Nekem a Balaton, a Balin-Riviera

A balatoni gázlós peca gyorsan belopta magát a szívembe. Eddig minden alkalommal sikerült megtalálni a halakat, hol könnyebben, hol nehezebben. Mindkettőre van egy példám az elmúlt hétvégéről….

Szombat hajnal, avagy a szélcsendes nádas

A Balaton Sound dübörgő basszusát messzire viszi a víz, főleg a legcsendesebb pirkadati órákban. Ennek köszönhetően halk, de min 120 bpm-es háttérzenével kezdtük meg a szombat hajnali balinvadászatot Andrissal. A hajnali tükörvíz a jósolt szembe-szélnek köszönhetően elmaradt, de egy csendes öbölben végül megláttunk 2 egymás követő rablást. Ilyenkor nincs min gondolkozni, fejetlenül be kell gázolni a vízbe és reménykedni, hogy a rablások egy balincsapat ébredezését jelezték, nem holmi kósza fenekeszegpár garázdálkodását. Mi is így tettünk. Felvettük a pozíciónkat egy dobástávnyira a rablások becsült helyétől és vártunk. Szűk 5 percet. A kisebb balincsapat – mert szerencsére arra bukkantunk – 3-4 durranással jelezte, hogy eljött a korai reggeli ideje, szerezve nekünk kellemes 15 percet.

A rövid balinreggeli után feltámadt a szél. Kerestük a balinokat még többfelé, de egy kósza rabláson kívül semmit nem vettünk észre a tarajos hullámzásban. Szóval lejártuk a lábunkat a gázlócsizmákban, de nem baj, ezt hívják horgászatnak…. és ott volt még a másnap hajnal

/*A nyerő csali Andrisnál egy fekete hátú régebbi bobler, míg nálam a “balinmágnessel felszerelt”, kék hátú legújabb verzió volt./

Vasárnap hajnal, avagy a Balin-Riviera

Egy teljesen új pályán találtak el bennünket az első, nagyobb dózisban érkező fotonok. A Sound morajlása kísértetiessé halkult a távolságnak köszönhetően. Mi pedig a tegnapi élményekkel felpaprikázva indultunk a balinok nyomába. A botomra közben visszatettem a 8-as fonottal feltöltött orsómat, mert ehhez a módszerhez, azért kell az plusz 10 méter, amit a 8-as Stroft tud a 10-es Sufix-szal szemben, meg amúgy is nagyságrendekkel jobb zsinór.

Az élet nagyon lassan indult ezen a pályán. Én már körbejártam egy hatalmas területet, míg Andris kitartóan figyelte a nyerőnek gondolt területet. Már visszafelé tartottam, mikor megláttam az első szép balinrablást. Ami valójában három rablás volt, Andris pozíciójából ez jól látszott, amit meg is írt üzenetben, de én már az első után elhatároztam, hogy begázolok. 🙂 A lényeg, hogy 3 percen belül már a vízben álltunk.

Elkezdődött. Annyi szépséghibája volt a dolognak, hogy most nem volt balincsapat. A küszcsapatok körül magányos balinok kószáltak, de jóval nagyobb területen, mint az egy pontról megdobható lenne, ezért mozgásban kellett maradnunk. Az első dobásainkra máris kaptunk egy-egy erős odaütést, majd nekem sikerült megakasztanom az első példányt.

Majd a másodikat…

Közben Andris pechszériába szaladt bele, még az egyik wobbleremet is eldobta a sérült 8-as nanofiljával. Mire végzett a mentőexpedícióval a balinok is végeztek a főfogással. A hátralévő 1 órában nyammogva elfogyasztottak ugyan még némi desszertet is, de olyan elszórtan és olyan étvágytalanul, hogy a fából készült csalijainkkal esélyünk sem volt horogvégre csalni közülük. Ekkor már fejben megvolt a B terv. Andris oda már nem tartott velem, őszintén emiatt, no meg a fáradtság miatt én is meginogtam, de végül győzött a megérzésem. Irány a popperes pálya!

Én innentől már csak popperes pályának fogom hívni azt a hol térdig, hol derékig érő vízzel borított szakaszt, ahol a popperen kívül mással nem lehet becsapni a balinokat. Igaz, hínár is van a pályán bőven, ezért és a sekély víznek hála elhúzni sem egyszerű ott egy wobblert.

Bőven a legjobb időszak után érkeztem meg a kiszemelt helyre, de még elég alacsonyan állt a naphoz ahhoz, hogy sikerüljön pár balint becsapnom. És milyen rendes velem a Balaton! Rögtön a partra lépésemkor megerősítette ezt egy hatalmas közvetlen partszéli balinrablással. Remegő kézzel tettem össze a botot és már suhintottam is a poppert a rablás irányába, reménykedve, hogy ezalatt a 30 centis vízben legalább a környéken maradt a rabló. Putty, putty, BUMMM.. durrantotta le egyből a szép balin. Felsivított a fék, majd egy 10 méteres vágta után megkönnyebbült a bot… “itt be kell gázolnom” –  mondogattam magamban.

Persze míg haladtam egyre beljebb folyamatosan kémleltem a partszélt, hátha ott folytatódik a portya, míg nem elcsattant egy hatalmas rablás a nyílt vízen is. A magányos, de annál éhesebb Őnök a területen voltak, de random mód raboltak bele a küszcsapatokba. Ilyenkor nincs mit tenni, nyitott felkapókarral kell sétálni a vízben és ha rablás van rádobni. Én azt mondom szigorúan 1-2 dobást, utána várni. Nem szabad szétbombázni a vizet vagy feleslegesen szétputtyogtatni a felszínt. Ez akkor beválhat, ha nem látunk rablást, de ilyenkor kicsi rá az esély. Én az elmúlt gázlós pecáimon a halaim 100%-át rablásról fogtam. Volt, hogy magam előtt zászlónyi zsinóron puttyogtatott popperrel….

Szóval ott tartottam, hogy a banánpopper v2-es verziójával dobáltam a rablásokat, amit hamarosan újabb hatalmas kapással díjazott egy balin. Sajnos nem akadt meg, de a felszín fölé bucskázó ragadozó látványa is hatalmas élmény. (Ilyenkor kicsit sajnálom, hogy eladtam az akciókamerámat, de egyszerűen nincs energiám az utómunkára…) A következő ragadozó már nem volt ilyen szerencsés. Pontosabban az volt, mert csak egy fotó erejéig húztam magamhoz a pufi testű balint.

Majd 4 testvérét…. az egyik szebb példány fárasztását a partról végignézte egy nagypapa az unokájával. A kislány “húúúúú mekkora” “mi ez” “mit csinál vele a bácsi” ” miért áll a vízben” “why don’t he eat it?” :):):) kérdésözönnel bombázta nagyapját, mikor hirtelen felsikított, a közvetlen mellettük, a rablás hevétől kirepülő balin látványától. Én sem voltam rest, gyors visszaengedtem balinomat és rádobtam a rablás helyére. Három rántás és durrr, már meg is volt a következő balin. Hatalmas burvánnyal és fékvisítós kirohanásával elég látványosan prezentálta a kislánynak, hogy milyen ijesztő tud lenni ez a víz alatti világ. Persze ő erre csak kíváncsibb lett, a nagypapája meg gondolom éhesebb, mert hangos, félig magyar, félig angol instrukciókkal indultak el reggelizni.

Pedig, ha a következő akciót megvárják…. 15 percig vadásztam még a területen lődörgő ballereket, mikor egy küszcsapat úszott el előttem. Épp le akartam fényképezni őket, amikor közéjük burványlott valami. Én meg úgy, ahogy van zászlónyi zsinóron lecsaptam a vízre a poppert és PUTTY, PUTTY, BAMMM…. 3 méterre álltam a kapástól, de nem láttam csak egy villanást, olyan gyorsan cuppantotta le a felszínről a balin a csalit. Azt mondanom sem kell, hogy majd telecsináltam a gatyámat, mert erre aztán tényleg nem számítottam…. még most is az élmény hatása alatt vagyok.

A bobler és banánpopper örök bérletet szerezett csalisdobozomban, a gázlós peca meg, mit is mondjak… ááááá, új szerelem született… 🙂

 

 

 

 

 

Egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s