Kajaktúra a Dunán – 5. nap

Tomi már megírta az 5. nap krónikáját, ráadásul szerintem fergetegesen, így nekem nem marad más, mint bemásolni ide az e-naplómat, amit általában este, dögfáradtan írtam a sátramban, szóval előre bocsi a pongyolizmusért… 😉

dsc01031

“Kiderült, hogy egy etetett helyen táboroztunk, ami azért durva mert Tomi még bedobott este egy fenekezőt, mert láttunk egy-két halfordulást, de  túl fáradtak voltunk így hagytuk a fenébe. Minden esetre reggel teleaknáztam a csapásukat, amit elsőre szerintem nem mertek szóvá tenni, de mikor végre szétcsörögtük a táborbontással a helyet és elindultunk pár száz méterről utánunk kiálltott a fiatalabbik faszi:

„Hé, a Kaka itt maradt!” Most hogy vicces akart lenni, vagy dühös volt nem tudom, igazából le van szarva…  (látszik, fáradtam, a humorommal együtt)

Szembeszél. Még jó, hogy északi szelet mondtak…. egyre gyakrabban eszünk, egyre többet evezünk. Már automatikusan teszi fáradt testünk, amit tennie kell, robot módjára húzunk az evezővel. Durvább ez, mint gondoltunk. De kitartunk! Ahogy a 7-8 vízhólyag is a kezemen.

Újabb rossz döntés – Rácalmási Duna – a híd alatt cuccokal nem vállaljuk be a „vízesést” , persze utána a 20 centis surranókon simán átzúzunk. A zúgónál szétvágom a talpam is 2 helyen, de ezt érzem a legkevésbé. Ja és sodrás sincs, bukunk megint egy órát úgy zusammen ezzen a szakaszon. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

sdc11339

sdc11344

Délutánra beérjük a napijegyet. Domolykók közé keveredünk, közéjük meg kisbalinok. Baromi jó szakasz rengeteg kapás, jó pár hal. Utána újabb jó domis kő, de itt 5-ből 1 –se,  van, hogy Tominak is a kajak mellett akad le. (kisbalinos képet nem teszek fel 😛 )

sdc11345

sdc11349

Este fáradtan (fizikailag brutál fáradtan) érünk a táborhelyre, Tomi ki is akad valamin, de hogy min, már tíz perc múlva sem emlékszek. Én is stand by üzemmódban létezem, egyébként még bírom…. (másnapig, nálam akkor törik meg a lelkesedés, de erről majd a következő részben… :))

Olyan ígéretes kő mellett táborozunk, hogy szürkület végén muszáj vagyok kibotorkálni a kőre. Tomit közben csak a tábortűz érdekli, rak is egy akkorát, ami egy 30 fős indián hordát is kiszolgálna. Én közben sunnyogok a kővégen. Hallom, hogy kaffant a süllő a lábam előtt, látom, ahogy a sodorvonal szélén rá-rárohan egy balin a küszcsapatra, kitartóan dobálok. A 3. csalimmal végül megjön, amire az egész túrán a legjobban vártam. A dunai süllő. Nem nagy, pont halsütő rács méretű…  

sdc11354

Nem tudom melyikünk örül jobban, tény, hogy Tomi újra lelkesedik, és olyan vacsorát rittyent, a süllőből, sült krumpliból, fokhagymából és szalonnából, hogy én rögtön két Michelin-csillagot adnék neki, meg egy PokéLabdát…. 😛

sdc11364

———————

Az ötödik rész Tomi tollából itt: LINK

3 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s