Rajnai Rotter Csaba: A berek adománya

Rajnai Rotter Csaba

A berek adománya

A tó felett végigsöprő jeges szél tarajos hullámokat kergetett maga előtt. Az elszáradt nádszálak között sziszegve, süvítve kereste az utat, majd a kis falu házai között megtorpanva lerakta terhét, és egyre növekvő hókupacokat épített a falak, s kerítések mellé. A tavon képződött vékony jégréteget pillanatok alatt pozdorjává törve, vígan nyargalászott, s a hullámok tarajáról felkapott vízpermetet üvegként fagyasztotta a síró nádszálakra. Minden élőlény vackába menekült a metsző fergeteg elől. A tavon egy lélek sem járt, csupán a falu alatti kis öbölben matatott egy férfi a sötét viharos éjszakán. Már tíz órát is elkongatta a templom harangja, de az ember makacsul, a sötétséget kémlelve belehallgatott a szélrohamok közti szünetekbe.


Még mindig nem tudta eldönteni, hogy nekiinduljon-e a tónak, vagy hagyja hajnalra a háló felszedését, hátha addigra elcsendesedik ez a bolond idő. Az éjszakai szélvészhez hasonló vihar dúlt benne az indulás és maradás kérdésében. Már alig maradt otthon pénz, és itt a karácsony meg az újév. Hiába törte a fejét, nem tudott dűlőre jutni, hogyan szerezzen pénzt. Mindig csak ugyanoda lyukadt ki, hogy egyetlen megoldás a halak eladása, amit az apjától örökölt háló segítségével fog ki a Kis-Balaton rejtett nádöbleiből. Még tegnap éjfélkor sikerült letelepíteni a hálót a Kányavári-szigettel szembeni partszakaszon. Akkor csendes volt az idő, és a tó még nem állt be. Reggel savanyú tekintettel szemlélte a hajnali órán befagyott víztükröt. Egész nap azon törte a fejét, hogyan szedje fel a hálót a jég alól. Aztán délután rázendített a zergenye. Boldog mosollyal nyugtázta, hogy a vékony, alig centiméteres jégpáncélt felhasogatta a vihar. Remélte, éjszakára ismét csendes lesz az idő, és könnyedén kihozhatja a halakat a tóról. Most, a kétségbeesés határán viaskodott önmagával, merjen-e bemenni, vagy várja meg a másnapot.
Lassan itt az éjfél, és a szél alig gyengült valamit – gondolta. Lesz, ami lesz, megpróbálom! Ha a nyílt vízen nem borulok fel, később már nem történhet semmi baj. Legalább a halőrök sem zaklatnak ilyenkor! – döntött, és a nehéz tölgyfa csónakba lépett.
A víz a nádfal takarásában éppen csak fodrozódott, de amint kiért a szabad tófelületre, közel 70 cm-es hullámok kezdték dobálni csónakját. Minden erejét megfeszítve evezett, hogy a sajka fel ne boruljon. Már egészen közel járt a lerakott hálóhoz, mikor egy nagyobb hullám a csónakba csapott. A jeges víztől pillanatok alatt átázott pufajkája és a katonai bakancs. Eleinte nem is érezte a hideget a megerőltető evezéstől, de mikor a háló felett lehorgonyzott, és nekilátott a kiemelésnek, váratlanul hasított belé a szél és a jeges víz metsző hidege. Tetőtől talpig megborzongott, s izmai tiltakozóan sajogni kezdtek.
Csak még legalább fél órát bírjam, akkor nem lesz semmi baj! – fohászkodott, miközben szaporán szedte befelé a halakat a háló fogságából. Többnyire kárász akadt, de volt egy-két jobb ponty és csuka is. Ujjai már meggémberedtek a fagyos víztől. Lassan az utolsó méterek is felszedésre kerültek, mikor már úgy érezte, nem bírja tovább. Már csak a kétségbeesett dac mozgatta karjait, amint a rögzítő karót kirántotta a fenék iszapos talajából. A csónakot azonnal magával ragadta a vihar. Rémülten kapott az evezőkhöz, hogy a hullámok nehogy felborítsák az öreg alkotmányt. A halakkal, és a vizes hálóval megtelt ladikba be-becsapott az őrjöngő tó vize.
Istenem! Csak kijussak valahogy a partra! Ha vízbe esem, itt fulladok meg! – suttogta, miközben utolsó erejét felőrölve kétségbeesetten küzdött a szembejövő hullámokkal. Még pár evezőcsapás, és a sűrű nádas takarásába jutva fellélegzett: Ezt megúsztam! Többet ilyen marhaságot nem csinálok! Ott egye meg a fene a halakat, majd csak lesz valahogyan!
A parthoz érve ropogó izületekkel vonszolta ki csónakját a fövenyre. Lábával eltüntette a ladik által hagyott nyomot a parti gyepen. – Holnapra már mindent belep a hó, és a halőrök bottal üthetik a nyomomat! – mosolyodott el, és erőlködve az odakészített traktorgumikra borította a sajkát. Reszkető kézzel gyömöszölte a halakat a hátizsákjába, és nehézkes lépésekkel haza indult.
A ház mögötti pajta ajtaját méteres hó torlaszolta el. Sóhajtva ragadta meg az eresz alatt álló hólapátot, kimerülten utat vágott a bejáratig. Az ajtó nyikorogva tárult ki, s a szénaillatú sötétségbe lépett. Pillanatra átfutott rajta a rekkenő nyári hőségben végzett kaszálás emléke, de aztán a hidegtől magához térve már a halakkal teli hátizsák elrejtésével kezdett foglalkozni.
A lakóház ajtajában csendesen topogva szabadult meg a bakancsára tapadt hótól, és az előszoba melegébe lépve, reszkető kézzel vetette le ruháit. A gyerekszoba ajtaján hallgatózott néhány pillanatig, s az elégedett szuszogást hallva, mosolyogva gondolta: mégis lesz karácsonyi ajándék.
Felesége félálomban zsörtölődött: – Mi a fenét csináltál ennyi ideig a vízen? Már azt hittem, ott maradsz ebben a fergetegben! Nincs elég bajunk e nélkül is? Még csak az hiányzik, hogy lebetegedjél, akkor aztán nem tudom, mihez kezdünk!
– Ne morogj már, kedves! Az Isten megsegített. Lesz pénz az ünnepekre. Inkább aludjál, holnap úgyis sok munka vár ránk! Én is alig állok a lábamon – válaszolta suttogva, és a jó meleg takaró alá bújt párja mellé. Az álom szinte másodpercek alatt úrrá lett rajta.

Álmában ifjúkori emlékek tódultak elő rendszertelenül. 10 éves gyerekként gubbasztott öregapja nehéz csónakjának orrában. A “hajót” – az öreg így nevezte az otromba alkotmányt – egy darab tölgyfa rönkből faragta ki nagyapja.
” … Ez a legjobb hajó az egész berekben. Úgy siklik, mint a vidra. A sekélyesben sütkérező öregponty észre sem veszi, ha mellé csúszok. …” mondogatta neki az öreg pákász. Nem hálóval, hanem szigonnyal űzte a halfogás ősi mesterségét. Úgy ismerte az egész berket, mint a tenyerét. Mindig tudta, hol szeretnek tartózkodni a nagy pontyok, csukák. Természetesen engedély nélkül vette ki a vámot belőlük, de sohasem vitt el többet, mint amennyire szüksége volt. Azt szokta mondogatni: “…A berek elpártol a kapzsi embertől, és többé nem tud halat fogni az, aki megpróbálja kirabolni… “.
Tőle és apjától tanulta meg a halak vándorlásának szokásait. Ha a vízre nézett, egy pillantással meg tudta ítélni, hogy van-e ott hal, vagy nincs. Számára csak úgy, mint az öregnek kitárulkozott a tó. Gyermekkorát végig pákászták hármasban. Aztán az öregapó elköltözött a másik világ berkeibe, s ott folytatta a pákászkodás csendes mesterségét.

Az országban közben lezajlott a mezőgazdaság szocialista átszervezése, szabályozták a Zalát, és a berek már csak tenyérnyire zsugorodott. Az öreg pákász csónakot szétette a korhadás, a vizeket pedig fegyveres halőrök járták. Már nagyon veszélyes volt a halászat. Könnyen golyót, vagy börtönt kaphatott, akit tetten értek. Felhagytak hát ezzel a mesterséggel, s a helyi Tsz-ben helyezkedtek el apjával dolgozni. Az apa a tehenészetben kapott munkát, ő pedig traktoros lett a tanfolyam elvégzését követően.
Későn nősült, már túl a harmadik évtizeden. Apránként gyarapodtak, házat építettek, s aztán jöttek a gyerekek. Nem is gondolt már a halászatra. Hobbiként kiváltotta a horgászengedélyt, hogy a gyerekeket megtanítsa a természetben való életre. Már semmi sem hiányzott a boldogságához, mikor jött a rendszerváltás, vele a Tsz szétesése. Kiderültek az évek óta eltitkolt adósságok, a Tsz-t felszámolták. Egyik napról a másikra munka nélkül maradt. Kárpótlásból tíz hold föld jutott nekik, hisz a szülőknek nem volt nagyobb vagyonuk, s így az élet egyre kilátástalanabb lett. Eleinte még sikerült némi alkalmi munkát szerezni, de aztán az is elfogyott. A 80-as évek végén elkészült a Kis-Balatoni tározó. Kínjában a halgazdaságot kereste meg, hogy munkát vállaljon. Ott is elutasították, mondván: nincs hely, még a régi dolgozókat sem tudják mind foglalkoztatni. Ekkor kapott rá ismét az orvhalászatra. Kicsi földje művelése mellett, alkalmanként meg-megdézsmálta a halak nemzetségét. Sohasem tudták elkapni, pedig vadásztak rá a halőrök. Ő mindig csak nevetett rajtuk, ha váratlanul rendőri segédlettel megjelentek portáján.
– Csak bátran kutakodjanak, úgy sem találnak semmit! – szokta biztatni őket ilyen alkalmakkor.
Aztán az ég elpártolt tőle. A kis birtok nyújtotta termés ebben az évben rosszul sikerült. Ráadásul két tehene közül az egyik szeget nyelt és le kellett vágatni. Az élet egyre nyomorúságosabbá vált számukra. Így közeledett a karácsony, s vele a sok gond.

Másnap az öreg Trabant csomagtartójába rakta az éjszaka fogott halakat, s bement vele a városba régi vendéglős ismerőséhez. Gyorsan megkötötték az üzletet. Végül a kocsmáros még arra biztatta, hogy hozzon két nap múlva ismét egy ilyen porciót. Szabadkozva hárította el az ajánlatot, hivatkozva öregapja mondására: “…Ne légy kapzsi sohase, mert a berek megbosszulja rajtad!…”
A karácsony békében telt el. Jutott apró ajándékra a két gyereknek is. Az újesztendő kemény havat hozott, s a falu elzárkózva a külvilágtól élte csendes mindennapjait. A karácsony előtti halak árának már csak az utolsó fillérjei csörögtek zsebében. Megint elkezdődött a sanyarú élet.
Február közepén két ember kopogott a kis ház ajtaján. Bemutatkozás után rögtön a tárgyra tértek. A halgazdaság bővíti a halőrök létszámát. Úgy hallották – mondta az idősebbik -, hogy ő az, aki a legjobban ismeri a berek minden zegét-zugát. Mosolyogva tette még hozzá a férfi: “…Tudja, rablóból szokott a legjobb pandúr válni!…”
Eleinte szabadkozott, hogy ő nem ismeri az új vizet, de aztán később rábólintott az ajánlatra.
– Alszom rá még egyet!
Éjszaka ismét a nagyapóval álmodott. Az öreg hamiskásan mosolyogva bíztatta: fogadd el fiam, legalább a kufárokat elriasztod a berekből! Úgy is rabolják szegényt a hivatásos halászok, így legalább a rabsicok békén hagyják a halakat. Te pedig végre nyugodtan nézhetsz a fiaid szemébe. Az apjuk becsületét nem vonhatja kétségbe senki sem ezután.

Következő nap délután ismét jöttek a férfiak. Szótlanul kezet nyújtott nekik, majd csendesen annyit mondott: Elfogadom az ajánlatukat. Felcsapok halőrnek!
Egy hét múlva már a zöld egyenruhában járta a berek titokzatos útjait. Működése eredményeként lassan felhagytak az orvhalászattal a környező falvak rabsicai. Szinte mindegyiket rajtakapta a tiltott tevékenységen, de egyet sem jelentett fel közülük. Csupán a hálókat vette el, s a halakat engedte vissza a tóba. Az embereket futni hagyta. Minden esetben felötlött benne a karácsonyi éjszaka, mikor kis híján otthagyta a fogát. Tudta, hogy a nyomorúság űzte ide ezeket az embereket.
– Ha a megélhetés majd biztos lesz, akkor az orvhalászok is eltűnnek a berekből! – mondogatta, ha főnökei kérdőre vonták a hálók tulajdonosait illetően. A berek úgysem ad annak, aki nem érdemli meg! – fűzte még hozzá, és hosszú, nyújtott léptekkel eltűnt a nádvilág rengetegében.

/* Hungarianwobblers: süt a nap, de kitart a jég, gondoltam jól jön egy kis olvasnivaló. 🙂

12 hozzászólás

      • Szerény véleményem szerint az írásaidnak novelláskötetben lenne a helye!
        Szári Zsoltnak szerettem a blogját, amíg vezette, de igazán egy hideg téli estén a cserépkályha mellett esik jól a novellásköteteit olvasni. Nem mint író szeretnélek hozzá hasonlítani, hanem mint “minőség” vagytok azonos szinten.
        Szóval, ha lesz egy ilyen kötet a jövőben az elsők között fogom megvenni! 😉

      • Már van ilyen kötetem Napkeltétől napnyugtáig címmel. Ezek a novellák egy része benne megtalálhatók. Sajnos csak nálam kapható, mert a kereskedelmi forgalmazás olyan nagy lehúzást jelentene, hogy inkább nem adtam ki egyetlen könyvesboltnak sem. Az ára egyébként 2500 ft., 192 oldal.

      • Szívesen vásárolnék a novellás kötetedből! Előkelő helyet foglalna el nálam!
        Lehet az én verseimet, novelláimat is hamarosan kötetbe fűzzük, lassan megérnek a kiadásra.
        Ha adnál egy elérhetőséget hogy hol lehetne tőled megrendelni a kötetet, megköszönném!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s