Magyar Wobblerfaragó Mesterek I. rész – Szabó Zoltán /* update

A Magyar Wobblerfaragó Mesterek cikksorozat hivatalosan már júliusban elindult, de az első részből pont a lényeg maradt ki. A Mester bemutatása. Ez a bejegyzés ezt hivatott pótolni, természetesen egyedi stílusban. Egyedi csalikhoz egyedi bemutatkozás illik, amit minden alkalommal rá fogok bízni a Mesterre. Egy kitétel azért mégis akad, az első csalit és az ahhoz vezető utat kötelező megemlíteni. Jöjjön hát elsőként, Szabó Zoltán bemutatkozása… + 1 műhelytitka 😉

Szabó Zoli 3

 „ Azzal szeretném kezdeni, hogy kis korom óta pecázok, de nem voltam megszállott. Talán egy hónapban egyszer, ha eszembe jutott, hogy pecázni menjek… és ami a legfontosabb, hogy “ülő”pecás voltam, nem pergető.

Szóval történt egyszer, hogy elindultam a Sajóra szöcskét úsztatni, egy akkor kb. 40 éves üvegbottal. A mai napig megvan, bár már eléggé ütött-kopott. A szerelésem egy Tokoz orsó, 25-ös monofillal és egy parafából saját kezűleg faragott vízcsepp alakú úszó volt. A vízparton a sokadik úsztatás után dobni próbáltam egy hosszút, de nem sikerült, ezért elkezdtem kitekerni a szereléket. Már a kövezés fölött járt, amikor valami nagy az úszómra rabolt!!! Az öreg üvegbot, szinte karikába hajlott. Alig bírtam tartani… az orsó, meg mintha szabadonfutóra lett volna állítva, úgy adagolta a zsinórt. Aztán pár másodperc múlva kiköpte az a nagy valami. A szívem a torkomban dobogott. Én, aki eddig csak max. 10 centis sügereket vagy kárászokat fogtam, teljesen meg voltam rémülve. Otthon aztán, az úszó mindkét oldalára horgot rögzítettem, gondolván majd legközelebb… de soha többet nem történt meg újra.

Azt hiszem pár évig nem is pecáztam. Évekkel később kaptam a bátyustól egy gagyi, műanyag reklám-szettet, amiben volt 4db wobbler is. Ezek közül rögtön szemet szúrt egy 4 centis, neon zöld-fekete tigris mintájú minnow, az, ami később 5 perc alatt 3 db kilós domit hozott!! Nagyon élveztem vele horgászni, ám egy hónap múlva eltört! Azonnal hívtam a tesómat, hogy neki is van-e ilyen szettje? Szerencsére volt. Igen ám, de az ő csalija sehogy sem úszott, annyira tré volt, hogy nagyon. Ez nem hagyott nyugodni, így elhatároztam, hogy csinálok magamnak!!!!! Hozzá teszem az évek alatt kereső képességem lehetővé tette, hogy fenekező botokat, orsókat vehessek, de eme kaland megélése után, eladtam mindet, hogy beruházhassak egy pergető szerelésbe!

Tehát ott tartottam, hogy wobblert akarok faragni, de hogyan kezdjek hozzá!!!? Nagy keresgélés közepette, 2006-ban vagy 2008-ban találtam rá, a “Magyar Horgász” magazinra, amiben pont wobbler készítésről írtak, mai néven úgy fut, hogy “Wobblergyár, otthon”. Így kezdtem el a faragást…amit egyébként uszadék-fából kezdtem, majd később az abachi fánál maradtam. Ami a csalikat illeti, ez a kettő az, első faragásomból való. Az alsó jól mozog, süllőt fogtam vele, rögtön az első éjszakán.”

Szabó Zoli 1

„Ezek a második faragából valók… nem úsznak!” (Hungarianwobblers: a legjobbakkal is megesik :P)

Szabó Zoli 2

+ 1 Műhelytitok

„A műhelytitok, vagyis inkább az én tapasztalatom az az, hogy bár védelmet ad az impregnálás, mégis ronthat a wobbler mozgásán! Mert a fa nem biztos, hogy szimmetrikusan szívja be a lakkot.”

Érdekes gondolat, több wobblerfaragót ismerek, aki rögtön műgyantával vonja be a kifaragott testet. Főleg kisebb csaliknál én is csináltam már ilyet és valóban fürgébb mozgású csali lett a végeredmény.

 

Egyébként a Zoli által említett cikket én is a legjobb szakirodalmak egyikének tartom –> Wobblergyár, otthon

Egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s