Bokacirkáló balinkutya

“Valami nagyon csobogott ott az előbb, mé nem ottan dobálsz?” – mondta a mólók-réme kinézetű öreg a kikötőben villantózó haverjának, megmentve ezzel a hajnali pecát.

Lehetetlen helyen, egy bokáig érő, nagyon max. 30-40 cm-es vízzel borított hatalmas és haltalan homokpad szélvizébe lógó 3 fűcsomón ívott pár küsz. De tényleg, mindössze 30-40 db begerjedt kishalról lehetett szó. Illetve volt ott más is, de azt csak 2-3 perc leskelődés után szúrtam ki. Egy balin…

Sok időm nem maradt gondolkodni, mert amelyik balint látom a sekély kristálytiszta vízben, az engem is lát.  Kicsit túldobtam rajta, erre ő az előbbi teóriám igazolásként felgyorsulva menekülőre fogta. Őrült tempóban kellett húznom a  WTD-t, hogy legalább keresztezze az útját. Már alig hiányzott pár méter, mikor váratlanul felrobbant a víz. Mintha egy féltéglát, de minimum egy tacskót dobott volna valaki elém, akkora csobbanással szedte le egy másik arra ólálkodó balin a fehér kiskutyust.

“Nem hiszem el, ezek tuti összecsokiztatják velem a bokámat egyszer” – röhögtem fel hangosan, kezemben a nyekegő bottal.

A balin tombolt! A sekély vízben nem volt hova úsznia, csak dobálta magát, mint egy megőrült vad. Lassan megszelídítettem, és mércére fektettem. Szokásos méret: 61 cm. Idén ez jár! Sose legyen rosszabb.

Remélem jól látszik a csali pozíciója a címlapképen… ami egyben az utolsó evilági fotográfia csórikámról. Horogszabadításkor láttam meg, hogy a szemből letorkozott csali, hasi horga összevarrt és megtépázott 3 kopoltyú szilványt. 😦 Biztosra vettem, hogy be fog krepálni, de azért szabadon eresztettem. Mit is írhatnék, nem volt őszinte a farokcsóválása….

Közben visszaérkezett Andris is a kábel-fektetésből (bocsi, ezt muszáj volt közhíré tétettnem, egy jó sz*rás miatt sose szégyen lemaradni egy halról 😛 ) Messziről lebegtettem neki a véres-nyálkás halmércét, hogy érezze a törődést. 🙂 🙂

Sokáig nem kellett biztatni. Ő is össze akarta balinozni a kezét, tekintve, hogy pirkadatkor 1,5 órát álltunk a vízben a balinokat várva. Közben jó két dobástávnyira, több megriadó kishalrajt is láttunk, ami 99%-ban egyet jelent a sekély vízben portyázó magányos balinokkal. Nehezebb őket megfogni, de felszíni csalikkal nem lehetetlen. Elindultunk a jelek irányába. Félúton belefutottunk az előző akciómmal elpusztított csóri-balinba. Szörnyű csúcsragadozó az ember… húztam is egy újabb strigulát a lelkiismeretembe.

Próbáltuk becserkészni a kóborló balinokat, de nem engedtek a közelükbe. Az én fehér kutyám dobástávban verhetetlen. Meg is lett az eredménye, egy tényleg hosszúra sikerült dobás után, a korábbi tapasztalatok alapján megint elkezdtem őrült tempóban tépni a csalit, hátha ez kell nekik… és BUMMM. Megint bejött. A csali 3. balinját is ezzel a vezetési stílussal fogtam meg. Kezdtem is félni, hogy valamit elbasztam rajta és normál kutya-sétáltatással nem lesz hatékony. Szerencsére nem kellett sokat várnom a megnyugtató cáfolatra, de arról majd a folytatásban számolok be 😉

Több akciónk nem volt, szétcsaptuk, azaz csaptam a vizet. Andris maradt sügerezni, én pedig megnéztem pár pályát, de sehol sem volt hal, egyetlen rablást sem láttam, egy árva kóborló balinnal sem találkoztam a következő órában. Szerintetek bántam? Dehogy bántam, hazamentem és lefeküdtem aludni, hátha átélhetem mégegyszer az első balin őrült támadását, önpusztító tombolását…

 

Egy hozzászólás

  1. Szép kis példány, látszik, hogy nagyon egészséges! 🙂 Olvastam, hogy kitűnő a vízminőség az idén. A balin nagy kedvencem lett, először tavaly májusban volt módom megkóstolni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s