Kühl Mátyás: Kezdő horgász a tengeren

Emlékszem, sokszor gondoltam arra, hogy az „unalomig” ismert hazai halfajokon kívül milyen lehet valamilyen teljesen mást, itthoni megfelelőikre csak nyomokban hasonlító, soha nem látott halat fogni.

Sokszor gondoltam arra is, hogy milyen kemény munkának gondoljuk a szélviharban vagy szakadó esőben eltöltött órákat a vízparton, miközben ugyanez egy tenger partján ezerszer jobban megviseli a kényelemhez szokott horgászokat. Sajnos ezeknek a megtapasztalására a magyar horgászoknak csak ritkán adódik lehetőség, olyankor is csak nagyon rövid időre, és az ezzel való foglalkozásra túlontúl kevés idő marad, még ha az ember el is jut egy háborgó tenger partjára.

Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen élmény lehet állni a sziklás partokon, dacolni a heves széllel és az emberen átcsapó hatalmas hullámokkal, kitartani a legzordabb időjárási körülmények között is, és szentül hinni abban, hogy valami hatalmas, valami számunkra idegen bekapja a horgot és elkezd nyargalni a nyílt víz felé.

img_20161012_093858

Ezek azok a körülmények amelyek tényleg képesek igazán keménnyé és ellenállóvá tenni az embert, a horgászt, aki mindezek ellenére is kitartással és meggyőződéssel kitart tevékenysége mellett.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok fogalmazódtak meg bennem amikor elkezdtük barátaimmal tervezni a külföldi kirándulásunkat. Az, hogy tengerpartra megyünk nem volt kérdés, mint ahogy az sem, hogy lesz hely a csomagtartóban a horgászfelszerelésnek.

Sajnos jómagam még egyszer sem horgásztam sós vízben, így izgalommal és kétkedéssel, de mindenekfelett hatalmas várakozással álltam az új élmények elébe. Megérkezésünk előtt próbáltam hasznos információkat szerezni a különböző technikákat, helyszíneket, felszereléseket és csalikat illetően. Pár cikk elolvasása után azt sikerült leszűrnöm, hogy bizony nem egy olyan ördöngős feladat partra segíteni pár szép és különleges tengeri élőlényt.

Az első horgászat előtt megpróbáltam megtalálni a számomra legideálisabb helyszínt a horgászatra, és mikor ez meglett, és láttam, hogy mások is horgásznak ott, megpróbáltam a helyiektől használható információkat beszerezni. A csalik tekintetében elmondták, hogy a legfogósabb és legkönnyebben beszerezhető a parton mindenhol megtalálható fekete kagylónak a húsa. Ezt egész egyszerűen össze kell gyűjtenem, vagy a halpiacon megvásárolnom, és szétbontva, majd horogra tűzve dobhatom is a vízbe.

A legtöbb ember akit láttam mind úszós felszereléssel próbálkozott, de akadtak akik pergetve, elsősorban polipra pályáztak. Láttam is egy férfit, aki kb. 3 méterre a parttól húzott ki egy legalább 3-4 kilós tintahalat. Már ez önmagában meghozta a kedvem a mielőbbi kezdéshez.

Eleinte próbáltam követni az ő technikájukat, de sajnos folyamatosan elkerültek a halak. Azt sejtettem, hogy nem a hellyel van baj, hanem elsősorban én csinálok valamit rosszul. Két napnak kellett eltelnie halfogás nélkül, míg rájöttem, hogy mi a probléma. Ha csak simán a horogra tűztem a kagylót akkor az a legtöbb esetben már a vízbeérkezés előtt leesett a horogról. Ha valami csoda folytán rajta is maradt, akkor a halak mindenfajta ellenállás nélkül tudták lehúzni azt róla.

Erre az a megoldás, hogy a helyi horgászboltokban venni kell ilyen átlátszó gumiszerű madzagot, amivel ha körbe tekerjük a csalit akkor jobban fog tartani, és vélhetően megvárja, hogy egy hal bekapja.

Sajnos ezen információ ellenére is elkerültek a sikerek. Sokat gondolkoztam esténként, hogy mi lehet a baj, pedig elvileg mindent úgy csináltam ahogy láttam, ahogy csinálni kell, és mégsem sikerült egyetlenegy halat sem fognom.

Ez a továbbiakban is így maradt a kirándulás során, így elmondhatatlan elégedetlenséggel a szívemben kellett visszatérnem a tengertelen Magyarországra.

img_20161014_191428

Szerencsére az élet úgy hozta, hogy kb. 2 hónappal később vissza tudtam látogatni ugyan arra a partszakaszra, és megfogadtam, hogy újra fogok próbálkozni, és megfogom fogni életem első tengeri halát.

Ennek a tervnek a megvalósításához nem egyedül kezdtem hozzá, volt egy helyi kísérőm egy hölgy személyében, aki ugyan sosem fogott horgászbotot a kezében, de az információk beszerzésében nagyon sokat segített.

Az első dolga az volt, hogy mutatott egy jobb helyet a horgászat szempontjából, ahol megismerkedtem egyik barátjával aki nem bottal, hanem szigonypuskával próbálkozott vacsoránakvalót keríteni. Láttam ahogy időnként alábukik, majd büszkén emeli a felszín felé a több kilós elejtett példányokat. Amíg figyeltem 8-10 darab fél méteresnél is hosszabb halat sikerült zsákmányolnia, és büszkén mutatta őket a partra kijőve. Nagyon vonzott a kaland, hogy én is kipróbáljam, de se felszerelésem, se tudásom és tapasztalatom, de még engedélyem sem volt, hogy elfogadjam baráti invitálását egy szigonyos horgászatra.

Az ámuldozás után elkezdtem magam is megpróbálni pár szép példányt elejteni. A szerencse újfent nem állt az én oldalamon és pár kapás(?) kivételével semmit sem tudtam felmutatni a nap végén.

Másnap elmentem a legnagyobb helyi horgászboltba, hogy némi információt és tanácsot kérjek. Az eladók nagyon készségesek voltak, megmutattak mindent amire szükségem lehet, még egy térképet is kerestek, hogy pár ígéretes helyszínt megmutassanak rajta. Órákat töltöttem ott nézegetve a kifejezetten tengeri horgászatra kifejlesztett botokat és orsókat, megnézve minden húskampó méretű horgot és csodálkozva a megannyi számomra ismeretlen felszerelés láttán.

Másnap újból felkerekedtem és elmentem a javasolt helyre. Ott egy idősebb helyi férfi egy 80 grammos gömb alakú úszóval horgászott, a csali és horog méretét látva vélhetően nagy halra. Sajnos ott tartózkodásom ideje alatt nem fogott semmit, így nem láthattam, hogy mik voltak az aznapi célhalak. Elkezdtem tőle nagyjából 30 méterre horgászni, de az égvilágon semmi sem történt. Pár órával később egy öltönyös alak jelent meg, aki elővett hátizsákjából egy kb. 1.5 méteres teleszkópos botot, és néhány méterre tőlem telepedett le. Gondoltam, hogy neki sem lesz szerencséje, de csalatkoznom kellett, ugyanis folyamatosan fogta a 20-30 centiméteres halakat. Egy darabig irigykedve figyeltem, majd odamentem hozzá, hogy megkérdezzem mi a titka. Sajnos nem beszélt angolul, így maradt a mutogatás. Megmutatta a csalit és a szereléket, a horgászbot elhelyezésének módját, és hogy mit figyeljünk a kapásra várakozás során.

Megfogadtam a tanácsait és láss csodát, nekem is megérkezett az első halam. Nem volt egy óriás, de ettől függetlenül hatalmas örömmel és büszkeséggel forgattam a kezemben, és igyekeztem minél több apró részletet megfigyelni ennek a gyönyörű élőlénynek a testén. Kis gyönyörködés után visszaengedtem, és folytattam a horgászatot. A hátralévő pár órában még sikerült néhány halat kifognom, de „sajnos” csak két különböző faj közül. Ettől függetlenül hatalmas élmény volt, és reménykedve várom a következő kirándulást amikor talán sikerül pár számomra ismeretlen halat is időszakosan kiemelnem a vízből.

img_20161012_094202

20161013_152159

Remélem sikerült egy kis kedvet csinálnom a nyaraláson való tengeri horgászathoz, hiszen ez egy gyönyörű tevékenység és teljesen más, mint amit hazai tavainkon és folyóinkon megtapasztalhatunk. Ezzel egy teljesen új világ nyílhat ki a magyar horgászok előtt, amit érdemes mindenkinek legalább egyszer az életében kipróbálnia!

 

Hozzám hasonló kezdőknek:

Aki azzal a gondolattal kacérkodik, hogy a tengeren is kipróbálná magát érdemes pár dolgot észben tartania a felszerelést illetően. Először is lehetőleg kemény, nagy dobósúlyú botot vigyünk magunkkal (akár teleszkóposat is) amit nem sajnálunk, hiszen a só és a mostoha körülmények rendesen kikezdik és megdolgoztatják a felszerelést. Orsó tekintetében nagyjából ugyanez mondható el, ne a legféltettebb, csak ünnepnapokon használt orsónkkal induljunk neki a tengernek. A kövek, sziklák, és a meder egyéb egyenetlenségei miatt vastag monofilt érdemes használni, 30-as mérettől felfelé, és lehetőleg átlátszó színben.

20161014_181252

Az általam bevált(?) és az öltönyös ember által javasolt szerelék a következő volt: 35-ös monofil átlátszó főzsinór, melyre felfűztem egy 30-50 grammos csúszó gömbólmot. Ezt követte egy erős forgó, majd előkének ugyan azt a damilt használtam a főzsinórt is képezte. Horogként 10-es, 8-as, 6-os darabok kerülhettek szóba amire a csali került. Ez nem volt más, mint fél vagy 1/3-as szardínia ügyesen feltűzve. Ezt aztán minden etetés és egyéb teendő nélkül bedobtam valahova (szükségtelen egy helyre, és túl messzire dobálni) és vártam a kapást. A botot vagy letettem valahova és a spicc rándulásából észlelhettem a halak érdeklődését, vagy pedig a botot a térdemen tartva, a zsinórt a bal kezem hüvelyk- és mutatóujja közé helyezve vártam, hogy a hal meghúzza azt. A bevágásnak nem kellett nagyon erősnek lennie, szinte csak beleemeltem a botba, de ekkorra a horog már majdnem a hal gyomrában volt. Kitekerésnél óvatosnak kell lenni, mert kb. 20 horgom maradt bent úgy, hogy a halak fogai elreszelték még a vastag monofilt is.

 

/* Végre egy élménybeszámolós kedvcsináló, mondják majd sokan. És milyen igazuk van. A novellákra szükség van, azok tudják igazán magukkal ragadni a téli hónapokban internetfüggővé váló pecásokat, de az ilyen élménybeszámolókra is ugyan gy szükség van, mert igazán ezek hozzák meg a kedvet a tavaszhoz, a nyárhoz, a pecához. Küldjetek még sok ilyet (is) 😉

24 hozzászólás

  1. Engedtessék meg hogy véleményt formáljak! A mai horgász “szaksajtóban” fellelhető írások, beszámolók túlságosan ridegek, személytelenek. A “horgászcelebek” eltávolodtak attól a “trendtől”, hogy valóságosabbnak tűnő írásokat publikáljanak, a hangsúly az ön és az eladni kívánt termékek tömjénezésén van. Hiányzik a sok-sok átélt kudarc, ami valójában gondolkodásra, sok inprovizációra sarkallja a horgászok nagy, gondolkodó többségét. Persze minden beszámoló tele van sokak számára elérhetetlen mennyiségű és méretű halakkal, amiről az egyszerű pecás csak álmodik.

    Ettől a beszámolótól megkaptam azt, amiről úgy hittem, kiveszőben van! Őszinte és bátor ember az, ki nem átallja leírni, közönség elé tárni a kudarcait. Megbecsüli a kis halat is, hisz sokat küzdött érte, s nem volt rest annak becserkészése érdekében többször, több mindent kipróbálni, s alkalmazni olyan trükköket, amelyet valóban csak a víz partján, s nem a “szaksajtóban” van mód elsajátítani. A lelkesedés és az öröm a pici sikernek is elismerésre méltó. A tenger, egy sokunk számára idegen környezet is kíváncsivá tett.

    Elismerésem az írónak!
    Üzenem neki, ha ezen a vonalon marad, s nem dobja sutba a pennát, bizony jó úton jár!

    • Az írás jó, ez tény. Azt viszont, hogy te miről beszélsz, végképp nem értem. De komolyan. Horgászcelebek? Trend?? Ez most hogy jön ide? Meg hogy betlikről is kellene írni? Ez kábé olyan, mintha egy gusztusos rántotta recepthez valaki odakommentelné, hogy a creme brulee-t lassú tűzön kell készíteni.
      Tényleg nem értelek, még annyira sem, mint máskor… 😮

  2. Nem annak szántam. Csak érzékeltetni próbáltam a gondolatokat. Nincsenek sérelmeim. Látok dolgokat, s fent egy viszonyítást írtam le , miért is tetszik az ilyen jellegű írás. Megbántani sem akartam senkit. Sajnálom, ha félreérthető voltam.

    Hogy tisztába tegyük a dolgot, kérem az előző és a jelenlegi hozzászólásom törlését!!!

    A beszámoló pedig : tetszik

    Legfeljebb csak ennyit írok. Aki többre kíváncsi, a jövőben majd megkérdezi (ha akarja)

    Uraim. Tudomásul veszem kritikai észrevételüket, még ha nem is változtatja meg a véleményem, melyet jó és rossz tapasztalatok alakítottak ki.

    • Az a baj, hogy sokszor elveszed a kedvem attól, hogy az adott bejegyzést elolvassam, vagy ha el is olvasom, abban a tudatban teszem, hogy megint hozzászóltál valami hasonlót, mint most. És egyszerűen nem értem miért kell minden második bejegyzés alá bekeverni horgászcelebeket, trendeket, reklámokat?
      Ezt az írást sem tudom igazán értékelni, és ezért elnézést is kérek az írótól, és a blog szerkesztőjétől, aki talán mondhatom elég közel áll hozzám, mint ember. 😦

    • Én, csendben csak annyit mondanék, hogy aki a nyilvánosság elé tárja gondolatait, az nyilván vállalja is. Tehát, ha én egy elbeszélést teszek közzé, és ahhoz olyan hozzászólás érkezik, amelyik nem tetszik, vagy nem az én véleményemet tükrözi, akkor vagy érvekkel cáfolom, vagy pedig tudomásul veszem a bírálatot. Én nem régóta ismerem ezt a közösséget, így nem tudok véleményt alkotni arról, hogy ki, mikor, és kinek az írásához szólt hozzá, és ott mit mondott, de azt én is tapasztaltam sajnos, hogy az értékesebb, irodalmi vénával megírt elbeszéléseket ma már nem közli le a horgász szaksajtó. Ott volt pl. a nagy , öreg elbeszélő Zabos Géza. Minden írását szívesen olvastam, még akkor is, ha sohasem horgásztam a Tiszán, ami az ő szívbéli folyója volt, olyan, mint nekem a Balaton. Sajnos, hogy eltávozott az örök horgászvizekre, és így már nem élvezhetjük szellemes, olykor tanító, és ízig-vérig ízes elbeszéléseit. Nem találom soknak Csaba véleményét, mert ez az ő szíve joga azt írni, amit akar. Akinek nem tetszik, legfeljebb nem olvassa. De ezért kioktatni,, pláne bírálni nem szerencsés. Aki más véleményen van, az írjon arról, hogy ő mást tapasztalt. Így nem lesz ellentét ember és ember között. Nagyon sajnálnám, ha a horgászok között ellentét alakulna ki, hisz valamennyien egy sport és szenvedély rabjai vagyunk, kár volna beszennyezni kisstílű kötözködésekkel.

  3. Csaba. Engedelmeddel nem törlöm a kommentjeid és a többiekét sem, mert van benne tanulság. Senki nem akar bántani, főleg nyíltan, a témát mindenki ismeri, de az ellene lázadást ugyan úgy túlzásba lehet vinni, mint magát a jelenséget. Ezért kérek mindenkit, hogy a jövőben a pályázatra érkező művek alá, elsősorban a pályázatra vonatkozó kritikat potyogjon be. A rendszer elleni lázadással és kommentekkel a saját bejegyzeseim alatt nyugodtan lehet “trollkodik” mert néha napján annak is megvan a jelentősége.

    Bocsi Matyi, hogy pont itt történik mindez, reméljük (a Többiek nevében is megelőlegezett) hogy még olvasunk Tőled.

  4. Hangulatos dolgozat. Szórakoztat és ha nem vagy májer, még információt is ad. Szívesen olvasnék havi egy-két ilyen összefoglalót bármilyen pecáról, ha már blogger pályázatról van szó… Kicsit még döcög, de a tizedik után letisztul majd a stílus, simábban folyik a sztori. Minden írásban találok néhány számomra kedves szót, kifejezést. Ebben is van kettő: “tengertelen Magyarország” és “szardínia ügyesen feltűzve” 🙂 Gratulálok! Csinálj blogot légyszi’

  5. Nekem tetszett az írás. Mint jelezte az alkotó első próbálkozása, így még tetszetősebb. Arról. hogy kinek mi az ízlése csak annyit, “degustibus et non disputandus…”.

  6. Miután elolvastam, azon gondolkodtam, hogy igazából ennek a pályázatnak lehetne egy nagyon hasznos oldala is: Miklós írta fentebb, hogy készíts blogot! Továbbmegyek: ezekkel az emberekkel (Matyival is, de ott van Csaba vagy Laci is, az előző pályázók) össze lehetne végre hozni egy igazán kedves és hangulatos NONPROFIT horgász weboldalt is. Van már egy blogger közösségünk, ami összekovácsolódott, ha mindenki adna bele egy keveset, valami igazán jót lehetne kihozni belőle. És most nem arra gondolok, hogy a blogposztokat listázni, hanem kifejezetten oda írni ilyen jellegű apróságokat. A dolog technikai hátterét (domain, web, design) tudnám is biztosítani.
    Persze ez csak megfogalmazódott bennem, de az ötlet jó, nem? 🙂

    • Ez az ötlet már gondolom sok emberben felmerült, bennem is. Szerintem ket nagyon fontos dolog kell hozzá, hogy jól működjön. 1. Érdekes tartalom (szerintem ez menne, radasul a bloggerek jó részenek egyre kevesebb ideje van) így egy közös felületre lehet, hogy könnyebb és szívesebben írnának sokan, lásd ezt a palyazatot
      2. Nonprofitkent szerintem.csak egy ideig tud működni egy ilyen oldal. A saját blogodat csinálod bizonyos okok miatt, de a közös lónak, tudjátok… ráadásul ahhoz, hogy fejlődjön is, előbb utóbb bele kell invesztálni ezt azt. Szóval egy ilyen, blogoknal nagyobb volumenű oldal, aminek nyilvánvalóan a látogatottsága is nagyobb lesz, szerintem nem tud reklámmentesen működni hosszútávon. Talán a függetlenség miatt ezt is lehet okosan csinálni. Viszont valakitől, valakiktől ez is plusz időt energiát igényel.

      Amúgy, mondom az ötlet jó. Én tamogatom, ahogy az egykori blogger magazin feltámasztásat is szorgalmaztam.

      • De, működik. Hosszú ideig egy konzolos oldal főszerkesztője voltam (Gamecon.hu), mindvégig teljesen nonprofit volt. Egyedül az Adsense pénzeket vettem fel, de ez ment a domain meg tárhely előfizetésekre. Jött persze promo, de mindig tárgy formájában, ezt elosztogattam a cikkíróknak. Tudom, hülye felfogás, de ha valamit szeretek csinálni, abból nem lesz üzlet és punktum. Arra ott van a munkám. Szóval ha nekiállunk egyszer, a technikai háttér adott, olyan lelkes pecásokra lesz szükség, amilyen én is vagyok.

  7. Ha lesz helyem a csapatban, akkor én mindkettőt támogatom. Szerintem hiánypótló kezdeményezés lenne, szóval sok mindent ki lehet aknázni.

  8. Ha megvalósul az említett oldal, akkor én az írásaimmal szívesen beszállok. Persze honor nélkül, csak az élvezetért.

  9. Nagyon tetszett!
    Én is próbálkoztam a tengeren teleszkópos bottal anno, de találtam egy sokkal élvezetesebb módszert:
    Búvárszemüveg + pipa + zsebpeca egyetlen pár grammos ólommal és egy horoggal. Horogra apró kagylót tűztem amit a sziklákról feszegettem le. Ezzel így bevonultam a vízbe és gyakorlatilag búvárkodva megkerestem a halakat. Ha láttam egy jót, leeresztettem neki a cuccost aztán vagy megette vagy nem. Kicsit mélyebb víz kell akkor nem ijednek el. Nagyon élvezetes így “horgászni” próbáljátok ki! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s