16. hajnal

Matróz nyugodtan ébredt. Kedvenc felesége hozott neki egy nagy bögre tejes kávét. Felült az ágyban, belekortyolt a reggeli italba, felcsapta digitális naplóját majd hangosan felnevetett.  “A természet a legjobb tanár és nekem most pont erre van most szükségem!” – gondolta magában és szorgalmas karakterpötyögésbe kezdett. A lelkes gépelés közben megcsippant telefonja. Kalapos volt az, a nyugalom és kitartás példaképe, kint maradt a vízen és kitalpalt még egy fenekeszeget. Matróz ebben a pillanatban büszkeséget érzett és persze örömöt, hogy ilyen horgászokkal hozta össze őt a sors: Kalapossal, Deszkással, Klubtaggal, Kajakossal és persze A Kölyökkel.


16. hajnal

A túra utolsó napján Matróz fáradtan ébredt. Aféle fáradság volt ez, amiért csak magát okolhatja az ember. Idegesen forgolódott a tegnap esti betli után, pedig semmi oka nem volt rá. Talán egy mégis, de az nem ok, inkább jellemvonás: a megszállottság egy kis mohósággal, türelmetlenséggel és kapkodással fűszerezve.

Már vak sötétben, az első hely felé tartva is cikáztak gondolatai. Szokatlan volt, máskor a napfelkeltéig húzza takarékos üzemmódban és csak az első balinrablások pörgetik fel üzemi fordulatra. Ezúttal a szokásos partra sétálást is kihagyta, gondolkodás nélkül húzta fel melles csizmáját, az első dobásokat tervezgette. Nem mondom, hogy nem volt meg rá minden oka, mert ezen a helyen többször adott már halat a hófehér csali bőven az árulkodó rablások megjelenése előtt, én mégis túlzásnak érzem.

Az első pofon rögtön a partra érve érte. Az előrejelzésektől eltérő irányú szél rendesen borzolta a felszínt, közel sem ideális hullámokat korbácsolva. Matróz mit sem törődve a hullámokkal begázolt a vízbe, hátha a kishalak a közelben maradtak. Csalódnia kellett…
Matróz makacs jellem; negyed óra múlva már a következő helyen gázolt, ami egyrészt szélárnyékosnak tűnt, másfelől egy nappal korábban jól tartotta a balint. Alig hogy elhaladt a nádkiszögellés mellett, meglátta az előtte 50 méterre gázoló horgászokat. Másodszor is csalódnia kellett…

Közben üzenetet kapott Kalapostól. A tegnap esti betli helyén, hajnalban kint volt a raj. Kalapos 2-őt csípett meg közülük, de elmondása alapján akkora tombolást csaptak, hogy ketten minden bizonnyal két duplát könyvelhettek volna el. Helyette szörnyű betlivel ért véget az utolsó hajnal, pontosabban csak számára szörnyűvel. Máskor a napfelkelte látványa vagy a Balaton illata is elég a boldogságához. Máskor, de nem ezen a hajnalon. Hazafelé tartva a modern infokommunikációnak hála megtudta, hogy Deszkás már a 6. vagy 7. balinjánál tart. A hír és hiúsága egy pillanatra elbizonytalanította, erősen elgondolkodott egy utolsó, potenciális pálya felkeresésén, végül elvetette az ötletet. Fújt egy nagyot és az utolsó pillanatban bekanyarodott a kapubejárójukra.

Csak most kezdte belátni, hogy ez nem egy sima betlis nap volt, több annál. Talán büntetés a megszállottsága, mohósága, türelmetlensége és még ki tudja mi miatt. Ilyen olvasatban ez volt a legjobb befejezése annak a maratoni és korán sem eredménytelen két hétnek, amit a Balaton partján tölthetett. Talán túl büszkévé vált, túlságosan magamutogatóvá, de minimum teljesítményhajhásszá. Olyanná, mint a kor társadalma, ami folyamatos rekorddöntögetések mellett darál be mindent és mindenkit. Akkor a körülmények áldozata volna? Nem hinném. Ez a tulajdonság benne volt Matrózban, sőt, a ritka és rövid hétvégi túrákon sokszor még jól is jött, de ennyi időn keresztül már nem tolerálhatta a víz. Ez egy olyan tulajdonság, amit meg kell tanulnia jól használni, ami idő kell és jó sok pofon…

Matróz hazaérve első mozdulattal sarokba dobta okostelefonját, levetette ruháját és befeküdt felesége mellé az ágyba. Korán volt még, talán 9-et sem ütött az óra, álmos is volt, mégis nyugtalan forgolódásba kezdett. Felesége félálomban is tudta mi történik, óvatosan átkarolta hát, mire Matróz rögvest megnyugodott és az álmok felé kezdett zuhanni. Közben az elmúlt napok rossz emlékei kavarogtak a fejében, jó egy se. Fura rosszérzésű kavargás volt, olyasmi, ami sokáig félálomban tartja az embert, végül mégis elaludt kedvese karjai között…
Még felriadt néhányszor idegesen, leizzadva, míg végül teljesen beájult.

Matróz nyugodtan ébredt. Kedvenc felesége hozott neki egy nagy bögre tejes kávét. Felült az ágyban, belekortyolt a reggeli italba, felcsapta digitális naplóját majd hangosan felnevetett.  “A természet a legjobb tanár és nekem most pont erre van most szükségem!” – gondolta magában és szorgalmas karakterpötyögésbe kezdett. A lelkes gépelés közben megcsippant telefonja. Kalapos volt az, a nyugalom és kitartás példaképe, kint maradt a vízen és kitalpalt még egy fenekeszeget. Matróz ebben a pillanatban büszkeséget érzett és persze örömöt, hogy ilyen horgászokkal hozta össze őt a sors: Kalapossal, Deszkással, Klubtaggal, Kajakossal és persze A Kölyökkel. 😉

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s