Nyári csukázás

A csukás tavakat kivéve, ahol egész évben biztonsággal lehet csukát fogni, a nyári hónapokban tényleg nehezebb becsapni a csukát. Az a hiedelem, hogy nem eszik téves, ezt jól tudjuk, hisz mindenki fogott már csukát balinozás vagy sügerezés közben. Akkor miért is nehezebb ilyenkor csukát fogni? Rengeteg oka lehet…

Ha valamit kihagytam jelezzétek, mert ezek saját, illetve olyan gondolatok, amikkel egyet értek, amiket elhiszek:

  1. Nagyon rövid az az időszak, amikor még/már laposak a fények.
  2. Rengeteg táplálékhal van és azok túl aktívak, vagyis a csuka rejtekhelyéhez úgymond házhoz jönnek.
  3. Általában erős a víz alatti növényzet (hínár), ami bekorlátozza a használható csalik és meghorgászható területek halmazát.

A helyzet akkor sem reménytelen. Sőt! A minap egy hajnali balinozást terveztem, de reggeli csukázás lett belőle.

Hajnalban egy zsilip alatt gyanús rablásokat vettem észre. Hiába húztam neki a balinos csalit, a látszólag táplálkozó ragadozó(k) nem reagálták rá. Van ilyen- gondoltam és felmentem a felvízre. Ott mindössze két siheder balin vette üldözőbe kézműves fahalaimat, ezért visszaballagtam a zsilip alatti csatornarészre. A “gyanús” rablások továbbra is ott voltak. Gondoltam felteszek egy támolygót. A 20-as monofil előke kicsit reszkírozás volt, de lusta voltam átkötni… Első dobás, tekerem a támolygót, majd megállítom, ütést kapok, emelek rajta egyet, erre BAMM, már rázza is a fejét a csuka. Tudtam én, hogy valami nincs itt rendjén….

Még végigcserkeltem a kis csatornaág következő 200 méteres szakaszát, de egy tucat 2-3 kilós amúron megriasztásán és egy félkilós compó partszéli reggelijének megfigyelésén kívül nem történt jelentős esemény. ekkor gondoltam egy merészet, felkötöttem egy drótelőkét és átkocsikáztam az egyik tavalyi csukás terepemre.

Szerencse, hogy a nagyobb táskával mentem ki aznap, amiben benne volt egy doboznyi csukás csali… köztük egy manapság egyre jobban terjedő csukacsali, a kulcstartó (értsd. Spinnerbait). Tavasszal Tomi a szemem láttára fogott vele csukát itt a csatornában, ezért eldöntöttem a fehér twisterrel felváltva próbálom megtalálni a csukákat. Azt álmomban sem gondoltam, hogy a fehér twister a zsebemben marad…

Az első beállónál kicsit hátrébb álltam meg, hogy az innenső oldalon leselkedő csukákat se zavarjam el. A beállót bal oldalról szegélyező nádas előtt húztam el a Spinnerbaitet, amire kiemeléskor szabályosan ráugrott egy méret környéki krokodil. A küzdelem elég viccesen zajlott. Félig a levegőben, félig a vízben bicskázott a csuka. Ügyes volt, mert sikerült kiráznia a horgot…

Negyed órát és további 4-5 beállót kellett várni a következő akcióig. A jelenet kísértetiesen hasonlított az előzőhöz, de a kis csuka ezúttal a partszéli növényzetre esett, én meg medve módjára nyakon ragadtam.

Azt elfelejtettem leírni, hogy ez egy teljesen tiszta, kb. 1 méterig átlátszó vizű szakasz. A csukák ennek köszönhetően meseszépek, igazi pöttyös, vízi-leopárdok.

Közben a nap már bőven az optimális fölé emelkedett, az eloszlófélben szórványos felhőzetnek hála viszont még volt egy fél órám. A következő beállóban ezt elég effektíven ki is használtam volna egy 3-4 kiló közötti csuka becsapásával. A szűk beállóban hatalmas csatát vívtunk, 4-5-ször húzott le vagy 4-5 méter fonottat, mire felszínre kényszerítettem. Ekkor egy utolsó, igazi őrült fejrázással egyszerűen hozzám vágta a csalit. Leakadt…. balinos botnak hála a kulcstartóra szerelt vastag Jighorog nem ütötte át a száját… szitkozódtam rendesen, mert ez a méret, ebben a csatornában már tényleg a nagyok közöl való. De ebből is tanultam, a lágy bot, aminek, mint már említettem balinozás közben még sose láttam hátrányát, sőt még mindig kitartok mellette, csukázáshoz egyszerűen nem jó. 3-ból 3 csuka akadt le.

Kisütött a nap. A túloldali nádas előtt maradt ugyan egy szűk méternyi árnyék, de abban nem sok potenciált láttam. Végül visszafelé rászántam magam egy ígéretesnek tűnő szakasz átvizsgálásán. Fél méterenként dobtam meg a túloldali nádas szélét, amikor vagy a 10. dobásra kirobban valami az árnyékból. Egy újabb szép csuka, nem volt hatalmas, 50 centi fölött valahol, de nagyon jól küzdött. Fékhúzós kirohanásokkal, szaltókkal próbálta kirázni magából a horgot. Neki viszont nem sikerült. Kellett ennyire mohónak lennie és torokra vennie a csalit. Szálkás alkatából egyébként arra következtettem, hogy még nem indult meg a “nagy őszi tömegnövelő zabálás”, viszont már nem kell rá sokat várnunk. Úgy tűnik egyre aktívabbak…

Egyedül annyi kellett, hogy jókor (kora reggel), jó helyen (a növények között) és bokorugró vagyis a növények között elhúzható csalival (Spinnerbait) horgásszak. Vadvízen ennyi csuka csak nem lehet véletlen…

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s