Kajaktúra a Dunán – 6. nap

Széttárt karokkal lebegek a Dunán. Tomi beszél hozzám, nem hallom mit, csak a karjaim helyes tartására koncentrálok. A jógatanárom szavai jutnak az eszembe, majd idősebb, szentendrei csoporttársam piros mackóban véghezvitt gyakorlata. Mi a szar, nekem nincs is jógatanárom!!! – riadok fel zsibbadt karral. Álmodtam.

popper

 

Nem úgy, mint Tomi az éjjel, második állattámadása alatt, amit ezúttal a füttyögése alapján, szalonnazabáló magyaros vidrának azonosítottunk be. Még jó, hogy én a fákra akasztgatva tároltam az elemózsiámat.

Lomha lajhár módjára vánszorgok a köveken. Lábam alatt recseg a kavics, minden jóérzésű hal világgá menekül. De a dunai balinok mások. Ezek genyók. Ott rabolnak ahol mi vagyunk, mindig, minden körülmények között. Ez a gyönyörű hajnal se más. Félkómásan csatolom fel a boblert és mint egy agyatlan ragadozó dobom telibe a rablásokat. Az szem számít, hogy a sekélyesben a medret karistolja a csali, tekerem mintha muszáj lenne. Erre nem kipenderítek egy reggeliző Őnkomát. Mintha érezné a Vénlány, hogy a süllőn felül is adnia kell valamit. Ha másért nem, hát legalább kitartásunk miatt. Kihúzom a halat a sekélyesbe, Tomi elismerően bólint. Én lövök egy képet. A fotónál csak tekintetem homályosabb, megyek is pakolni…

Elindulunk lassan, rutinszerűen tervezzük a napot… közben széttárt karokkal próbálom leutánozni a Szentedrei-Dunán látott jógázó Öregurat. Déjá vú…

dsc01077

Evezünk mint a gép. Egy fáradt, kopott, nyöszörgő, határáig terhelt masina. Minden evezőhúzásnál befeszülnek izmaim. Fáj a tenyerem, ég a vállam, zsibbad a karom, de nem adom fel. Az elmaradt normális fizikális felkészülés miatt korholom ugyan magam, de gyorsan megnyugszom, ahogy elkapjuk a ritmust. Elég jól bírjuk, legalábbis délelőtt…

Aztán egyszer csak elérjük a napijegyes szakaszt és győz a horgászat iránti vágy. Egyetlen porcikámmal sem tudok már az evezésre koncentrálni, horgásznom kell…

Eleinte apró, már jászszájban járt wobblerket dobok, de néhány méretes balinon kívül, inkább az Őn-ifjúságot tanítom móresre. Nálam van tesztelésre egy víz és kajakos-kalandálló Ricoh fényképező, ezért róluk is lövök egy-két képet, víz felett és víz alatt egyaránt. Egyébként nem győz meg a masina, talán majd írok róla később egy bejegyzést…

rimg0414

rimg0429

Végül popperrel is kicsavarok egy ballert, majd összehalazom kezem a valaha pergetve fogott legkisebb sügeremmel és hasonlóan remek ivadék-süllő bölcsis társával.

rimg0446

Elcsendesedik a halfogás kényszere, leengedek, mit leengedek „összeomlok.” Fásultan húzom a vállamon átvetett kötél végén csimpaszkodó kajakom, nincs erőm evezni. Így is olyan érzésem van, mintha a homokot szántaná vasmacskám… Olyan ez, mint mikor a zúzós év végén szabira megy az ember. Leenged és egyből elkapja valami nyavalya…

rimg0444

A hazaút  egy örökkévalóságnak tűnik. Testem lázad az ébrenlét ellen, aludnom kell… ha másért nem, hogy álmomban újra a kajakom hátán ringasson a Duna. Az Öreg Hölgy.

rimg0457

rimg0459

 

 

———————

A 6., egyben befejező rész Tomi tollából itt: LINK

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s