Kajaktúra a Dunán – 4. nap

Hatalmas balinrablásokra kelünk, ja nem esőre, már megint, ne már…. szar pakolni esőben, így inkább döglünk még egy kicsit és csak 7 óra felé indulunk útnak. De még hogy! Egy csodás hajóállomás stégjéről pattanok kajakom nyergébe, nehogy megint beázzon a 90%-ban kiszárított, odapörkölt gumicsizmám szára. (A folyamatos beázással kapcsolatban egyébként én voltam a hülye, mert nem néztem meg, hogy teljesen vízálló-e ez, az egyébként remek Dechatlonos termék.)

sdc11280

Hajóállomás

Az egész ág csöndes alig van néhány rablás. Csendben csurgok, várom, hogy Tomi utolérjen. Nem evezek, jól esik vitetni magam a folyó hátán. Könnyen vagyok, már akkor elindultam mikor Tominak még hátravoltak az utolsó simításai.

sdc11279

Mesebeli táborhely

sdc11286

Paradicsom

sdc11289

Paradicsom 2

sdc11283

Gyógyszer

Persze ő sem siet, reggel van még, így jó pár kilométer után ér be, pont mikor asportszeletre való összpontosításomról eltereli a figyelmem egy parton pózoló Papika. Pontosítok, a póz valójában jóga gyakorlat. Jót röhögünk a dolgon, bár irigylésre méltó az igyekezete. Viszont a piros tréning ruhában széttárt karokkal ég felé meredő képe úgy beleég retinámba, hogy még órákkal később is őt utánzom pihenésképp. Közben persze röhögök magamon. Majd nem nevetek én, ha nyugdíjas leszek…

Az M0 hídnál épp kiadjuk magunknak a hadtápolásra és pihenésre szóló pihenőt, mikor elvez előttünk két 80 éves nénike. Fölfelé! 😛  Mi meg? Mi nyögve szállunk vissza a kajakokra, majd egy szokásos balinrablással búcsúzik tőlünk a hely. Mondtam már? Ahol megállunk ott mindig van legalább egy balinrablás. Napszak, időjárás, semmi nem számít, MINDIG van legalább 1 rablás. Lehet a küszöket zavarjuk meg ilyenkor, de sokkal valószínűbbnek tartom, hogy szimplán csak követ és szívat egy GENYÓ balin.

dscn2296

Nyögvenyelősdi

A következő, reklámfelület által is kikötésre érdemesnek titulált helyet inkább kihagyjuk. Lehet homofób vagyok, de a ’HOMOKOS PLÁZS’ szóösszetétel kicsit furán hangzik.

dscn2298

Homokos plázs?

Evezünk egy brutál 4-5 órát. Amiben volt egy Budapest átevezés, na arra az adrenalin-túladagolásra már szüksége volt a testünknek, de így utólag sokkal kevésbé tűnik veszélyesnek, mint mikor a Margit-sziget, a hídláb és a száguldó szemétszedő hajó alkotta bermuda hárömszögben hánykódva támoszkodtam az evezőlapáton, pfff… Most is megdobban a szívem, ez Emlék marad!!! Tominak is lehetett pár ilyen, mert olyan tempót diktált, hogy csak a lágymányosi hídnál értem utol. Gondolom túljutva a veszélyzónán visszavett egy kicsit. Közben azért lőttünk pár fotót…

sdc11317

De szép sziget…

sdc11320

Örülünk: én túléltem a Margit-háromszöget, Tomi meg csak úgy a Parlamentnek…

sdc11322

… eddig, ez közel lesz!

dscn2311

A kép nem adja vissza a legszebb perspektívát

Itt újra telezabáljuk magunkat. Testünk folyamatosan könyörög a kajáért. Nem csoda, egy hyper-szuper netes kalkulátor szerint a napi 10 óra evezésünkkel minimum 4000 kalórát égetünk el… én úgy érzem sokkal többet 😛

sdc11328

Félsziget

Peca? Napközben, a napijegy lejárta előtt először belefutottunk egy domicsapatba. Nálam 3 elszalasztott hal lett az eredmény, Tominál dettó. Pedig dobált mindennel, ahogy a lenti képet nézem. Utána a Jászok szívattak. Nekem a csónak előtt akadt le egy kisebb , Tomit kis gumihallal tépte meg egy szebb példány. Konklúzió: nem csak a balinok Gecik… illetve, hogy ennél a pontnál átkereszteltük az Öreg Hölgyet, Vén … izé, örömlányra

dscn2313

Nem hétköznapi fegyvertár

Mondtam már, hogy brutál jót eveztünk? Annyira, hogy jó sokat sikerült volna behozni, csak épp kifogytunk az ellátmányból és az első két napon felhalmozott hátrányunk miatt, a tervezetthez képest csak egy nap késéssel tudtunk találkozót szervezni jó tevőnkkel, Palival. Egy csónakkikötőven várunk rá, mikor eldurran a szokásos balinrablás. Unottan dobjuk meg mindketten, persze esélyünk sincs. Ennél sokkal jobban várjuk az ellátmányt: víz, banán, alma, BOMBA, ja és Péksütiiii!

Közben Tomi benéz a büfébe, hátha náluk is van hamburger+kóla kombó, de nincs. Helyette két sörrel, plusz némi Chipssel megtámogatva tér vissza. Közben Pali is befut, dumálunk, azaz dumálnánk egy jót, de már sötétedik menni kell. Gyorsan átevezünk a túlsó partra, letáborozunk és elindulunk süllőzni. Én az egyetlen száraz lábbelimben (tangapapucs + zokni kombó) csoszogok, erre nem bokáig merülök az iszapban. Fáradt vagyok ehhez, szétvet az ideg, nekem ennyi volt a peca, Tominak még fél óra betli jut. 🙂  Miután visszaér és látja, hogy szerencsétlenkedek megszán a búvárcipőjével. A vastag vadászzoknim ezzel is igen szexibb párost alkot.

A naplóbejegyzésem itt ér véget erre a napra. Hogy mit ettünk aznap arról szó sincs, sőt, nem is nagyon emlékszem rá. A Pali által hozott túrásbukták után ez nem csoda, ha marhagulyást kaptunk volna se ugrana be más, mint a túrós táskák portréja, az a két gyönyörű, porcukorral felturbózott szénhidrátbomba…. jó éjt, ezúttal sok-sok felkiáltó jellel!

dscn2318

!!!         !!!!!!

———————

A negyedik rész Tomi tollából itt: LINK

Egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s