Amikor érzed…

A zsilip tetején állok. Átnézek a jobb vállam felett, az alvíz felé, majd széllel szembe fordulok, és egy hatalmasat szippantok a friss levegőből. Dobálhatnék még, de nem teszem. Kifelé mosolygok, magamban boldogan nevetek miközben bevésem emlékeim közé az elmúlt órát. Ezért járok horgászni…”

Naplóbejegyzés 2016.05.04-ről

„18:30 Még mindig Stevevel chatelek, bár már elköszöntünk. Ő pecából haza én épp oda készülök, de érzem, hogy még korán van.”

„19:00 ránézek az órára és indulok. Már rég megtehettem volna, valami mégis visszatartott…”

„19:10 elsuhanok a szokásos parkolóhelyem mellett. ’Még nincs elég sötét, egy másik helyet nézek meg először’ – suttogom magamnak.

„19:15 ahogy lelépek a csati-partra hatalmas balinrablás töri át a felszínt. Izgatottan dobom az elsőt, a másodikat, majd a tizediket is. Durr, még egy rablás. Felteszek egy poppert, újra dobok vagy egy tucattal, majd fura ötletem támad. Visszamegyek a kocsihoz és visszafurikázok az eredeti pályához, magam mögött hagyva a balinrablásokat. Érzem, hogy mennem kell…”

„19:30 csak egy bot egy csalis doboz van nálam. A rövid séta közben felcsatolom a direkt erre a helyre faragott wobbleremet, így mikor megállok a zsilip alvízénél máris dobhatom az elsőt. Rablást nem látok, de a következő hosszúra nyúlt dobásra, pár tekerés után akkora rávágást kapok, amilyet idén még nem éreztem. A 0-10-es bot perecbe, a 6-os nano miatt puhán hagyott fék idegesen ciripel, a balin pedig a sodrásban bicskázik. Az endorfin lassan eléri az agyam, gondolom legalábbis, mert a megakasztást követő feszült koncentráció, vigyorgós fárasztásba megy át.

Ja, amikor azt írtam, hogy csak egy bot és egy csalis doboz, az tényleg azt jelentette. A fényképező is otthon maradt, ami egyébként mindig jó jel. Az igazi képeket pedig úgyis az emlékeim között őrzöm…”

„19:40 pár telefonos fotó után, lassan visszalopakodok a meredek betonfalra. Két dobás és újra hal „küzd” a zsinór végén. Egy sügér!”

„19:55 pihentetem a helyet, átlépek a felvízre. Az első bevontatás végén elégedetten bólogatok a csalim mozgásán, amikor a mélyből egy árny mozdul a csalim felé, majd egy villanással mellédurrant. Balin – mondom magamban. Rutinos vagyok nem dobom vissza neki a csalit, ez nem buta csuka, amit ily módon sokszor be lehet csapni. Inkább felgyaloglok a part mentén pont egy dobástávnyit és az ellenkező irányból húzom át a csalit a kapás helyén. Ez a trükk sokszor bejön, most mégsincs jelentkező. Épp alábbhagyna a lendületem, mikor a lassabban vezetett csali mögött újra meglátom az árnyat. Követi egy darabon, majd egyszer csak kinyílik a szája és… ejj, ennek gyanúsan kicsi a szája a méretéhez képest… bumm. Elkapta. A következő pillanatban már bukfencezik is a felszínre a kis szájú jaszkó koma. Nagyon örülök neki, mert ebben a csatornában nagyon nehéz őket becsapni, ráadásul ez a 80 dekás sovány példány itt már tényleg jónak számít. Tudom, hogy tilalom van, de attól még óvatosan fárasztom, kézbe akarom venni. Egy-két fotó után úgyis mehet is útjára.”

„ 20:00 nehezen hiszem, hogy bármit is tartogathat számomra ez a nap, de visszamegyek az alvízre. Kitartóan dobálok, rablás továbbra sincs egy szál sem. Épp magam elé bambulok, amikor majdnem  kiveszi a kezemből a pálcát a következő balin. Túlságosan könnyű ide most ez a bot, a hatos nano-hoz kinyitott fék miatt könnyedén lehúz vagy 10 métert ez az őn is. Bő 2-es, ebben a vízben a csúcsragadozók egyike. Ennek is eltűnt a torkában a kis wobbler, pont mint az első balinéban. Hatalmas bukfencekkel próbál szabadulni, keresi az erős sodrást. Túl finom ide ez a cucc – mondom újra magamban, amikor megkönnyebbül a szerelék.

Csak ne, csak ne… húú, jól van, csak leakadt – nyugtatom magam megérezve a csali remegését. De, hogy??? mikor a torkában volt a csali…. mindegy, mindig a nagy megy el. Egy jó történethez ez elengedhetetlen.”

„20:20 a nagy balin valószínűleg szétverekedte a vizet, így a kapástalanságot megunva visszamegyek a felvízre. Egy gyönyörű jász bukik a felszínre előttem. Becsületemre legyen mondva, annyira meghat a látvány, hogy inkább lecserélem az eddigi sztárcsalit, nehogy jászba fussak. Egy Gpepp csalit csatolok fel, sodrással egy irányba húzva tökéletesen (=olyan finoman, ahogy a balinok szeretik) veret. Fél tucat dobás után, mikor már újra bambán tekerem az orsót, hatalmas rántással jelentkezik következő halam, egy gyönyörű Őn. Itt kisebb a sodrás, halam is sokkal nyugodtabb…

A szürkületi farkasvakságban lehet valami, mert alig látom kioperálni a szokásosnál is sötétebb őntorokból a fahalacsakát. Szerencsére vér- és bárminemű áldozatok nélkül ússzuk meg ezt a találkozást is… megmosom a kezem, visszamegyek az alvízre és dobok még hármat. Ez olyan szokás féle. Ha közben jön hal, a visszaszámlálás újra kezdődik, ha nem akkor ennyi… Mára ennyi.

„20:30 A zsilip tetején állok. Lenézek a jobb vállam felett, az alvíz felé, majd széllel szembe fordulok, és egy hatalmasat szippantok a friss levegőből. Dobálhatnék még, de nem teszem. Kifelé mosolygok, magamban boldogan nevetek miközben bevésem emlékeim közé az elmúlt órát. Ezért járok horgászni…”

Egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s