Lőrincz József: Baktatok a patakon

Felemás lehetőségei vannak a Vas megyei horgásznak. Bár nincs Dunánk, Tiszánk, nagy Balatonunk, de vannak csodaszép kis vízfolyásaink, kis folyók, patakok, ahol még akkor is érdemes elővenni a pergető botot, ha első látásra az ember azt gondolná, hogy itt a köveken kívül senki nem lakik a vízben.  

Bár korábban volt néhány kósza eredményem a pergetéssel, igazán a műcsalis horgászat rabjává a Pinka partján váltam. Visszatekintve az akkori felszerelésemre kicsit pironkodok is magamban, 20-40 grammos bot, 16-os fonott zsinórral dobáltam a pár grammos kis wobblereket. Szerencsére jó időben kezdtem bele, tiszta volt a víz, a domolykók szedegettek rendesen, így a kezdeti bénázások ellenére is sikerült nem egy szép példányt partra segíteni. A legnagyobb fejest is ekkor fogtam egy lehetetlen szituációban. Egy zsilip felső vizén horgásztam, ami éppen felújítás alatt volt, emiatt a normál 3-4 méteres víz helyett a mederben talán 50 cm-es víz csordogált. Álltam a parton egy bokor mögött, alattam több méteres szakadás, lent pedig a terület halmennyisége a normális élettér 20% százalékában dorbézolt. Jött pár kisebb domi, nem is aggódtam nagyon mi lesz, ha akasztok egy rendes halat. Persze mikor máskor, egy beeső bogárutánzatra akkora jelentkező akadt, hogy először azt hittem, hogy egy darabos balin van a horgon, annak ellenére, hogy ezt a fajt korábban itt sosem láttam. Elindult sodrásnak felfelé, aztán lefelé és így tovább, mindezt több méterrel alattam, szinte függőlegesen. Mire magam elé terelgettem akkor már az járt a fejemben, hogy fogom én ezt a szépséget felhúzni, mert lemenni nem tudnék, csak lezuhanni, 5 méteres merítő szák meg nem volt nálam. A brutális felszerelés abban az egy szituációban kisegített, a közel 60 cm-es domolykót szégyen ide, szégyen oda felcsörlőztem. Csináltam róla egy gyors fotót és csúszdára raktam a halat. Szerencsére nem akadt el lefelé semmiben, látszólag nagyobb sérülés nélkül elúszott. Visszadobni nem mertem, mert attól féltem kitöri a nyakát a kis vízben és beleáll az aljzatba.  

Kapitális domolykó visszaengedés előtt

Egy szó, mint száz, ilyen élményekkel indult a pataki és általában a pergető pályafutásom. Az idei tavasz és nyár nem kényeztetett el túlságosan, rengeteg eső esett, ha ki is jutottam pecázni sáros hömpölygő víz fogadott. Pár kisebb halat sikerült fogni ugyan, de az igazi egész napos cserkeléssel meg kellett várnom a szeptembert. Szép idő, igazi indián nyár, mi kell ennél több egy jó pataki pecához? A felszerelés persze finomodott az évek során. Most egy Rapture firewind 0.5-7 grammos bot használok. A pálca kis dobósúlya ellenére kellően feszes, kitűnően érezni a csali minden rezdülését. Még a dobósúly tartomány feletti csalikat is el lehet vele dobi, természetesen az ésszerűség határain belül. Kombinált eva és parafa nyélborítást kapott, tetszetős, bár nekem fontosabb hogy jól kiegyensúlyozott és jó fogású legyen. A zsinór 0.08-as Momoi Ryujin 8 szálas fonott. Nagyon jó szakító és kopásállósági tulajdonságokkal bír. Gubancot még nem dobtam vele, amit a korábban használt ultra vékony „sztárzsinór” esetében azért jó párszor sikerült, pedig az orsó és a kezem is ugyanaz. Nem olcsó, de érdemes egy próbát tenni vele. A fonott elé, ha nem esz meg a lustaság, mindig kötök fluocarbon előkét, itt a 16-os Trabucco pont elég. A bothossz jó megválasztása véleményem szerint nagyon fontos ilyen parti peca esetén. Túl hosszúval nehézkes a sűrű bokrok közt jönni, menni. A rövid két méter alatti pálcákkal meg az a bajom, hogy megnehezíti a csali vezetést, ha egy termetes belógó bokor előtt kell elhúzni a finom falatot a hal orra előtt. Természetesen ez a parti pecára igaz, melles csizmában a mederből, kisebb folyókon csónakból pergetve más paraméterek lehetnek igazán használhatók. 

A templom alatt. Áldott jó hely!

A damil.hu kínálatában tucatnyi patakos pecára alkalmas műcsali megtalálható, de nem akartam elveszni a wobblerek erdejében, ezért a Rapture Chibi család néhány apróságát próbálgattam, kiegészítve egy körforgóval. Olasz cég, Japán design. Kíváncsi voltam mi is ez a Chibi megnevezés. Japánból ered a név, kicsit, kicsikét jelent, előszeretettel használják a jellegzetes anime rajzfilmek szereplőinél. Így tiszta minden, ezek tényleg aprócska, igazi „chibi” csalik.

chibi

Az első bevetés nem is igazi patakos akció volt. A horgászcimbora csónakját vittük le a Rábára egy végső kipróbálásra. Sajnos kibetonozott csónak leeresztő pályákkal nem vagyunk jól ellátva, talán ez az egy van az egész megyében. Hamar elszállt a jókedvünk mikor odaértünk. A sólyán fél méter iszap, lapát gumicsizma persze nem volt nálunk. Ha már ott voltunk dobáltunk egy kicsit, mert a feliszapolódott rész és a sodrás határán látszott némi mozgás. A minow-t tettem fel, bepöccintettem a nádfal elé és onnan vezettem vissza a sodrás határán. Talán a tizedik bevontatásra odacsapott neki egy kisebb domolykó.

Domolykó a Rábából

Működik a csali, nyugtáztam a helyzetet, lesz ez még jobb is valamelyik patakon. A következő utam a Pinkára vezetett. Nem volt igazán tiszta a víz, bár nem is volt zavaros. Talán ez volt az oka, hogy a wobblerek egy árva hal érdeklődését sem keltették fel. Na, ha nagyobb rezonancia kell, hogy szóba álljatok velem, hát megkapjátok. Kis forgó kapocs a zsinór végére, abba pedig egy Rapture spinner VB körforgó került. Azért esett erre a választásom, mert olyan kialakítású levéllel készül, ami gyors folyásban is elhúzható. Az addig süketnek tűnő víz egyszerre megélénkült, 2 beállásból fogtam is vagy öt domit. Egyik sem volt kapitális, de a csali működött. Ezzel a típusú csalival valamiért keveset próbálkoztam eddig, ezért meg is lepődtem, hogy a bokor alá dobott körforgót ugyanúgy leveszi a hal beesőre, mint a wobblereket. Miután kihorgásztam magam ezen a szakaszon hazafelé útba ejtettem még egy ígéretes helyet. Itt egy mesterséges kövezés alatti rohanó vizet horgásztam meg. Tulajdonképpen a körforgót nem is vezettem, bepöccintettem a sodrás túloldalára, és hagytam, hogy a víz ereje egy negyed körív leírása után visszahozza elém. Jó meredek volt a part, az első dobásra le sem ereszkedtem, csak teszt üzemmódban megnéztem, hogy van-e érdeklődő? Volt! Nosza, irány lefelé, ezt meg kell nézni rendesen. Az ilyen helyzeteknek számomra az az igazi varázsa, hogy az alig fél méteres vízben a semmiből ráront egy hal a műcsalira. Először egy kisebb domolykó gondolta, úgy hogy a körforgó mostantól az övé, a nap megkoronázásaként pedig egy szép pettyes vitéz került a partra. Ekkor éreztem úgy, hogy itt kell abbahagyni. Mondhatnánk persze, hogy a sebes pisztrángot könnyű megfogni, védi a területét, mindennek odaver, ami mozog, de azt gondolom, hogy hazai vizeken több alkalommal ilyen halakkal befejezni az aznapi pergetést nem rossz dolog.

Pettyes vitéz

A következő napokban a kisebb pezsdülés után lejjebb ment a vízszint, keresnem kellett a mélyebb részeket, ahol jobban összeálltak a halak. A Rapture Chibi Vibe Spin S-t választottam aznapi csalinak. A meghorgászható mélyebb vizek szinte kivétel nélkül bokrok takarásában voltak, küzdöttem, mint disznó a jégen, jó néhányszor a szemközti part növényzetéről kellett visszacsalogatnom a csalimat. Ez a típus egyágú szakáll nélküli horoggal van szerelve, ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, de nem volt lemaradt halam. Ami odavert neki az oda is ragadt, viszont a szakállas hármas horgokhoz képest öröm volt a horogszabadítás. Mindenkinek csak ajánlani tudom! A bokorról is könnyebben lejön az eltévedt műhal, a ficánkoló hal szájából pedig egy mozdulattal kipattintható. Dobáskor sem volt gondom vele, a kerek forgó rész kevésbé akad össze a horoggal.

Tökéletes akadás

A család másik tagjáról ezt már nem tudom elmondani. A Chibi Spin Jig S ilyen szempontból nekem nem vált be. A csuklóból indított pöccintős dobásaim során minduntalan összeakadt a horog és a levél. Lehet, hogy bennem van a hiba, de kis vízfolyásokon nem működött. Persze azt gondolom, hogy az igazi vadászterülete ennek a csalinak a balinozás, hosszan kivezetett dobásokkal, ott biztosan jól működik.

Továbbálltam a Pinkáról. A következő horgászat nem tervezett volt, de így is adott sikerélményt. Dolgozni mentem egy közeli faluba, volt egy kis időm, bot a csomagtartóban, irány a Római gát. A leírások szerint tényleg a Rómaiak építették. A hegyekből érkező kristálytiszta vizeket itt választották ketté, így biztosítva az egykori Savaria vízellátását. 

Markomban a zsákmány. Háttérben a Római gát.

Persze ezek a patakok nem voltak mindig tiszták, emlékszem gyerekkoromban a textilipar „áldásos” tevékenységének köszönhetően bordó, lila színekben pompázott a Gyöngyös, éppen milyen festékkel dolgoztak. Ezek az idők szerencsére már elmúltak, manapság az ország egyik jó pisztrángos vízének számít. Elhatároztam, hogy most nem cserélgetek, lesz, ami lesz, csak a Chibi minnow megy csatasorba. Nem okozott csalódást, közel harminc perc alatt, egy domolykó és egy sebes pisztráng került a partra egy gyors fotó erejéig.

Sebes pisztráng a sebes patakból

Ez az ősz bár sok halat adott, a kapitális egyedek azonban elkerültek. Ez persze nem baj, legalább lesz motiváció a télen elcsípni néhány dararabosabb domolykót. Több új csalit is kipróbáltam, jól működik a bot, minden adott a folytatáshoz. Addig is tovább baktatok a patakon!

Képek és karakterek: Lőrincz József

/* Hungarianwobblers: Már csak két nap és bezár a bazár, a pályázat lejár. A zsűri dönt, én pedig eredményt hirdetek. Ha írni akartok, húzzatok bele van még két napotok…

2 hozzászólás

  1. Mindig szívesen olvastam olyan természetes vizekről, melyeket addig nem ismertem, legfeljebb hallottam róla ezt-azt. Pláne ha halak is társultak az íráshoz.
    Köszönöm

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s