Kajaktúra a Dunán – 2. nap

Hajnali 5. Nincs mit szépíteni a dolgon, le vagyunk maradva, mint a borravaló. Ennek ellenére a táborbontásunk lassabb már nem is lehetne. 🙂

sdc11202

Egy gyors selfie indulás előtt. Itt még őszinte a mosolyom, izomláz nincs, két hüvelykujjamon vízhólyag van… biztosan hülyén fogom az evezőt 🙂

sdc11174

Eltévedünk egy mellékágba, annak ellenére, hogy a fosszínű víz elég figyelmeztetés kellene hogy legyen. Itt két ráfolyáson kell visszaeveznünk, mit ne mondjak, kezdő folyóvízi kajakosként gyorsan mély vízbe sodortam magam, mikor meggyőztem Tomit, hogy ez a jó út… Az apró malőr egyrészt kiveszi az erőnket, másrészt, ami a nagyobb baj, hogy egy csomó időt elpazarolunk vele (MÁR MEGINT), ráadásul csak délig van napijegyünk. Nincs mit tenni, evezni kell, de hol maradt le Tomi? Ja, épp busaportrét komponál.

dsc00995

Evezünk, mint Norman és Paul a Big Blackfoot-on, azzal a különbséggel, hogy mi kicsit jobban vigyázunk a kajakokra, bár Tomi néha árkon-bokron, izé… zúgón-keresztgáton keresztül rövidíti a túrát… Persze a pecáról sem feledkezünk meg teljesen, néha egy-egy ráfolyást azért elcsábít bennünket, de mind kuka marad, míg az utolsó…

11:30 Egy öböl bejáratánál rabol a balin, ezért úgy döntünk, hogy a belső oldalon kikötünk. A visszaforgót kihasználva beteleportáljuk magunkat az öbölbe, én sikeresen átugratok egy bazi nagy, alattomosan megbúvó kövön. Tomi már borulást emlegetett, vagy az nem ez volt, hm… mindegy. 🙂 Szóval elérjük az öblöt, ahol két vízirendőr tart épp raportot. Valahogy sejtjük, hogy a hatalmas magyar zászló, meg úgy egyébként két csumig pakolt kajak bőven eléri az ingerküszöbüket. Ja, csak az én zászlóm, mert ekkor már Tomiét elnyelte Az Öreg Hölgy. És nem tévedtem, gyorsan ránk is fordultak, kikísértek miket a partig, majd jól leellenőriztek. A fogási naplóban sikerült nem beikszelnünk a mai napot, pedig még reggel említettem is Tominak, ezt persze rögtön kiszúrták, így gazdagabbak lettünk egy-egy figyelmeztetéssel. Vagyis még nem, csak lejelentették a halászíti őrnek.. mire ezt olvashatjátok, lehet már a HorgászHAdBíróság előtt állunk kajakkal a hátunkon… mire közzéteszem, Tominál már félig le is csapott a törvény keze. Én még várom a levelet és közben azon gondolkozok, hogy enyhítő körülmény-e, ha Tomi ellen vallok. 😛 Egyrészt ő mondta, hogy ne ikszeljünk meg amúgy sem volt zászló a kajakján 😀 😀 😀

Apropó, mire befejezik a hivatalos procedúrát már csak 15 perc van a napijegyeinkből… Ráadásul egy b@zi motorcsónakos, akit leelőztünk és látta a balinrablásokat, illetve hogy amiatt kötünk ki, direkt a kövek előtt motorozik végig. 2-szer! Szerencsére az öböl bejáratánál már megszokhatták ezt a halak, mert Tominak bőven elég a maradék 10 perc, hogy partra húzzon egy balkót. Persze mikor máskor maradna a fényképezőgép a kajakban, mindegy megoldjuk. Zoli 2 bottal perget, azaz egyel balint „fáraszt”, a másikkal tényleg perget. Nincs mese, ha rabol a balin és van még 5 perc, akkor muszáj dobni…

dscn2264
Tomi visszaér, röhög, mint állat. Kipenderíti a rablót, pózol, közben még mindig röhög, mint állat. Jó móka ez, na. 😉

dscn2266

Lejár a napijegy, a balinok azt megérzik és újra őrült kösz-kergetésbe kezdenek…. a kisördög ugyan motoszkált belül, de friss még a fenyítés emléke, inkább rájuk hagyjuk. Elmegyünk ebédelni, bosszúból halat.

sdc11178_tonemapped
Tomi közben kajak-reklámfotókat készít.

dscn2269

dscn2268

A közelgő hidegfront és a lemaradás miatt belehúzunk egy kicsit. Ja meg a napijegyet is be kell érni, bár ez szinte lehetetlen. Szép helyek mellett evezünk továbbra is, mégis az óriás vízi-benzinkút látványa ragad meg bennem legjobban.

sdc11187_tonemapped

Szürkül, a vihar elől addig evezünk amíg csak bírunk, ezért újra szürkületben kell táboroznunk, a céltól még mindig bőven lemaradva. A szakadt löszfal aljában húzódó táborhely egyébként, gyenge lejtését leszámítva hibátlannak tűnik. A sátrak mögött ugyan felfedezünk valami kaparásnyomot, de üreg nincs benne, így hivatalosan is vadállatmentesnek minősítjük és hozzáfogunk a vacsorakészítéshez. Paprikáskrumplit csinálunk, egy professzionális bográcsállványon (=hajókötél-lánc, halsütőrács-csatlakozóval, fűzfára csomózva). Az állványnál talán csak unikális fakanalunk a mesteribb…

sdc11199

sdc11201
Minden idők legfinomabb paprikás-krumplijából degeszre tömjük magunkat, a vágódeszkára tapadt zsírt feletetjük pókjainkkal, majd nyugovóra térünk.

sdc11207

A távolban komolyan gyűlnek a fellegek, ide-oda cikázó villámokkal közeledik a hidegfront…

———————

A második rész Tomi tollából: LINK

9 hozzászólás

      • Amúgy hihetetlen, de evezés szempontjából ez a Dechatlonos belépő mellény a legkényelmesebb. A többi vagy a vállad, vagy az oldalad zavarja. Normál távokra bármelyik jó lehet, nem akarok senkit sem lebeszélni a drágább darabokról, mert tuti biztonságosabbak. Ebből a sárgából lefelé elég könnyű “kicsúszni” például…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s