Szépítés

A bottörő domolykó nem hagyott nyugodni…

…Eltelt pár nap mire felszabadult 2 órám, déli 12:00 és délután 2:00 között. Sokat nem gondolkoztam, hogy optimálisak-e a körülmények, belebújtam gázló gúnyámba és rögvest belevetettem magam a csalánosba. Szó szerint eltűntem a néhol nálam is magasabb, természetes csalánültetvényben, de ez sem tántoríthatott vissza, hogy revansot vegyek. Az, hogy mit akar a horgász egy dolog, a halakat általában nem érdekli. Most is megúsztam kapás nélkül az első szakaszt. Rosszabb volt a helyzet, mint legutóbb az esőben ázva. Akkor azt hittem az eső miatt nem esznek, most ezt maximum a még mindig magasabb és zavarosabb vízre foghattam.

A tavalyi kedvenc helyemen tört meg a jég, nem is akárhogy. A nádasba mélyen beúsztatott csalira egy szép (patakmérethez képest szép 35-40 közötti) domi vetett szemet. Nem volt teljesen fer küzdelem, mert ezúttal erősebb cuccal jöttem (0-7 g-os Ripple Pro, 8-as Stroft, 20,5-es előke). Az erős sodrásban ez a hal is meg tudta nyikkantani a féket, de pár kör után a merítőben találta magát. Pont jókor toltam alá, mert a nagy halat elengedő horog most is cserben hagyott, egyszerűen kihajlott két ága. (A wobblerkre kerülő hármashorgokról egyébként egy hosszabb bejegyzést fogok szentelni a közeljövőben)

 A domolykó láthatóan unta a dolgot

1 jó órás dzsungelharc után, behúzhattam az első szépítő strigulát. Lehet, hogy korai volt, mert a következő óra, akár csak a peca eleje szinte teljesen süketre sikerült. Jobbnál jobb helyeken dobáltam, lopakodva, sokszor begázolva a nádas közepébe, hol felfelé, hol lefelé dobálva, de semmi. Vagyis ez nem igaz, mert egy brutális fékhúzós kapás jelezte, hogy van még jó hal a pályán, csak épp nem éhes…

Végül feladtam és elindultam visszafelé. Andris barátom kedvenc helye előtt sétáltam el, mikor megláttam pár szedést. Ebben nem lenne különös, de ezek a halak, most pont ott eszegetek, ahol mi szoktunk állni a vízben. Gondolom a magas vízállás miatt merészkedtek ki a kövek közé, tökéletes célpontot nyújtva a cserkelő pecásoknak. Ennél jobb utolsó helyszínt nem kívánhattam volna magamnak. Az első bevontatás legvégén a pöttyös hasú bogaramra brutális rávágással jelentkező (de persze meg nem akadó) domi gyorsan megerősítette. Kicsit furcsa volt és azóta is az, az apróbb domolykók passzivitása. Ezen a patakon sosem tapasztaltam még ilyet, egyetlen apró ütést, lekövetést, de még ráfordulást sem kaptam tőlük. 4 brutális kapás, ennyi volt a nap mérlege. Szerencsére az utolsónál én nyertem és így 2:2 szépítettem a visszavágón.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s