Futva gázolni

Két dolog késztethet egy pergető horgászt futásra. Az első a jobbik eset, egy küszcsapatot tizedelő balincsorda, a második szar ügy. Szó szerint…

Első fejezet – Avagy fuss, ha kedves a mellesed becsülete

Bőven pirkadat előtt értem partot a Hotel strandján. Legalább volt időm a mólólakó, éjszaka is aktív horgásztársakkal diskurálni egy sort. Egy éjfélkor jelentkező ponty és 4 kukoricára éhező balin volt a zsákmányuk. Biztató hírek, bár a kukoricazabáló fenekeszeg inkább folyóvizeinken jellemző. Nem akartam zavarni őket, elköszöntem hát, a nyári hajnalban forrónak tűnő vízbe lépve.

Jó messzire begázoltam várva, hogy a közelben felbukkan egy balincsapat. Hát nem. Vagyis nem a balincsapattal volt gond, mert ahhoz még túl sötét volt, egy váratlan esemény szakította félbe nyugodalmas várakozásomat. Olyan hascsikarás tört rám a reggeli Banán-Milkacsoki kombónak köszönhetően, amit szalonképes szavakkal nem lehet papírra vetni. Még pixelek formájában sem. Őrült rohanássá változott a kiút, fújtatva, izzadva „száguldottam” célom, egy fehér bodega felé. Ekkor még csak reménykedtem, hogy a strand közepén álló épület az, aminek látszik. Gondolhatjátok mekkora megkönnyebbülés volt mikor megláttam a krómozott férfialakkal díszített ajtót. Hát még mekkora mikor bejutottam…

Na jó, elég legyen a szar poénból, vissza a vízbe. Nyugodt tempóban gázoltam be előbbi pozíciómba. „Reggeli torna letudva” – gondoltam, mikor a strand túlsó felében (úgy cirka 500 méterre) gyanús halugrást láttam. Majd még egyet. „Na neeee, irány a part, rohamtempóban, nem, inkább srégan, úgy rövidebb, áá nem, úgy mégis csak lassabb” – ezek az akkori gondolataim ám… „gyorsabban ezek még mindig ott ugrálnak”…

Ha valaki látott már PVC melles csizmában hülyén kinéző, vízben őrült módjára ugráló horgászt, aki a köveken kimászva 500 méteres sprintbe kezd, akkor Ő el tudja képzelni, mennyire groteszk lehetett a jelenet. A többieknek a fantáziájára bízom… Szóval vízbe be, gyors, de már óvatosabb gázolás és dobástáv ellenőrzés… „Na még 20 méter hiányzik”… a rablások nem csitultak, beértem a hatótávolságba és sssshuu, repült a bobler, loccsant majd robbant a víz. 1 dobás 1 balin. Így kell ezt. Na ugye, hogy megérte kiköpni a tüdőm és belülről izzadsággal szétáztatni a rucimat.

A kép csalóka, mert a kompakt vakuval kompenzálta esetlenségét. Már bőven pirkadt, 5:00 körül lehetett…

A 2. dobást elkapkodtam, mert egy kóbor balinra dobtam, miközben a rablástól úgy 10-15 méterre a társai elkezdték volna a csetepatét. A következő dobás már őket vette célba, sikerrel. Ahogy a következő 10-15 percben szinte minden 2. dobásom. 5 darab kiló-huszas balinsihedert csörlőztem ki egyhuzamban. A meleg vízben már ők is meghajligatták a rugalmas Dragon pálcámat.

Hát még a következő delikvens. Őt ki sem tudtam emelni egykezes fotóra, olyan széles hátat gyúrt magának protein-dús-küszdiétája alatt. Szép hal volt, na!

És akkor megcsörrent a telóm. Persze hangos módban hagytam, mert vártam a hívást. Tomi volt az, egy óra és leérnek – mondta, mire én benyögtem, hogy 6 balin 20 perc alatt, amiből az egyik igen derék… Szerintem itt rálépett a gázpedálra és ekkor ütötte el a nyulat meg valami szárnyas fenevadat is,a miről később beszámolt, csak nem merte bevallani, hogy miattam történtek az állati balesetek…

Az okostelefonos intermezzo után gyorsan visszarázódtam az Őnkergetésbe a címlaphal bánatára. Apropó. Ez a két kép sajnos tényleg élvezhetetlen lenne HDR nélkül, most tényleg nem holmi önző kép-perverzió áldozatai lettek.

Balin vissza. Vár. Vár. Vár. Hopp egy rablás messze. Megdobom semmi. Vár, vár, vár, egyre többet vár. Rablás, dobás, semmi. Vége… húú, de jó fél óra volt.

Kifelé menet, már nem kapkodtam, még a partra sem másztam ki. Volt időm bőven, míg Tomi megérkezik, végiggázoltam hát az egész strandot, ami az előbbi csetepaté után mintha teljesen kiürült volna.

Második fejezet – Avagy Tomi, a Kutya és a Balinlazac

Tomiék bár lekésték a hajnali balinparádét, még pont időben érkeztek a második felvonásra, ami ilyentájt szokott indulni a SEKÉLYEBB popperes pályámon. A sekélyebb szót nem véletlenül emeltem ki. Az előző hajnali viharban itt feneklett meg a egy gyönyörű vitorlás, de az egy másik történet, most már miatt írom. Mondjuk úgy, hogy ebben a sekély vízben is sikerült a gázlómat csúnyán megmerítenem. Nem gond, legalább aromás-lábáztatóként funkcionált aznapra a gumicsizmám.

Közben a balinokat el-elkapta a rablókedv és szó szerint körberaboltak bennünket. Amikor a felhők között átszűrődött egy kis napfény, rögtön rákezdtek. De ezúttal rutinos öreg róka módjára csak az éppen ott, teljesen kretén módon, függőleges testhelyzetben lebegő küszöket irtották. A csalijainkat nem. Ha valaki tudja miért képzelték magukat denevérnek a snecik, akkor az legyen olyan kedves és ossza meg velünk kommentben a tudást. Köszönöm!

Végül a poperremmel csak feldühítettem egy kilónyi balinhúst, legalábbis a mólón már csak így nevezik ezt a fenséges ragadozót.

Kicsit pancsolt, mert nem akarta, hogy a nyerő csaliról újabb dics-képet lőhessek, de én sem adom ám meg olyan könnyen magam. Egy úgy-ahogy vállalható kép csak összejött.

Ekkor már kezdtem reménykedni, hogy Tominak is sikerül lépre csalnia az első balatoni balinját. És tessék. Ügyes pecás és wobblerfaragó lévén ezt meg is tette. A becsapott balint röggvest faroktövön ragadta, pont mint egy lazacot. Bár azt még nem fogott, szerintem…

Itt csináltam róluk egy-két fotót, amikről Tomi félpucér felsőtestét – a fiatalkorú lány olvasóimra gondolva – gyorsan ki is photoshoppoltam. Az eredeti képeket majd csak a rajtuk szereplő fiatalember kaphatja meg, halas portfóliójába. Ez még talán belefér… 😉

Egyébként Tomi nagyon jó fej horgász, tuti, hogy pecázunk még együtt, már ha ő is úgy gondolja, hogy elviselhető a humorom a vízparton. A humorom, amit egyébként ő még teljes valójában nem is ismer, ahhoz többször kell még együtt pikkelyest üldöznünk, igaz Steve? 😉

Összefoglalásként annyit tudok még mondani, hogy talán pont ilyen egy tökéletes hajnali peca a Balatonon. Egy kis hascsikarás, jó sok verejték, mohó és okos balinok, jó társaság… kell ennél több? Ja igen, a délutáni strandolás!

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s