “Még sosem bántam meg, ha elmentem horgászni. Azt viszont többször is, ha nem.”  Biztosan ismeritek, de:

Szerinted igaz vagy sem? –> a kérdésre adott válasz, szerintem a legjobb módszer, hogy meggyőződjünk róla jelenleg Fanatikus pecások vagyunk-e vagy már átestünk a ló túloldalára. (Van másik hasonló példám is, azokhoz akik rendszeresen, de hobbyból futnak: szoktál futó alkalmazás nélkül, idő- és távmérés nélkül futni? És az ismerőseid? Na ugye….)

Mi ebből a konklúzió? Számomra fel van adva a lecke, hogy megmaradjak Fanatikus pecásnak és tegyem félre a darabszámokat, kilókat, centiket…

3 hozzászólás

  1. “Számomra fel van adva a lecke, hogy megmaradjak Fanatikus pecásnak és tegyem félre a darabszámokat, kilókat, centiket…”

    Saját bőrömön tapasztalva: tedd félre! Ma már meg sem mérem, mekkora halat fogtam, nem számolom, mennyit, mivel ez teljesen lényegtelen.
    Olvastam egy blogon, hogy a pörgető horgászok (az író is az volt) legtöbbször a rekordért mennek ki (darab, súly). A műlegyes horgászok pedig nem (ez mondjuk 100%-ban nem igaz, mert azért itt is észre lehet venni, ha valaki a modern pörgetésből nyergelt át). Pedig ha valaki veszi a fáradságot, és elolvassa Izaak Walton könyvét, hamar rájön a megoldásra.

    Üdv, Levente

  2. Nagyon sok balint fogtam idén. Nagy részét felszíni és jerk csalikkal. Már ez is egy hatalmas lépés, hiszen vannak olyan időszakok, amikor más csalikkal sokkal eredményesebbnek lehet lenni. Kishalfocin lehet darabszámot fogni, ahogy küszíváson is, vagy ősszel efzett kanállal. De aki el tudja ezt engedni valamilyen szinten, az rájön, hogy a darabszám az nem minden. Persze az első pecákon az éven még én is számolok. Nem bírom ezt a szokást eldobni. De egy idő után már nem foglalkozok a darabszámmal. A súly sosem érdekelt, a hosszt a nagyobbaknál, ha van lehetőségem azért lemérem. Meg egyszerűbb a mérőre ráfektetni a halakat és jobb is nekik, mint ha a móló kövén feküdnének.

    Próbálok minél több csalival balint fogni, számomra értékes, vagy különleges csalikkal is.

    Idén a legbüszkébb két olyan balinra vagyok, amik magányos halak voltak. Az egyiket egy hónap után csaptam be saját hat centis kutyával, a másikat októberben szintén hat centissel, csak más színben. Mindkettő darabos hal volt.

    Igazán kösz, hogy megemlítettél a csukák miatt. Imádok támolygóval csukázni még mindig, de kevésbé szelektál és ha az ember kigondol valamit, akkor amellett ki kell tartani betlis napok után is.

    Idén egyébként már vétettem egyszer. Bizony a hosszú hétvégén nem az elképzeléseim alapján sügéreztem. 😦 Szégyenlem is magam miatta! 😦 Nagyot akartam fogni. Ott is voltak, de a kicsik mindent vittek előlük. Előbb abba kellett volna hagynom.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s