Dagadt fahalfalat csukáknak, a latyakon túl…

Legutóbbi hajnali csukázásom hatalmas betlivel zárult. A kristálytiszta vízben a megriasztott csukákon kívül, mindössze egyetlen kiemelés közben leakadó bugylit könyvelhettem el. Mondjuk legalább azt láttam, amikor rátámadt a hulló falével üzemmódba kapcsolt támolygóra. Ezek után Jankó cimborámnak nem sokat kellett győzködnie, hogy társaságában újra a csukák nyomába eredjek…

… máskor árkon-bokron, most inkább latyakon, iszapon, sáron és belvíztavakon keresztül. Mondjuk az egész sztori az én hülyeségem, mert bizton állítottam, hogy nincs más járható út…

Az elején még poénos is volt. Jankó a gumicsizmájában bátran gázolt a kukoricazabáló vaddisznók fürdővizében. Dobált is rájuk, lebegő gumikukoricával, de hiába. Tűspicc kontra vadkanok, 0:1 …

Jankó bemutatja: a latyakos-gumikukoricás pergetés helyes bottartása.

Na itt véget is érhetne a vicc, de nem fog, mert én ugyanezt túrabakancsban csináltam végig. A vaddisznó fürde-tó után ugyanis egy hatalmas lápvidék állta utunkat. Még egy betlit büszke blogger voltomra tekintettel nem vállalhattam be, ezért először csak úgy óvatosan, később “most már úgyis mindegy” alapon, hideg-vizes láb- és cipőáztatásnak vetettem alá magam. Az alábbi réten.

Szóval a viccnek korán sem volt vége. Én élveztem. 🙂 Főleg, miután a szintén vizes fűben csatangolva megláttam egy, majd még egy és még egy, stb… nagyon sok csukát.

Az akváriumszerű vízben minden hínárszál tisztán kivehető volt, még polárszemüveg nélkül is. Valószínűleg a csukák is hasonló éles képet kaphattak rólunk, mert félelem és bármi nemű érdeklődés nélkül remegtették pöttyös uszonyaikat. Bezzeg az a hatalmas nádtorzsa bátran odavert (a tegnapi egyetlen csukakapást kicsikaró) bokorugróvá átalakított házi készítésű villantómra.

Itt meg kell jegyeznem, hogy nem én csináltam e műremeket! Ajándékba kaptam, de annyira szépen mozog, hogy nem tudok nem horgászni vele, bármennyire is féltem a beszakadástól. Ezúttal is csak a brutálisan erős Sufix fonotton múlt a pályafutása, nem rajtam.

(Ha már így felhoztam belecsempészem ide első komolyabb tapasztalataimat erről a tesztelés alatt álló fonott zsinórról: A legerősebb 10-es fonott amit valaha az orsómra tekertem. Emellett puha, sőt már-már túlságosan is lágy, így még a Zauberrel is előfordul, hogy apró macskacicókat dobok vele… kezdő vagyok, ááá. De erős egy zsineg. Vagy ezt már mondtam?! 😉 )

OKÉ. Ott tartottam, hogy a kristálytiszta vízben valami élethűbb csali kellett. Egy kiskárászutánzat vagy mi a fene. Felcsatoltam hát egy kb. 5-6 centis ezüst dzsörköt és az első megállóban kikaptam vele egy kubai szivar méretű krokeszt. A kis, fekete fogast, mármint apró méretű, sötét tónusú, fogakkal felvértezett, harapós csukácskát – a helyiek specialitásaként számon tartott, tepsi alján felhalmozott hagymaágy helyett – először a zöld “gyepszőnyegre” helyeztem, majd a vízbe. Vissza.

Pár beállóval később egyik nagytestvére szájában akadt keresztbe a dagadt fahalfalat. Az akadás kísértetiesen hasonlított a sárga-fekete szájpecek-jerk tavalyi akciójához. Ennek a csukának a színe viszont valami eszméletlenül fantasztikusan szép volt. A mintáját pedig egyszerűen lehetetlen leírni és a kép sem adja vissza.

Egyik kép sem.

Ezt a csukeszt is visszaengedtem a dzsungelbe, majd tovább gyalogoltam. Igen, a víztől még mindig cuppogó bakancsomban. 🙂

‘Level 3’ jött, már ami a kapást okozó csukák méretét illeti. Egy sárga villanásra lettem figyelmes az ezüst csillogás mögött. Rádobtam újra, pöccintettem kettőt és a sárga villanás támadó csukává változott. Két fékreccsenés, pontosan ennyi csukakifli, ugyanennyi kiló mozgó halhús előadásában, egy megkönnyebbülő bot és pár csúnya szó 3. csukám rövid története. Ja nem. Utolsó csukám rövid története.

Innentől átvették a szerepet az apró vérvörös keszegek, illetve a csíkos pizsamás ragaddzók és Jankó – egyébként designban is összeillő –  könnyű felszerelése.

Ezután még annyi minden történt, hogy ha minden eseményt be kellene pötyögnöm akkor sose érnék a bejegyzés végére ezért kicsit begyorsítok. Időrendben: vérvörösszárnyú – örülünk – fotó – visszadob – sügér – én valamerre bóklásztam – Jankó örül – fotóz – visszadob – vörösszárnyú vérkeszeg – örülünk – fotó – visszadob – sügér, sügér (Zoli kiabál) – fotó – nem jó – még egy fotó – visszadob – lápvidék, dagonya, dágvány, pocsolya, forró fürdő.

Szürreális, ideális, latyakos, kalandos… tökéletes horgászat.

Egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s