Ivády István: B(oldog) U(nokák) É(lvezzétek) K(incseinket) !

B(oldog) U(nokák) É(lvezzétek) K(incseinket) !

Kint havasan bódult, vacog a táj,
S begyógyult már a sok halszáj,
Miket a szezonban te sértettél.
De félre azonban nem értettél
Egy szavát sem ösztöneidnek,
Sem eszet osztó esztendőidnek.
Így engedted őket kegyesen útjukra,
Nem tettél pontot jelenükre-múltjukra.

Nem biz, hisz tudod a leckét.
Ha jövőre nem csupán a lepkét
Szeretnéd merítődben látni,
Érdemes józanabbá válni!
Tartani a zsákmányban is mértéket,
Mert nem örökbe kaptuk ezen értéket!
Tartozunk a minket követőknek ezzel.
Óvjuk jussukat! Még ha naivnak is nézel.

De bennem prófétát látni hiba,
A C&R nekem nem álszent ima.
A finom halat nagyon is szeretem,
Fogyasztom is, ha csak tehetem.
Bizony mondom, fogyasztom,
Nem tömöm a fagyasztóm!
Nem hordom disznónak, macskának.
Válni horgászok mocskának?!

Persze, aztán jön a szokásos nyafogás:
„Drágám hidd el, ez nem olcsó kifogás!
Ebben a vízben normális hal, az nincsen.
Engem nem riaszt most már a bilincs sem,
Vigyed a retúrokat gyorsan a puttonyba,
Aztán utána rögvest te is pattanj be!
Hazaviszed, nem kell a majré!
Mire visszajössz, meglesz az újabb szajré.”

Szavaimmal nem célom senkit sérteni,
Csak néha képtelen vagyok érteni,
Uralkodóvá a józan ész mikor válik?
Ha már az egész Kánaán semmivé mállik?!
Új nemzedék kell, vagy miféle szenvedély,
Hogy kimúljon az elv, miszerint az engedély
Nem más, mint amit halban vissza kell fogni?!
Nehogy az asszony elkezdjen fogyni???

Legyen a mérgelődésből most elég végre!
Tekintsünk optimistábban erre az újévre!
Mutassuk meg, lehet ezt másképp is művelni!
Képes a horgász akkor is boldogságot lelni,
Ha a nap végén zömében elúszik a jószág.
Hidd el, nem kell ehhez Jézusnyi jóság!
Kívánom, minél több hal jusson el a nászig,
És akkor majd unokáink zsinórja sem hiába ázik!

Írta: Ivády István (duba)

/* Hungarianwobblers: Aki régóta olvassa a blogom bizonyára találkozott már rímeimmel… és Szittyó Dezsőke elképesztően jó műelemzéseivel. Ezúttal a PÁLYÁZAT-ra érkezett egy roppant kényes témát körüljáró költemény. Kedvenc szóképem a Jézusnyi jószág, de nem tudok elmenni szó nélkül a néha bitang egyszerű, majd művészi sorok váltakozása mellett. Mondom ezt úgy, hogy nem értek a szépirodalomhoz. Viszont az egyre unalmasabbá váló celeb-szennylapok és reklámkiadványok között akkor is üde színfolt ez, ha valaki az ellenkezőjét állítja. 😀

4 hozzászólás

  1. A mindannyiunkat foglalkoztató húsbavágó kérdések szépen bele lettek tömörítve a versbe. A mai elkorcsosult közösségioldalnélkülnemtudoklétezni világban egyre kevesebb az érték. Érték az, ha valaki ezen felül tud és akar kerekedni. Ilyen az irodalom is. Versírásra kevesen adják a fejüket, mert félnek tőle. Nem kell.
    Az értékelésem pedig: Nagyon ZSÍR!

    Egykori magyar tanárom hangoztatta többször, hogy két féle magyar van a földön. Az egyik már írt verset, a másik még csak ezután fog!
    Csak így tovább!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s