Horgászat Horvátországban 2015 – búvárpeca

Régóta adós vagyok a tengeri pecázásaim beszámolóival. Igazából ez nem is olyan nagy baj, mert senki nem vesztett vele sokat. Aki ott van, annak az élmény természetesen hatalmas, nem úgy mint a halak amire horgászunk, de veletek, olvasókkal maximum pár jó tanácsot tudok megosztani. Nem azért mert fukar vagyok, egyszerűen csak annyira ritkán jutok el a tengerhez, hogy még számomra, őrült-fanatikus pecás számára is sokadik helyre szorul a horgászat…

Az első a strandolás, aztán ott a kirándulás, az ilyenkor megszokott zabálás, természetesen a romantika… és zárja a fontos dolgok sorát a horgászat. Persze a kellemest a hasznossal könnyen összeköthetjük, ha igent mondunk az egyik legnomádabb halfogási módszer adta kihívásra. És itt most nem arra kell gondolni, hogy a halfogás nehézsége miatt kihívás-e módszer, mert vannak bizonyos halfajok (pl. kecskedurbincs) amik megfogását tényleg csak a horog és a halak szájnyílása közötti arány akadályozhatja meg. De ott van ellenpéldaként a betűs sügér, amit szinte lehetetlen úgy megközelíteni, hogy ne keltsünk benne gyanakvást. Búvárkodás közben tavaly is mindösszesen egyetlen példányt sikerült becsapnom.

És akkor jöjjön a mai jó tanács: A neoprén ruha a búvárpecás legjobb barátja. Véd a napsütéstől, a hűvös víztől és extrém esetben a part menti szikláktól is. Az Adriára a legvastagabb verziót ajánlom, főleg a szeptemberben jellemző 20-23 fokos vizekbe.

Ja és van hová tenni úszás közben a manapság kötelező turista-felszereléssé népszerűsödő akciókamerát. 🙂

Nem bírom ki, hogy ne osszak meg ebben a bejegyzésben is egy szomorú észrevételt. A látogatottabb strandokon, települések közelében a tenger egyszerűen ki van fosztva. Halak alig, kagylók mutatóban, talán a tengeri sünökből még lehet nagyobb telepeket találni, de azt sem mindig. A legnagyobb hal, amit sznorkelezve láttam egy teljesen elhagyatott partszakaszon talán megvolt 50 dekás. Ennél még a legkisebb alföldi kubikgödörben is találunk nagyobb pikkelyest.

Szomorú, ez van. Ettől függetlenül, a szokatlanul tiszta víz, a mediterrán életfelfogású helyiek és az istentelenül kerregő kabócák legalább arra a rövid időre elfeledtetik velünk a hazai panaszkodós napokat. Mert nekem sem jutottak ám a fenti gondolatok az eszembe, míg ott voltam. Egy újabb, apró gébfaj felfedezése vagy a tudományos nevén apró, átlátszó, színes testű rákocskák megfigyelése bárkiből előhozza a gyermekien kíváncsi énjét.

Ez a kép, mondjuk a Balcsin is készülhetett volna…

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s