Csukacsata

A következő képek szerkesztése közben kicsit elgondolkoztam a csuka természetén. Meg a horgászokén…

Egy tóba betelepített ragadozót vajon hányszor lehet megfogni? Mi viszi arra a csukát, hogy sokadszor is odavágjon a rafináltan vezetett kanálnak, miközben előtte kárászcsordák tucatjait nézte bambán? A ragadozó ösztöne megvan az nem kérdéses, de akkor hogyan lehetséges az, hogy egy kárászokkal teli tavon vékonyabbra fogyjon, mint a kiszáradófélben lévő kubikgödrökben? A stressz lehet az oka? Talán emiatt harciasabb egy ilyen csapzott uszonyú, sebhelyes arcú csukesz, mint vadon élő szűz szájú társai? Kérdések tucatjait fogalmaztam meg magamban még mielőtt a saját oldalamról megközelítettem a dolgot: Miért okoz örömet egy tavi csuka megfogása? Mert örömet okoz, nem tagadom. Miért van az, hogy sokan levehetetlen szemellenzővel támadják a mesterségek tavakat és bárkit aki azok közelébe látogat, vagy csak rá gondol? Egy sebhelyes szájú, vagy akár egy  kilógó szilványú csuka megfogása után vajon mindenki be meri vállalni a 100% C&R “tökéletes” szellemiségét?

Nem kell megválaszolni a fentieket, mert egyértelmű, hogy furák vagyunk mi horgászok. És furák a halak is…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s