Kánikulában két patakon

Egy szép nyári napon, amikor a vörös riasztás állandósulni látszott, egyszer csak adódott pár szabad órám, déltől pontosan háromig. A 35 fokban arasznyi domolykókért izzadás sok embert nem hoz lázba, engem igen. Néha ez a hozzáállás meghálálja magát, mint például most, mikor az arasznyi domik után, végre kézre kerítettem a patak egyik királyát.

Az első helyszínen kristálytiszta víz fogadott. Annyira, hogy még a legmélyebb fél méteres gödrökben sem maradt rejtve egyetlen élőlény sem. Igazi kihívás volt a halakhoz dobótávon belül kerülni. A nagyobbik, hasán pöttyös bogárral még úgy, ahogy elboldogultam, de a kis sárga pettyes csalit feltűzve tényleg át kellett váltanom kúszó-mászó, lesből támadó üzemmódba. Igazán megérte, mert a tiszta vízben ezt az apró csalit sokkal bátrabban támadták a halacskák. Sokszor még a legkisebbek is.

Ha találtam egy árnyékos szakaszt, ott biztosan számíthattam kapásra. Még akkor is, ha ezt a szakasz egy csupasz beton és kővályú alkotta.

Az árnyékból, sokszor még a nagyobb csaliknak is nekitámadtak az agresszívabb példányok, egyikük egy csúnya akadással partra is került. A fotózása közben szembesültem a sárguló levelekkel és a ténnyel, hogy bizony már az utolsó hónapját tapossuk az idei nyárnak.

Persze a hőmérséklet nem ezt tükrözte, az árnyékban is stabilan 30 fok fölötti értéket nyaldosott a csőbe húzott higanyszál.

Egy szűk óra és a fenti 5 domi után úgy éreztem, ideje tovább állnom egy vadabb pályára.

Sajnos a második felvonás elég viccesen indult. A kocsiból kiszállva ugyanis, rögtön megpillantottam pár szedegető domolykót, ezért izgatottan kúsztam le a rézsűn. Épp a fluoro előkét kötöttem erősebbre, mikor éreztem, hogy a zsebemből kipottyan valami. Mi más lett volna, mint a nagy tepsi telefonom, amit a nagy sietségben elfelejtettem kitenni a zsebemből.  A gyenge emberi reakcióidőnek köszönhetően, persze teljesen tehetetlenül néztem, ahogy lassan a víz felé csúszik, majd a néhány kimenetből előbukkanó boborékok kíséretében elmerül… ugyan 5 másodperc múlva már a kezemben volt, de az unibody háznak (nem lehet szétszedni és kivenni belőle az akksit) köszönhetően sok mindent nem tehettem. Kivettem a SIM kártyát és elraktam száradni. Jó hír, hogy most, 4 nap után végre újra bekapcsolt, ráadásul nem akarom elkiabálni, de még működik is. 😉

Ami a pecát illeti elég jól indult. A telefonos baleset után rögtön becsaptam 3 pikkelyest a sárga pöttyös bogárkával.

Kicsit fentebb sétálva, a roppant alacsony vízállásnak köszönhetően dagonyává változott részen sikerült becsapnom egy újabb domigyerkőcöt. Persze a néhány kifogott hal mellé még legalább ötször ennyi kapás társult. Sokszor a beeső csalit támadták a legjobban, de sajnos így egyetlen halat sem sikerült most fognom.

Az iszapot magam mögött hagyva végre felértem egy köves szakaszra, aminek a legsekélyebb részen négy, szinte mértani pontossággal elhelyezett lapos kő csábított az átkelésre. Persze leeshetett volna, hogy e ember által nem látogatott vízen ez csak a véletlen műve lehet, de ehelyett inkább én estem bele a vízbe, már rögtön a második lépés után. Szerencsére csak bokáig süllyedtem a hűsítő patakba.

Ez annyira megtetszett a hőségben tikkadó testemnek, hogy innentől ki sem szálltam a vízből. Persze néha muszáj volt, főleg a lassú iszapos szakaszokon…

De ez sem tudott kizavarni a vízből, a kis patak legmélyebb pontján is épp csak térdig érő vízben megállíthatatlanul gázoltam felfelé. Kitartásomnak  köszönhetően, az eddig partról megdobhatatlan helyekről előbb egy sneci, majd egy szebbecske 35 centis domolykó csábult el a sodrással együtt igyekező csalimra.

A kicsi vízben, már ez a példány is hatalmas ramazurit csapott, jól kifárasztva magát, majd a visszaengedéskor engem is. Jó pár percig tartottam az egyik zúgó oxigéndús vizében mire megemberelte magát és kereket oldott kezeim közül.

Vigyorral az arcomon gázoltam tovább a vízben, még a telefonos balesetet és a vízbe csúszást is elfelejtettem. Elértem a legmélyebb szakaszt, amit mindkét oldalról vízre boruló nád borított. Mivel ide nem tudtam bedobni, egyszerűen csak beálltam a gazba, hogy megcélozhassam a fölötte lévő lassan sekélyedő szakaszt. Első dobásra hatalmas burvánnyal vágott oda valami a beeső csalimnak. Majd tekerés közben is kaptam egy brutális rávágást. Először el sem akartam hinni, hogy ekkora domi élhet ebben a vízben, de a következő dobások is hasonlóan teltek. Hatalmas burványok és ideges ütések közepette emelkedett pulzusom, míg nem az egyik gyorsabb tempós bevontatás közben elnehezült kezemben a bot. Bevágtam, de a kis bot karikában maradt, a hal meg a fenéken. Pár bólintás után, egyből a nádast vette célba, a 6-os nano elé szándékosan 20,5-es damilt kötöttem a nehezebb terep miatt, így bátram tekertem rá a fékre és tartottam meg a menekülő halat. A felszerelés bírta ugyan de még így is elég sokat kellett kalimpálnom a bottal, hogy a domi ne futhasson a növények közé. Az idei legizgalmasabb domicsata után végül csak sikerült elmarnom a csúszós tarkóját. Lőttem egy gyors fotót, odamértem a botom nyeléhez, majd óvatosan visszaeresztettem. Nem volt kapitális, utólag lemérve a bot nyelét, 42 centi. Kb, mint a vízmélység 😛

A hátán néhány valószínűleg vizimadár által ütött seb jelezte, hogy egy öreg túlélővel van dolgom. Ez és a patak mérete az, ami miatt biztosan sokáig emlékezetes marad ez a fogás. És a ráadás még hátra volt. Rövid pihentetés után, még megdobáltam a pár méterrel feljebb lévő sűrű nádas szélét is, ahol egy hatalmas burvánnyal és egy brutális erejű fékhúzós! kapással adta tudtomra az előbbi hal egyik őse, hogy nagyon tévedek, ha azt hiszem, hogy sikerült megfognom a patak királyát…

3 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s