Nagykárász

A kevés cucc vitathatatlan feltétele a könnyű helyváltoztatásnak. A gyakori helyváltoztatásnak hála pedig olyan halakra is rábukkanhatunk, amiket amúgy sose vennénk észre.

Az egyik esti pecán például megint megláttam egy pontyot, ami egy nagy hínárfolt egyik öblében napozott. Persze ő is meglátott ezért lassan visszalebegett az árnyékbe. Rádobtam egy marék kukoricát a helyre és néztem, ahogy a bodrokahadsereg szájában ide-oda cikáznak a világító sárga kukoricaszemek. A nagy felforgásnak gyorsan vége lett, mert amint a megmaradt magok feneket értek, onnantól kezdve egyáltalán nem érdekelték a halakat. Nem úgy, mint a süllyedő csalim. Első belógatásra rárontottak az apróságok. Az egyik ilyen belógatásnál egy furcsán nagy villást vettem észre, valamit nagyobb hal is érdeklődött a süllyedő kukorica után. Mivel a fenékre süllyedt csali továbbra sem kellett a halaknak, ezért újra fellibentettem a szereléket. A villanás megismétlődött, de ezúttal a halat is láttam. A 80 dekás pontyocska másodjára nem hibázott, amit a víz tetején pattogó úszóm egyértelműen közvetített. Az oldalán lévő sérülések alapján frissen telepített jószág lehetett, ami a mohóságát is megmagyarázza.

A pancsolástól szétugrottak a halak ezért a hínárfolt másik szélét is megszórtam, ezúttal búzával. A kukorica csalit, erről a helyről elsőre egy vörösszárnyú ütötte le. Általában ők az első halak, amik reagálnak a lassan lehulló magokra, aztán jönnek a bodorkák, majd a többi éhes pikkelyes. Most a többi pikkelyest a kárászok alkották. Érdekes módon ezen a napon őket is csak a lassan süllyedő csali érdekelte. Ez egy alig egy méteres vízben azért kicsit furcsa….

A matchbotot már komolyabban is meg-meggörbítő 20-30 dekás példányokkal rendkívül jól szórakoztam, míg nem az egyik bevágás után minden eddiginél komolyabb ellenállásba ütköztem. A halat ugyan sikerült elemelnem a fenékről, de első kirohanásával lerántott vagy 10 métert zsinórt, persze a hínáron keresztül. Jó pár perces, igazán izgalmas fárasztás után tudtam csak tarkón ragadni az 1,25 kilós kárász bácsit. Többször teljesen elakadt a hínárban, ilyenkor hagytam, hogy magától kiverekedje onnan magát. Ez elég könnyen ment neki, hisz meghökkentően nagy farokúszóval rendelkezett.

Mindig rácsodálkozok, hogy mennyire profin alkalmazkodik ez a halfaj a környezetéhez és mennyire színes génállományt, milyen furcsa mutációkkal képes kialakítani egyes vizekben. Például pár héttel előtte ugyan ebből a vízrendszerből fogtam ezt a teljesen különböző testfelépítésű egyedet is…

Elég szembetűnő a különbség…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s