A bilincses bácsi, a sziszegős teknős, a tolvaj csuka és a vak akrobata

Az idei balinszezon – mondhatni – lehengerlően indult, de ezt olvastátok. Remélem.  Ilyen kezdés után balinláztól túlfűtve nyomtam ki az ébresztőt 4:00 után kicsivel. Nem emberi időpont ez, nagyon nem, de a horgászok nem emberek, legalábbis biztos nem normálisak. Rituális reggelikészítés, csíkszemű sofőrszerep, végül bukdácsoló neoprénba bújás előzte, illetve előzi meg azóta is ezeket a hajnali pecákat. Kész kabaré lehet kívülről. Belülről milyen? Őszintén nem emlékszem a vízbe lépés pillanatáig általában semmire. 😛 Most is erősen koncentrálok, valami szuper-coach által mutatott mind-módszerrel, hiába, az első emlék aznapról a kékre festett balatoni standard lejáró…

A következő meg egy gyanús loccsanás a nádas szélén. A kora szürkületben inkább pontyot sejtek mögötte, de a biztonság kedvéért rádobok fehér boblerrel. Semmi. Ponty volt – mondom! Újra loccsanás, ezúttal csukarablás szerű. No, mi a fene?! Rádobok! Tekerek egy métert és DURR. Gyors volt, második dobás, még csak 4:51 Mi lesz itt…

 

Bocsi a pimpelt fotóért, facebookra készült, mire Steve közölte, hogy plágium… csakazértis 🙂

Mi lesz itt? Szél és hullám és szél és még több hullám. Nem éppen ideális körülmények, szenvedve gázolok tovább nyugodtabb részeket keresve…

Egy eldugott kiszögellésben szó szerint belebotlok pár ívó küszbe. Erre nem berebol a megriadó halak közé egy pofátlan balin. A bokáig érő vízben sem zavartatja magát, simán elúszik lábam mellett, az ismétlem: bokáig érő vízben. Dobok neki mindenféle felszínit, mert mást ott elhúzni lehetetlen, de nem eszik meg semmit. Valószínűleg sikeresen kergettem a szájába a küsznász résztvevőit, mert hiába várom nem jön vissza.

Visszagyalogolok a “két dobásos” helyre. 5:15 Pfff, egyáltalán nem nyugodt a víz – morgok és tekerem fegyelmezetlenül a fehér boblert. Mielőtt az utolsó méteren áttörné a felszínt látom meg mögötte a felborzolt sügérhátúszót. Micsoda látvány!!!

A csalit ugyan nem kapja el, de ahhoz elég az akciója, hogy újra lelkesedjek. Közben kishalak is pötyögnek a pályán, balin egy szál se. Gyorsan lecserélem a csalit a kék-hátúra, azt valamiért jobban csípik csíkosék. Sügér! Sügérkapás, sügér! Csukácska! Sügérkapás, sügérkapás, sügér, sügér! Semmi, semmi és semmi. Visszateszem a fehér boblert, első dobás, csukaaaaa, volt csuka, elharapta bassza meg… 😦

 

 

6:05 R.I.P fehér bobler…

Innentől megkukul a pálya. Elindulok szélvédett(ebb) öblöt keresni. Épp a vízből mászok, azaz csak másznék ki, amikor szembejön velem a kék korlátos lejárón Bilincses bácsi, valami irdatlanul rikító Baywatch-piros fecskében. Ha nem sokkolna eléggé a látvány, sokkol az oldaláról lelógó 5-6 db szájbilincs. Nem szarral gurigázik, az biztos… Ómlos legyes cuccal hasít a vízbe, szóval biztosra veszem, hogy balinszájakat szeretne bilincsre verni, azt meg nem bírom nézni, inkább távozok…

Az új célpont felé félúton belebotlok egy szimpatikus Csipeszes bácsiba. Ebben mondjuk nem lenne semmi érdekes, van belőlük bőven a Balcsi parton… ámde, horgásztársunk bőszen fáraszt valami nehéz, lomha halat, khmmm… akarom mondani békát. Teknősbékát. de egy irdatlan nagy jószágot ám, egy óriási piros fülű ékszerteknőst. Segítek neki kiszákolni, majd a horogról is leakasztom, mert látom nem mer hozzáérni. Mondjuk én is összerezzenek, mikor közeledésemre hangos sziszegésbe és szájcsattogtatásba kezd. Közben érkezik a haverja, aki megkér, hogy küldjem el emailben a bácsi feleségének a képet, mert ezt otthon, biztosan nem fogja elhinni neki. 🙂 Gondolom miket mesélhet az asszonyságnak a kisöreg… :):):) Elküldöm a képet, amire perceken belül jön is a válasz. Hihetetlen micsoda technológiaközpontú világot élünk, 70 éves párról beszélek… 😉

Most nézem, hogy a címben összekeveredett a sorrend. Mindegy, a lényeg, hogy van még egy főszereplő, akit majdnem kihagytam. A teknős incidens után bemerészkedtem egy csendes(ebb)nek tűnő öbölbe. Hosszú dobásokkal eresztettem útnak a fehér WTD-t, majd hol lassabban, hol gyorsabban húztam magamhoz. Elég reménytelennek tűnt a peca, ennek megfelelő bamba üzemmódba kapcsoltam. Az egyik ilyen monoton kutyasétáltatós behúzásba durrantott bele a címbéli balin, de úgy, hogy a kutya mögött kb. fél méterrel és szintén fél méter magasra repült ki a vízből. Ekkorát hibázni direkt nem lehet, szóval vagy vak volt, vagy koordinációs problémákkal küzd, mindenesetre nem adok neki sok nyarat, ha az élő küszvadászatot is hasonló sikerrel űzi… 🙂

Ha jól emlékszem még dobáltam rá vagy 10 percet mire beláttam, hogy fel kell adnom ezt a napot, mindössze 2 óra peca után. Fújt a szél, nyűglődtem csak, fáradt voltam, van ilyen. Hazamentem, visszabújtam az ágyba sokat emlegetett kedvenc feleségem mellé és visszaaludtam… 3 órát!

 

 

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s