Merényi Kocka István: Hogy legyek én is horgászblogger?!

…hm. Tulajdonképpen jó ötlet. Néha ordít belőlem az élmény, olyan jó lenne elmesélni, újra és újra, átélni mégegyszer azt a szigorú ütést a kezemben, ahogy benne marad a bot kis csalim elrablójának száguldó tömegébe és végigszáguld az adrenalincunami az ereimben.

– Te anyu, hányadika is van?
– Március 17.
Aha, akkor három nap múlva lejár a pályázat. Háát… No nem is arról van szó, hogy ez kevés idő lenne összegerebjézni a gondolataimat, hiszen blogbejegyzésről van szó, vagy mi. Amolyan társadalmilag elfogadott terápiás spontánírás – féle ‘nemvagyokegyedülazőrületemben’ tipusú önmegnyugtatásról. (Vagy félrértelmezem a bloggerkedést?)


Talán ebben az esetben az jobban hátráltat, hogy Karácsony óta nem húztam csalit élő vízben. (Arról a fürdőkádas kisérletről most inkább hallgatok.) A blogbejegyzésnek pedig talán a naprakészség, az azonnal csattanás a legnagyobb varázsa. Hát igen, nálunk Január 1.-től Április 30.-ig pergető tilalom van, így erősen izzadtságszagú lenne, ha összeerőlködnék egy tavalyi horgászélményt.
Nincs más hátra, meg kell osztanom veletek az aktuális kattanásomat. Nevezetesen, szert tettem egy horgászkajakra. Képzelhetitek, még egy hónap a tilalom vége, amikor végre elindulhatok pecázni. Kész vagyok. No persze ne gondoljátok, hogy még nem próbáltam ki, már Februárban vízre tettem, megismerkedtünk egymással és azóta is megy az evezgetés, tesztelés. Nos, ezzel a februári kajakozással azt hiszem elég sokat el is árultam magamról.

… és ha már erre kanyarodtunk, úgy illik, hogy bemutassam magam, pontosabban mivel kicsit zárkózott típus vagyok, úgy fogalmazok, hogy bemutassam a bennem élő horgászt. Én is utálom ezt a részt, így ígérem rövid leszek. Az átlagos kocahorgász kategóriába tartozom, becsülettel végigjárva a horgászösvényt, ami gyermekkorban kezdődik zsebpecával a Balatoni nyaraláson, aztán jött a match, a fenekezés, a feeder – majd itt következhetne a bojlis módszer, de azt számos okból messziről elkerültem – aztán az ismerkedés a folyókkal, a valódi vad természettel és most a folyami pergetők különc világát gyengítem. Ezt a szép ívű kocahorgász karriert ugye a folyókon egyre feljebb bandukolva a legyezésnek kellene koronáznia, ami nálam mindig az irigykedve csodált kategóriába tartozott, de még nem értem oda. (És a legyező felszerelés árával sem veszélyeztetem egyenlőre a családi állapotomat. Szóval – egyenlőre – jobb ez így.)

“Talán csak lépésekre a legyezéstől”

Először is szeretnék pergetőhorgászá válni, ami azért sokkal több annál, hogy egy megmutatott, vagy kilesett helyen húzni, úgy és azt, amit valaki megmutatott. Nem, a pergetés ennél sokkal több és a világért sem hagynám ki ebből a kalandból a felfedezés örömét és nem tántorít el egyetlen betlis nap sem. Mert a pergetőzés valójában a víz megismeréséről szól, titkainak kileséséről, lakói életének kifürkészéséről és ez bizony időbe telik. Felfedezni azt, hogy a korábban olyan bőkezű sóderzátony az egyhetes alacsony vízállás miatt szárazra kerülve az idén már aligha fog halat adni, akárhogy is visszaállt az ideális vízszint és ennek banálisan egyszerű oka, hogy az a temérdek puhatestű, a hatalmas kagylótelepek, aminek otthont adott, elpusztultak a szárazságban, így már nem iktatja be a vadászösvénybe a raj és nem strázsálnak már ott a ragadozók. Persze ebben a sikerorientált instant világban meg van a lehetősége, hogy a kezdő pergető, horgászvezetőkkel bérelje ki a tudást, hogy elvigyék a megfelelő helyre, kezébe adják a megfelelő csalit, megmutassák hova kell dobni és hogy egy kicsit lassabban, vagy gyorsabban, így pöccintve.. összegyűjthessen annyi hallal pózolós képet, amit postolva még saját maga is elhiszi, hogy pergető szaktekintély lett. Nem, az én utam nem a virtuális önimidzselés. Mert a bölcsek azt mondják, hogy a kaland a célhoz vezető ösvényen van és nem a megérkezésben. És én régimódi analóg csávó lévén elhiszem ezt nekik és élvezem az utat. Talán így kevesebb az elismerés, sőt talán a sikerélmény is -bár ebben kételkedem, mert a saját kútfőből elért siker nem váltható ki darabszámmal, centikkel és kilókkal. A saját becserkelt fogás olyasmi diadal, amit Tom Hanks játszott el a Számkivetett című filmben, amikor sikerült tüzet gyújtania a lakatlan szigeten. S ha már ez a hasonlat jutott eszembe, akkor a horgászvezetővel megélt fogást az -egy későbbi jelenetben megjelenő- öngyújtó kattogtatás ilusztrálja. Csak tűzgyújtás mindkettő, nem több annál. De milyen szépen érzékelteti, eredmény és eredmény közti különbséget. Szóval megtévesztő sztárfotók helyett a magányos kalandozásokkal kapok valamit, amit azért nehéz elmagyarázni, mert süketnek hiába beszélek a tenger morajlásáról. A leg siralmasabb az egészben, hogy nem valami ezoterikus píszenláv megistenült tudatállapotról beszélek, csak olyan fertelmesen bagatell emberi tulajdonságról, ami teljesen természetesen jellemezte az emberiséget az elmúlt kétszázezer évben. Hogy ismerte a környezetét és érezte tetteinek súlyát és következményeit. Volt emberi méltósága. – Mi lett veletek emberek? Nem látjátok mit műveltek a természetben!? Az egyik a halállományt pusztítja, a másik mázsányi takarmánnyal rohasztja a vizet és elhagyós ólom szerelékkel mérgezi, eszébe sem jut, hogy amúgy a pontyon kívűl más élőlények is élhetnének a vízben, közben ráadásul meg van győződve felsőbbrendűségéről, mert sprével fújogatja a századszor megkínzott hal száját. Az pedig, hogy amit kivittünk a természetbe azt vissza is hozzuk, az valaha a természetjárás (horgász, vadász, túrázó, hegymászó…) íratlan törvényei közé tartozott. Mára pedig annyira lealjasodott a nép, hogy már leírva sem számít ez a törvény. Hát mi lett veletek emberek?! Tényleg nem számít már saját létetek, élményeitek? Komolyan az lett a boldogság, hogy hány lájkot kaptok, vagy hogy csomagtartónyi hallal dicsekedtek a kocsma előtt? Enyire semmit nem ér a saját életetek? …uh, azt hiszem túlzottan belelovalltam magam. Na, jól bemutatkoztam, de azért vállalom. Inkább visszakanyarodom eredeti témámhoz.


“Egy ilyen hajnalért érdemes felkelni”

Tehát pergetőzöm ha tehetem és hogy témánkhoz visszatérjek végre, türelmetlenül várom, hogy megszerezzem első kajakoshorgász élményeimet. Tulajdonképpen ebbe a teszetosza várakozásba csöppent bele, hogy rátaláltam erre a blogger pályázatra. Vadul böngésztem, hátha találok valakit, akivel szakérthetek végre a kajakos horgászatról, mert hát mi mást csinálhat a XXI. század embere, ha nem mehet horgászni. Ugyanis ott van ám az az ezer kérdés a fejben, ami ugye az első vízreszálláskor értelmét veszti, mert a lényeg, hogy csináljuk. No de hát mégis. Jó lett volna találni valakit, de egyszerűen nem találtam egy olyan fórumot, ahol a hasonló tünetekkel küzdők szenvednének. (Krónikus fikafolyamokat annál többet találtam, de ezekben nem veszek részt, mert gyorsan akuttá válik szunnyadó embergyűlöletem.) Így valójában a társaságomat keresve püfölöm most a billentyűket, amolyan témaindítóként, hátha hozzám szól valaki, aki hasonló úton jár és rendhagyó módon gondolatokkal barázdálja agytekervényeit.

Szóval a horgászkajak.
Amikor kutakodni kezdtem a kajakos horgászattal kapcsolatban, akkor jöttem rá, hogy ez a műfaj egyáltalán nem új, vagy furcsa dolog, nagy hagyománya van, amire egy egész iparág épült. Ez annyiból megnyugtató volt, hogy a kieszelt ötletemnek működnie kell, a kajak, mint úszó alkalmatosság alkalmas a horgászatra. … és egycsapásra megoldódott az a sok éves dilemmám, hogy kellene már egy saját horgászcsónak, de az életmódomba nem passzol bele az utánfutón rángatott szerelvény, a folytonos sójázás, vagy az egy helyen parkoltatás. Horgászkajak, amit csak felcsapok a tetőcsomagtartóra és ott dobom vízre ahol ér a hajnal. Pompás. Mivel erre már mások is rájöttek előttem, a kezdésként felmerülő kérdéseket már mások is feltették, sőt, a kérdéskört úgy ki is bővítették, hogy hipp-hopp a bőség zavarában szenvedtem kajakválasztás ügyben. Minthogy a kajakos horgászat őshazájának Amerikát tekinthetjük, így nyilván meghökkentő repertoár alakult ki ez ügyben, a többtestű vitorlás tengeri katamarán kajakoktól a lábbal hajtós, őrnaszádokat megszégyenítő fegyverzettel kommandósra felimidzselt őrületekig, amik szép státusszimbólumai lehetnek a parton pédául egy camouflage bojlis támaszpontnak. Így gyorsan eljutottam odáig, hogy a választásban nagyon higgadtan sorra kell vennem a saját testreszabott szempontjaimat és nagyon kell figyelnem arra, hogy ne kapjon el a gyermeteg hadihajó építési láz. Nem is olyan könnyű ezt megállni ám. Egyből szárnyra kél az ember fantáziája, milyen Aurórát tudna építeni egy apró műanyag papucsból. Így számba vettem, mit kell eldöntenem és talán még ennél is fontosabb, hogy melyik szempontnak milyen súlya van a listán.
Nos igen, a súly. Nálam első helyre került a listán. Hogy miért is? Mondhatnánk ugye, hogy tök mindegy, hogy húsz, vagy negyven kiló, mert azért ez az a súly, amit az ember még simán feldob a tetőcsomagtartóra. De a nagy titok az, hogy ez nem így van ám. Ebben van már tapasztalatom egyéb agyament időtöltések kapcsán. A húsz kilót az ember tényleg bármikor feldobja, de a harminc negyven kilónál már a felrakás, vízre tevés észrevétlenül egy projektté válik és a végeredmény az lesz, hogy “- á, ma csak kiszaladok dobálni párat, most nem macerázok a kajakkal” Így a horgászkajak a legértékesebb tulajdonságát veszti el, a mobilitást, a pikk-pakk bevethetőséget.
A sorban következő szempont a stabilitás.
Nos a kérdés egyszerű, viszont a válsz már korán sem az. Ugyanis kajak ügyben ez egy hármas együttható, nevezetesen stabilitás-sebesség-hatótávolság. Megfontolt családapaként természetesen első gondolatom az volt, hogy a stabilitás lesz a legfontosabb tényező. Igen ám, de van egy dolog amit nem szabad elfelejteni. Kajakról van szó és nem horgászcsónakról. Aki ragaszkodik egy horgászcsónak stabilitásához annak hiú ábránd kajakban gondolkodni, bármennyire is próbálnak erről meggyőzni a forgalmazók. A kajakban csak az fogja otthon érezni magát aki horgászbot nélkül is kedvét leli egy ilyen lélekvesztőben. Sokszor úgy reklámozzák a SOT kajakokat, hogy ezek elsüllyeszthetetlenek. Hát persze, hiszen egy levegővel teli zárt testről beszélünk és hát a boruláskor sem a kajak borul fel valójában, hanem mi fordulunk le a kajakról. A kajak ilyenkor esetleg azért borul fel, mert ahogy lefordulunk róla, mi magunk borítjuk fel. (Ezt 6.4 c°-os vízben teszteltem 🙂 Ez egy más élmény mint csónakban ücsörögni. Egy csónakban is ésszel kell mocorogni és ezt ugyanúgy meg kell szokni a kajakban is, azzal a hatványozott figyelemmel, hogy az egység (a kajak és kajakos mint egység) stabilan tartásában többé-kevésbé teljes testünkkel részt veszünk. No de ez így elég drámaian hangzik és nem több annál, mint amennyit törődünk a stabilitásunkkal biciglizés közben.
Ezen a ponton nagyon el kell gondolkodni azon, hogy hol akarjuk használni a járművet. Elsősorban, hogy szükségét érezzük-e nagyobb távok elérésének. Én például pont azért cseréltem le a nagyon profi felfújható családi kajakunkat, mert bár tényleg nagy élmény a családdal evezgetni, ezekkel az eszközökkel a haladás lassú és nagyobb távok elérése macerássá válik. Ezek folyóvízen való csurgásra és tengerparti családszellőztetésre kivállóak. Ugyanez a helyzet a könnyű, rövid, nagy stabilitású horgászkajakokkal is. Stabilak, de evezéskor szitálnak, nem siklanak fel igazán a vízre, így nagyobb kalandozásokra tulajdonképpen nem valók. Az én világom a Tiszató, a Bodrogzug és hasonló vadregényes útvesztők, ahol szívesen portyázok hosszú kilométereket a labirintusokban. Így olyan testre esett a választásom ami kicsit áldozva a stabilitás oltárán közel a túrakajak teljesítményét adja. No persze nem egy K1-re kell gondolni, de evezés közben azért siklok a vízen, haladok erőltetett evezés nélkül is és ha épp nem evezek, hanem magam elé bambulva szerelgetek akkor sem érzem, hogy minden tavaszi pöffenet kibillentene stabil kis békémből.
A következő szempont a hajóhossz.
Persze ez is egy összetett kérdés. A nagyobb hossznak egyértelmű előnyei vannak, főleg nyílt vizeken, hajóútvonalakban, ahol nagyobb hullámzásra is számíthatunk, vagy komolyabb távokat szeretnénk evezni. A nagy hossz, persze nagyobb súllyal is jár, így nekem erősen behatárolta a választásomat. Hátrányként emlegetik viszont a hosszú orrot fárasztáskor, amikor pl. áttör a hal a hajó másik oldalára és ezt szeretnénk bottal lekövetni. Ebben még nincs tapasztalatom, de a hosszú test a manőverezhetőséget is korlátozza, így aki zegzugos vizeken akar kalandozni, annak is hátrány lehet.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ezek a szempontok, csak az én egyéni elvárásaimhoz igazodnak és távolról sem mérvadóak kajakválasztás ügyben. Azt gondolom, hogy ha mondjuk a Balatonon használnám legtöbbet a kajakomat, akkor pl. valószínűleg egy igen hosszú testben gondolkodnék. Direkt nem írok adatokat, típust, vagy márkákat, hiszen nem szeretném azt a félreértést kelteni, hogy értek hozzá.


“Az első evezőcsapások”

Azt hiszem a fontosabb alap adottságokat átfutottuk. Innen kezdődik az őrület, amikor az ember gyermeke önmegvalósítási vágyait – amit önmagában nem tudott kiteljesíteni – próbálja kifejezni-manifesztálni-demonstrálni önmaga kivetülésén, a horgászkajakján. Ezekből a pszichés torzulásokból szép gyüjteményt lehet elérni a Youtubon fishingkajak set up címszó alatt. Nagy tanulmány, pszichológia tanoncoknak kifejezetten ajánlott. No de azért ne legyünk ennyire kritikusak. Jómagam úgy döntöttem ebben a témában, hogy mindenképpen a gyakorlat alatt felmerült szükségleteknek megfelelően fogom már akkor felextrázni a kicsikét, amikor már pontosan tudom, hogy mondjuk tényleg szükségem van egy horgonykötél továbbító szálra a kajak oldalán, vagy simán elég az a (számos) akasztószem, amik nagyjából végig adnak lehetőséget a kötél megfelelő szögben való beakasztására. Biztosan fogok-e egyáltalán horgonyozni? Ki tudja.
Szóval itt tarok most horgászkajak ügyben és sajna a hétvégén szakadt az eső, úgyhogy nem tudtam vízre menni. Egy valamit viszont már most biztosan tudok. A horgászkajak olyan rugalmasságot ad a horgászathoz ami sok esetben radikális előnyt jelenthet akár egy profi horgászcsónakkal szemben is. Számomra a legfontosabb tulajdonsága, hogy akár családi nyaraláskor is elfér a tetőn, percek alatt vízre dobom és még akkor is egy kanyarból meg tudom oldani a vízre cuccolást, ha pár száz méter a part. Mondjuk egy szállítókeréken gondolkodom, de egyenlőre nem feltétlen tartom szükségesnek. Nem is pöndörítem tovább a fonalat, várom az első kajakospecát, az első komolyabb hal fárasztását kajakból… Addig is a terv, hogy a húsvéti hétvégén kalandozok egyet a Tiszatón és talán csukára dobálok is kicsit. (A dobálással dilemmában vagyok, mennyire illendő pergetni még ilyenkor, de hát a nyomás igen nagy és hát a csukát azért elég jól lehet szűrni, nem veszélyeztetve egyéb fajok szerelmi légyottját, óvodáját. No, szóval a pergetés még nem biztos, de a kalandozás igen.) Társaságot szívesen veszek természetet élvező és TISZTELŐ kajakoshorgász személyében akinek nem feltétlen a megfogott halak száma dönti el, hogy élmény volt-e a horgászat. Hallgatagság előny, fanyar humor és lappangó embergyűlölet nem akadály. 🙂 Ha bárkit is érdekelni fog a tiszatavi élmény, szívesen elmesélem.

Szöveg és kép: Merényi Kocka István

/* Hungarianwobblers: lehet, hogy költői volt a kérdés, de én akkor is válaszolok. A bloggerkedésbe ez bőven belefér és a pályázatba is, hisz a határidő napján érkezett. Akárcsak egy másik pályamű, de egy nap két posztot nem teszek ki, így azt majd csütörtökön olvashatjátok. Legalább marad ideje a zsűrinek is gondolkozni. 🙂

11 hozzászólás

  1. Lappangó embergyülölet! Ez nagyon nagy lett! 🙂
    Velem nemrég közölték, hogy antiszociális vagyok, teszthorgászként, horgászshown. 🙂
    Kajaktéma. Kb. Hat évig nézegettem öket. Nézegetésben a pénz hiánya (volt “jobb” helye is ) közre játszott, aztán vettem egyet. Van kajakkocsim is, de még nem.sikerült olyan messze megállnom a vizhez képest, hogy ne tudjam megoldani.
    Várom az első halas beszámolót!

    • …lappangó embergyűlölet. Hát igen, mit tagadjam, vannak pillanatok amikor szégyellem, hogy a Homo Sapiens fajhoz tartozom. Legtöbbször a természetben és nagyvárosokban. Miért is? Kell ezt magyarázni? De szerencsémre tudok büszke is lenni az emberi fajra, amikor olyasmiket olvashatok, mint Rajnai Rotter Csaba: Te leszel kis unokám… című műve. Köszönöm…

  2. Gratulálok a gondolataidhoz,de kérlek a helyesírás felé is tégy egy kört :”összegerebjézni” sójázás”,de van még ezeken kívül is.A bloghoz ez is hozzátartozik . Kajakra fel !

      • Köszi, hogy megvédtél, de Zoltánnak teljesen igaza van. A helyesírás természetesen az én saram. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor megláttam a pályázatot a három napon belül lejáró határidővel, akkor még előttem állt egy két napos baráti látogatás is, úgyhogy tabletten írtam reggel, míg a többiek fel nem ébredtek és hétfő reggel meló előtt. Volt még húsz percem indulásig, így összekapkodtam néhány képet ami valamellyest be lehet paszírozni a témába és még gyorsan rákerestem egy helyesírásellenőrzőre Androidhoz, de nem találtam. (ha valaki tudna ilyet…) Sajna arra már nem maradt idő, hogy átdobjam Windowsra. Különben nem adtam volna ki ilyen szedett-vedett módon a kezemből, de hát részt akartam venni a mulatságban
        : -) (gyerekkorom óta küzdök a j-ly rejtély megfejtésével) …hát nincs mese, lassan meg kell tanulnom helyesen írni: -)

    • Nekem tetszett az írásod, mert friss és nem irodalmárkodó, mint az enyémek. A j és ly rejtélye könnyen megfejtető. Ha ki tudod mondani l betűvel értelmesen a szót akkor ly-al írandó, ha nem akkor j-vel. Nekünk annak idején így tanították az általános iskolában.

  3. […] …szóval Hungarianwobblers Zolinak róhatjátok fel (a mai napig nem tudom a becsületes nevét, de talán ez így van rendjén blogger körökben), hogy rátok szabadította a gondolataimat blogger pályázatán. Ez volt életem első blogbejegyzése. […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s