Pisztrángot Karácsonyra

A küldetés adott volt. Szentestére a halászlé és rántott ponty kombó mellé valami újat akartunk kitalálni. Mivel csak a halhúsban gondolkodhattunk és annak a beszerzésére is mindössze egy délelőtt állt rendelkezésre, egyetlen jó döntés maradt. A pisztráng.

Ha valaki túljutott a bővebben gombon és most élménybeszámolót vár, csalódnia kell. Ez a peca inkább volt wobbler teszt, mint kihívás. Vad pisztrángot nem lenne szívem fejbe verni, ezért a tápon nevelt szivárványszínű változatot vettem üldözőbe. Persze sokáig nem kellett cserkelnem. Kiválasztottam egy szimpatikus wobblert a dobozból, picit meghúzgáltam a lassan áramló vízben, majd a pisztrángok közé repítettem. Egyedül az egy ágú szakáll nélküli horognak köszönhetem, hogy nem fogtam minden dobára pisztrángot… szóval horgászélményről kár lenne beszélni. Na jó, még ezek a dagi zsírúszósok is őrült mód harcolnak, így ha mást nem, legalább a fárasztást lehet élvezni, főleg egy lehelet finom szerkóval.

Pár szó a wobblerekről. Elsőként Gombár Peti csaliját csatoltam fel, aminek egy másik színváltozata köztudottan veszélyt jelent bármilyen víz pisztrángállományára. Két pisztráng bánatára. A következő úsztatásra váró csali Szabó Zoli bő 4 centis wobblere volt. Ez az a fahal, ami már majdnem adott halat, 2-szer is, így kijárt neki egy pöttyös trófea. Ez a gömbölyű falat adta a nap pisztrángját. Formája és terelőlapállása miatt sodrással szemben nem érdemes vezetni ezt a fajta a csalit, egyszerűen túlvereti magát, míg keresztbe húzva, vagy még inkább sodrással egy irányba gyönyörű táncot lejt. Az utolsó tesztdarab bevetését egyfajta spoilernek szántam, Ha azt mondom “bőrbogár” sokan elismerően bólintanak. Akinek mégsem mond ez a szó semmit, az várja meg a Wobblerfaragó Mesterek 3. részét, ott minden kiderül. Az apró süllyedő csalit a kisebb (farok nélkül 25 centis)pisztrángok is bátran támadták. Soha nagyobb problémát… 😛

Ja, amúgy reggel, indulás előtt még arra gondoltam ezt a bejegyzést majd a képek viszik el a hátukon. Hát sajnos ebben a homályos időben ez most nem jött össze. Talán 1 ködös kép van, amit büszkén vállalnék, de azt se én lőttem. Mindegy, azért beteszek alább párat, ha véletlen nem hinnétek el, hogy tényleg pisztrángokat fogtam. Bár mondom, ott bárkinek menne… 😉

 

8 hozzászólás

  1. Valaki árulja már el nekem, mert ha megdöglök sem jövök rá: miért akar mindenki halat (főleg halászlét) enni Karácsonykor? Ez valami hagyomány, amiről lemaradtam? Illik a fenyőillathoz? Miért képesek a (különben végtelenül türelmetlen) nyuggerek százméteres sorokat kivárni ahhoz, hogy hozzájussanak egy teszkós zsírpontyhoz, és ha esetleg közben elfogyott, átutazni a város másik felébe egy-egy hal reményében?? Lehet, hogy én vagyok barbár, de tényleg nem tudom, ez olyan, mint a lencse szilveszterkor? Vagy a háromkirályok is kockából készült bajai halászlét etettek a Kisjézussal???? 😮
    A halak meg a képek különben faszák!

    • Igen, hagyomány ez, csak már kissé megkopott… a keresztények ugye kétszer tartanak böjtöt. A húsvét előtti 40 napban, illetve a 4 adventi héten. Persze a régi szigorú böjti étrend sokat változott, sőt manapság már az a kevés ember is, aki még tiszteleg valamilyen úton-módon e hagyománynak, inkább csak vasárnaponként tart böjtöt, illetve Szenteste. Ez utóbbi napra egyfajta zsírmentes alternatívaként került be a hal. Első körben a vadvízből kihalászott hal. Utána meg (halzsír nem zsír alapon) a zsírponty. Szóval hagyomány ez, még akkor is, ha kicsit sántít. 🙂

      Én azt mondom, aki szereti a halat annak ez nem is “böjt”. 😉

      • Aha….mindenféle vallás tekintetében hót analfabéta vagyok, jó tudni. Kíváncsi lennék, azok, akik ragaszkodnak a halléhez meg a sült hekkhez ilyenkor, tisztában vannak-e ezzel. 🙂

      • Igen, így van. Másrészt, úgy általában, a hagyományokban akár több száz vagy ezer év tapasztalati tudása is koncentrálódik (koncentrálódhat), amit az utóbbi ötven évben ugyan szeretünk felrúgni, kifigurázni, de nem biztos hogy jól tesszük. Vagyis biztos, hogy nem!

  2. Peti! Ehetsz mást is!

    Addig örüljünk, míg megvannak a saját hagyományaink, az utóbbi időben ugyanis elharapódzott más népek hagyományainak majmolása, Valentin nap, Halloween, Black Friday…..stb.
    Mint a horgászok legtöbbike, én csak saját magam által fogott halat vagyok hajlandó enni, azt is csak folyóból, mivel nem horgászok telepített halakra.

    Nálunk bundázott menyhal a karácsonyi menü például! Halászlevet eszek év közben, ez nem kuriózum nekünk, de sok helyen csak ilyenkor kerül asztalra. Főtt sonkát is lehet enni bármikor, nem csak húsvétkor. Ezek hagyományokká váltak, valaki túlzásba viszi, valaki kevésbé, de addig örüljünk, míg nem veszi át valami idegen módi ezeket a már-már megszokott hazai hagyományokat.

    Békés Ünnepeket!
    A képek meg facagányosak!
    🙂

  3. Üdv! A visegrádi tavakon jártál? 🙂 a képek tartják a szokásos színvonalat 😀
    Boldog Karácsonyt utólag is minden kedves Horgásztársnak!
    -Gellért-

  4. Katasztrofálisan szar minőségű képek Zoli! 😛 Nem is értem hogy merted kitenni őket! 😛
    Mi megint nem ettünk halat. Na nem azért mert ne tisztelném a hagyományokat (bár én sem vagyok egy templomos lovag 😉 ), hanem mert megint elengedtem mindet. 😉
    De még nincs vége az évnek! Még bármit lebunkózhatok! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s