Kajaktúra a Dunán – 3. nap

Vasárnap este 6 óra van, fáradtan huppanok le a fotelbe. Lusta vagyok lehajolni, lábujjammal nyomom meg a power gombot. Meg igazából fáradt is, de ezt már írtam… Az SSD villámgyorsan bootol, agyam kicsit lassabban, mégis szinte a bejelentkező képernyővel egyszerre villan be valami. A vasárnap déli bejegyzés, pfff, pedig megígértem Tominak, hogy végre rászánom magam… Gyorsan lecsekkolom, megírta. Mire végigolvasom, mint olvasom végigröhögöm elszáll a fáradtság…

sdc11210

Nekiállok a képszerkesztésnek, gyorsan megy, nem a Nikon RAW képeivel kell szórakoznom. Mondjuk a végeredményen is látszik. Közben felcsapom a PIN-kóddal védett elektronikus naplómat, hogy mit jegyeztem le a 3. napra. Siralmas, mindössze 3 értelmetlen bejegyzés. Tényleg van abban a mentális mélypontban valami, amiről Tomi írt. Nincs mit tenni, marad a képek átböngészése, hátha bevillan valami…

Gyorsan magával ragad a mappa, baromi jó érzés fog el, miközben a képek között bogarászok. A címlapfotóhoz érve libabőrös leszek, szinte érzem azt a sejtelmes érzést, amit a hatalmas folyam közepén éreztem. Azt az érzést, amit nem lehet írásban megfogalmazni, főleg nem az én írástudásommal. Nem is próbálkozok hát, átugrok a következő képre.

sdc11216

Hátha a hangulata segít nektek jobban elképzelni a túránkat, a kajakozást, vagy az itt még általunk is Öreg Hölgynek hívott Dunát.

sdc11212

A következő képet pedig azért teszem be, mert – nem, nem azért, mert selfie – a kajakban ringatózva-sodródva, horgászva vagy evezve egyszerűen nem lehet, nem jókedvűnek lenni. A mindennapi robottól távol, a folyó közepén olyan szabadságérzet ragad magával, ami még a legmogorvább ember arcára is mosolyt csal. Hát még nekünk… a reggeli eső után.

dsc00970

Mondjuk akkor sem szomorkodtunk.

dsc00983

Itt például azt mutatom Tominak, hogy ebből a szögből milyen szép a Visegrádi Vár.

dsc00993

Közben jobban végiggondoltam a dolgot, majd lecsekkoltam a fájlinfókat és rájöttem, hogy a busa-fotósorozat is a 3. nap trófeája. Íme hát a 2. kép e roppant jó kondiban napozó planktonvadászról.

sdc11222

Ezt a képet jól nézzétek meg. Tominál is fent van! A Duna közepén lévő sóderzátony élőben olyan csodás látvány, hogy nem lehet róla levenni a szemet. Nekünk sem sikerült, erre persze csak utólag jöttünk rá, mikor az Ipoly-torkolatot kerestük…

sdc11228

Közben meg-megálltunk egy rövid étkezésre. A fenti képet újra duplikálnom kell, mert a sztori nem fulladhat ki annyiban, hogy a pásztortarhonyás konzervből avanzsált kotlában mohaágyon főztünk paradicsomlevest. Nem, az étkezés fénypontja nem a vélt ízorgiát okozó zacskós leves volt, hanem az a fickó, aki egy váratlan pillanatban az erdőből lépett elő egy szál fecskében és egy csapzott polárpulcsiban. Elsőre nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Másodszorra rápillantottam az egyik kövön fekvő késemre, majd Tomira, végül az erdő szélében fekvő fahusángokra… Ki tudja mit keres errefelé ez az alsógatyás szatírnak látszó, szakállas muksó… Mit keres, mit keres? Mint kiderült, tűzifát… ezen mondjuk, pont nem csodálkozom, az én tojásaim is fáztak volna abban az öltözetben… Egyébként a szomszédos holtágban horgászott/táborozott, legalábbis később erre következtettünk a pár száz méterre kezdődő öböl bejáratát elérve.

sdc11230

Íme a nap betlimentő hala, amit Tomi fogott, vagy a csuka Tomit? (Hű, de jó poén… bocs érte, de ha már begépeltem itt hagyom.)

sdc11236

És igen, a fordulópont! Hamburger kólával, YEAH!

sdc11237

Erre az ebédre 5, ismétlem 5 pontot adok! – mondja és mutatja Tomi a HOMELESS-Kajak-Egyesület oszlopos tagja.

sdc11249

sdc11245

sdc11247

A hamburger-kóla kombó után sokkal szebbnek tűnt a nap, még a felhők is szerte foszlottak. Egy darabig. Aztán a hegyek mögül bajlós árnyakra lettünk figyelmesek. A kanyarok miatt néha úgy tűnt sikerül elmenekülni előle, majd a hirtelen elénk kerülő árnyék és az alatta feltámadó szél jelezte, hogy ez nem biztos, hogy sikerülni fog. Végül egy órásihajókra méretezett “horgászstég” alatt találtunk menedéket.

sdc11259

Kihasználva a száraz terepet, gyorsan gyűjtöttünk egy kis gyújtóst, hátha a reggeli eső miatt nem fogunk száraz fát találni a következő táborhelyen.

sdc11263

sdc11264

A táborhelyen, ami a meseszép Szentendrei Duna-ágban volt.

sdc11269

A táborhelyen, amit egy rutinos csövi is megirigyelt volna tőlünk.

dscn2294

Meg a vacsoránkat is.

rimg0406

Meg a tábortüzünket, amivel valóban sikerült kicsit megolvasztanom a csizmám felső peremét. Megesik, na. Fáradt voltam már, a vacsorán kívül nem igazán tudtam másra koncentrálni. Amúgy is elegem volt már a vizes lábbelikből. Ez utóbbit, mondjuk nem a tűz oldotta meg, hanem a másnap hajnalban rögtönzött hajóállomásom, de az egy másik történet…

rimg0410

Hehe, majd elfelejtettem. Mielőtt elmentem aludni, még lőttem egy lesifotót, címe: A mosószappan

Jó éjt!

———————

A harmadik rész Tomi tollából: LINK

 

4 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s