Csaticsukák

Hirtelen ősz lett. Negyvenből 4 fok. Megérezték ezt a csukák is és nekiálltak zabálni… én meg hétvégén, eső után köpönyeg alapon megkergettem a sárga pettyes vízi leopárdokat.

Bár legutóbb azt írtam hínárral benőtt csatornára bokorugró támolygó dívik, most mégis a fehér tücsökkel dobtam az elsőt. Az első méteren rá is támadt valami fenevad, amin annyira meglepődtem, hogy elfelejtettem odatörölni neki, így sajnos lemaradtam a fárasztás öröméről. A második dobásra szintén óvatos ütést kaptam, majd harmadjára végül csak elmarta a lábam előtt egy bicska a gumiférget. Persze a fárasztás öröme ennél a halnál is megállt egy kiadós pancsolásban, de legalább meglapozta az aznapi pecát.

Negyed órán belül az előbb hiányolt fárasztást is átélhettem, egy bő kilós krokodil hajtogatta meg a piros Pajtás botomat. Baromi  jó lett a bot. Hajlékony, gerinces, de hagyjuk is órákig tudnám fényezni… A csukát a szaltóvetésben egyébként a gyomrában fekvő harántfekvés kishal sem zavarta. Talán a címlapfotón, a hasfal dudorodásából megállapítható, hogy kárász vagy piroszszárnyú keszeg az áldozat, akinek sikerül ne tartsa magában…

A harmadik delikvensért már többet kellett küzdenem. A csíkos vitéz, mert ez nem csuka volt ám, szintén tápláléknak vélte a víz alatt farkát csóváló tücsköt. Szerencséjére csak a még mindig zöldellő lóherét és tarackot mutattam meg neki közelebbről, a szájbilincsemet nem,. 😉

A pikkelyes sort újabb csuka folytatta, talán a legszebb pettyekkel rendelkező.

Majd egy idei ifjonc harapott rá ijedtében a gumira.

Egy évvel idősebb bátyja jó messzire költözött, legalább fél órát sétáltam érte. Jól meg is néztem közelről…

Az esetet “okosfényképezőm” egy szelfín rögzítette… kicsit félreérthető a kép, de nyugi, nem ettem meg ezt a csukát se. Se sülve, se főve, sőt még nyersen se.

De legalább látszott a háttérben a csati, nem úgy mint a következő mohó tigris esetében. Mondjuk meg is értem mohóságát, elég sovánka szegény pára…

Csináltam egy standard képet is az átlagméret szemléltetéséhez. (Talán kitalálható, de megsúgom, itt a méret az átlagméret.)

Végül aznapi legnagyobb csukámat is sikerült becsapnom. Kétszer is! Visszafelé úton megálltam a címlapos csukát adó helyen, de most nem jobbra, hanem balra dobtam. A meder közepén aztán meg is jött az erőszakos ütés. Bevágás, bot karikába, nyekken a fék, 3 csukakifli, pápá… persze mindig az a legnagyobb ami elmegy, de ez most tényleg az volt – idegesítettem magam. Bár a csuka ha megszúrja a horog, akkor nem támad neki még egyszer a csalinak (addig kb. akárhányszor képes rá), azért most mégis tettem egy próbát. És láss csodát, ugyan ott még egyszer nekitámadt az éhes jószág. Bevágás, bot karikába, nyekken a fék, 3 csukakifli, és elfogy az átütő erő… még kirohan jobbra, meg balra is, de hamarosan megadja magát egy 1,5-2 közötti csuka. Már épp azon gondolkodom, mennyire király vagyok, mikor a hal utoljára még feldobja magát a levegőbe, és angolosan távozik. Szép ez a nap, nem haragszom rá.

“Legyen egál! – kacagom el magam hangosan. 🙂

Fél óra sétálós felderítés után, újra halat fárasztok. Ilyen ez a nap. Csodálatos.

Elengedem őt is, megérdemli, mint majd tucatnyi partra került társa.

Most hogy írom a beszámolót, még mindig mosolygok magamban. Ezt teszi az igazi horgászélmény. Irány a part, mindenki! Én is megyek majd, de addig még Photoshoppolnom kell egy kicsit, mert ezek a sárga pöttyök nem hagynak nyugodni. Teljesen megbabonáztak. 😛

 

 

 

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s