Napraforgó

Az őszi óraátállítás után, mikor munkából hazafelé autózok a korom sötét főúton, gyakran elnézek jobbra, csak úgy bele a vaksötétbe. Bár nem látom, tudom, hogy pár száz méterre tőlem ott folyik a csati. Ilyenkor eszembe jut, hogy nyáron is pont ezt teszem. Igaz akkor az esti 1-2 órás pergetéseket tervezem, míg most be kell érnem az emlékekkel.

A nyári popperes balinparádé után, két totális betli következett. A szörnyen alacsony vízállás, a felszínt borító vízinövényszőnyeg és a koppanásig leengedett zsilipek mind-mind ellenem játszottak. Aztán végre megtört a jég. Ahol egy bő hete a búzamezőt fotóztam, most tarló fogadott. Meg egy csodálatos napraforgófarm. A még mindig perzselő süllyedő nap elől bújó virágok, mintha csak engem vártak volna. A balinokkal ellentétben, mert őket, egyszerűen nem tudtam kapásra bírni. Végül, már teljesen sötétben megszánt két apró példány. Naná, hogy saját csalira. 😉

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s