Horgászat Horvátországban 2015 – A környezet

A tengeri halak, a sós víz, a friss levegő és a gyönyörű tájak miatt egyaránt érdemes Horvátországba látogatni. Bár első helyre a halakt írtam, tavaly mégis ők szerepeltek a rangsor legvégén, de ezt már írtam korábban. Most az egyik délután levadászott két apró pikkelyest és a sziklás partszakasz többi szépségét akarom bemutatni. A végére pedig muszáj betennem az első HDR próbálkozásaimat… kicsit túl vannak húzva, na jó nem is kicsit, de higgyétek el a valóság még ezeknél a festményszerű képeknél is sokkal szebb.

Egy eldugott kis partszakasz ez, amit csak páran ismernek, ahova a kényelmes turista nem teszi be a lábát. A többiekkel meg nincs gond. Na jó, néha a német nyugdíjasok többet mutatnak meg magukból, mint amire kíváncsi a társadalom, de ők már csak ilyenek. Sokkal jobb, mint a betonplaccon veszekedő magyar család előadását hallgatni.

A szőrös lábú keresztessel még a lefelé vezető úton találkoztunk. Pont nyakamban volt a Nikon, lőttem is róla pár képet, a folyamatos tengeri szellőnek hála ez lett a legjobb. Nem is értem, hogy nem lett tengeri beteg ez a pók a folyamatos himbálózástól…

A következő fotótémáért alaposan meg kellett dolgoznom. Búvárpeca volt a javából, olyan cserkelős fajta, aminek a végén már csak egy apró rablásért könyörög az ember. Végül egy apró kétsávos csak megszánt.

Persze milyen az én formám? Az apró halak után kutatva bemerészkedtem a nyílt víz fölé, ahol először két apró pókhalat is akasztottam… mivel tudom, hogy mérgezőek, próbáltam velük óvatosan partra úszni, félúton azonban mindkettő kereket oldott. 😉 A lényeg, amiért e bekezdésbe belekezdtem mégse ez a két szúrós apróságnak a felbukkanása, hanem annak a kb. 100-200 főből álló csőrős csuka rajé, amit minden évben be akarok cserkészni… minden esetre gyönyörű látvány volt a 40-50 centis, ceruza vékonyságú halakból álló raj.

Kifelé úszva egy gébbel fejeztem be az aznapi pecát. Nem igazán kedvelem ezt a halfajt, nagyon buta egy jószág, mégis szinte minden vízben ott vannak…

A hasamat süttetve vettem észre ezt a kompozíciót:

Majd felnézve, ezt:

Végül a napozást megunva körbejártam a kis partszakaszt, fotót nem csináltam csak egyet. Ezzel el is értünk a beígért HDR képekhez. Kicsit giccsesek, nem kicsit túlzóak, de ez is egy létező stílus, amit ki akartam próbálni.

 

 

2 hozzászólás

    • Photomatrix Pro

      Egyébként nem lövök expo sorozatot, hanem:

      1. 100-as iso mellett csinálok egy RAW képet, max 200, ami még elbírja a HDR-t.

      2. A nyers fájból csinálok 3 db változatot (-2, 0, +3 expo), amit TIFF(16 bit) kiterjesztésben mentek le

      3. Jöhet a Photomatrix

      A neten jó leírások vannak, sajnos most nem találom, ahonnan én lestem, ha elakadsz szólj 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s