Küszívásos hajnal

A pünkösdi pecakaland tegnap előtt este kezdődött, ma pedig egy csodálatos hajnali fél órával zárult….

Sokszor leírtam már a következő mondatot, de nem tudom nem megismételni magam: “Sajnos ma megint lekéstem a hajnalt…”

Kicsivel 5:00 után értem ki a tegnapi nyerő helyre. Kicsit meglepett, hogy senkit nem találtam a nyerő beállóban, mert a tegnapi fogásaink után eléggé szétdobálták a pályát. A folyamatos balinrablásoknak hála sokáig nem volt okom gondolkodni, 1 percen belül már repült is a lengyel-magyar bobler egy hatalmas balinrablás irányába és ahogy kell hatalmas ütéssel mart rá a balin. Igen ám, de a tegnapi szerencsémet valahol elhagyhattam valahol, mert a remek kapás ellenére nem akadt meg a balin. A következő megdobható rablásra úgy 5 percet kellett várnom. Rádobtam és a többit az előbb már megírtam.. nem akadt. Ekkor hangos köszönéssel rakta le mellém a cókmókját az egyik ‘helyi erő’. Egyértelműen a helyemre pályázott, de én türelmes voltam, kitartóan álltam egy helyben, és nem dobtam csak mikor rablást láttam.

Közben a napfelkeltével az a szemétláda szél is megérkezett. Ennek köszönhetően elszúrtam vagy 4-5 rablást, mire sikerült a balin közelébe dobnom. Brutális ütéssel kapta el a csalit, miközben fél teste a víz felé emelkedett. A tegnapi halaknál nagyobb közel 3-as balin elég rendesen megdolgoztatta a balinozásra befogott 0-7 grammos Ripple Pro pálcámat. Annyi előnye talán volt a puha botnak, hogy a megakasztást kivéve teljesen nyugodtan viselkedett Őnkoma. Már amennyire egy fárasztás alatt ezt el lehet képzelni.

Lőttem pár képet a dagadék balinról, aki hálából telerakta megemésztett küsszel az új, gumis merítőmet. 😀 A nap ekkor bukott át a nádason. A balinom gyönyörű csukafejessel jutott újra vízhez a snecik és mellettem levegőért kapkodó ‘helyi erő’ bánatára. Legszebb öröm a káröröm bólogattam magamban, de nem sokáig, a fénnyel együtt erősödő szél a halfogás végét jelentette. Küzdöttem én még vagy egy órát, vártam hátha csitul a szél, hogy a ritkuló rablások között rendet vághassak, de nem. Pedig olyan türelmetlenül vártam, hogy már gumival is megpróbáltam a lehetetlent, aminek egy kősüllő lett az eredménye. (Fura mód elég sekély hínaras részen vadászott őkelme.) Visszatértem a wobblerhez, de makacsságomnak és a szellőnek hála feldobtam egy stégre. A kiszabadítására rögtönzött mentőakció közben egy gumit is beszakítottam, mire beláttam, hogy ma a szél fog nyerni.

Imádom a balatoni bobleres balinozást!

R.I.P:

4 hozzászólás

  1. Az én kedvenc wobblerem elragadta a “kókó”, vagyis a szél felrepítette egy fa dzsungelt formázó ágai közé, persze jóval a víz felett, ahonnan már nem szabadul meg soha. Hú mennyi őnt adott az utóbbi időben pedig….
    A helyi erőket én is szeretem idegelni a 2-3 kilós balinok eleresztésével, néhányan infarktus közeli állapotban kapkodják a levegőt, s ilyenkor a folytott röhgést visszafogni igencsak bajos, néha a szentlélek is csak két marokkal tartja zárva ajkaimat, hogy ki ne törjön a frász….

    Az írás és a képek tetszenek, a wobbleredért kár, jól nézett ki….
    🙂
    Üdv:
    Mosoni Horgász

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s