Ha jó a hajó

Megcsúszva bár, de végre itt van a 3. balatoni hajnal beszámolója, megint csak a helyválasztásra kihegyezve…

Ismerni a jó helyet, csak fél siker. A lényeg inkább az időzítésen múlik, ja és a hiten. Bízni kell egy helyben, én is ezt tettem, még akkor is, ha az első és második napon szinte teljesen süket volt a hajós horgászhely. A harmadik hajnalon én mégis itt kezdtem neki a horgászatnak. Az előző két naphoz képest, az időjárás teljesen megváltozott, megérkeztek a felhők, így bizakodva indultam neki a hűvös hajnalnak, ezúttal Steve nélkül, teljesen egyedül. Na majd most megmutatom…

De nem. Egy szűk kapástalan óra múlva, a harmadik napon is helyszínt kellett változtatnom. Az esővel együtt érkeztem meg a tegnapi egyetlen balint adó kövezésre. A csepergő esőt gyenge szél, a gyenge szelet, pedig hullámzás kísérte. Kicsit csalódottan csatoltam fel a balatoni boblert és csak úgy céltalanul kezdtem neki a dobálásnak. Ez így ment vagy negyed óráig, míg a móló végéből egyre közeledő srác, aki életében először pergetett, ki nem varázsolt a kövezés széléből egy kilós forma balint. Szegény nem tudta mit kezdjen vele, én meg nem bírtam nézni, ahogy csóri balint a köveknek csapkodja a hullámzás, ezért segítségére siettem. Persze utólag kiderült, hogy a balinkából, filé lesz… de megesik az ilyen.

Kiemelés közben viszont észrevettem, hogy a srác helyétől balra közvetlen a kő szélén rabol a balin. Pont ott, ahol az előbb álltam. Mivel az iménti balin is közvetlen a kő előtt kapott és a rablásokat is ott láttam, úgy gondoltam a hullámzás kitolta azt a néhány ívó snecit a kövek közé, a portyázó balinok, meg kijöttek utánuk. Ez utóbbiból jóval kevesebb lehetett a pályán, rablást is csak az imént felfedezett helyen láttam. Rendületlenül szórtam a vizet a boblerrel, de az sokszor csak kopogott a köveken. Ekkor eszembe jutott Steve tegnapi, majdnem popperes balinja (amit sikeresen elcsórtam :P) és a Körösön olyan jól muzsikáló banánpopperem. A következő bevontatásra már a popperrel pocskoltam a hullámok tetejét. Nem voltam elégedett a mozgásával, a szél és a hullámok folyamatosan kitolták a partra. Épp azon gondolkoztam, hogy feladom a balinozást, mikor felrobban a popper mögött az alig 30-40 centis víz. Nem volt nagy a balin, alig lehetett kiló fölött, de balin volt. Végre. Óvatosan fárasztottam a sekély vízben, mire az őn gondolt egyet és félúton lemaradt.

“Pfff. Ha minden napra csak egy balin jut, és eddig ez így volt, akkor mára végre…” – gondoltam és a következő fél óra, pont ezt igazolta. Semmi, egy kapásszerű burványon kívül.

Hal nélkül azért aznap sem akartam maradni, ezért elővettem a dévér-pergető készletemet. Igazából őket sem találtam meg. Sokkal óvatosabbá váltak ebben a nyálkás időben, ezért fél óra cserkészés után eldöntöttem, hogy visszamegyek a hajnali hajóhoz, úgyis útba esik és megpróbálok pár sügeret fogni.

Közben Steve hívott, hogy nem bírt otthon maradni, mégiscsak lejön pecázni. Beszámoltam neki az eddig nem túlzottan sikeres napról és, hogy épp visszafelé indulok a hajóhoz. Megbeszéltük, hogy ott találkozunk, annak ellenére, hogy hajnalban nem fogtam ott semmit.

Komótosan összecuccoltam és nekivágtam a visszaútnak. Közben az eső is elállt. Lassan lesétáltam a hajóhoz leraktam a cuccot, mikor hatalmas durranással vágott ívó snecik közé egy mohó balin. Ennél gyorsabban szerintem még nem tettem össze a felszerelést, közben figyeltem a vizet. Nem mondom, hogy rablás-rablást követett, de az látszott, hogy van balin a pályán. Az első 5 percben nem sikerült halat akasztanom, ezért és a borult idő miatt egy élénkebb wobblert tettem a kapocsba. A Tiszán nagyon szeretik ezt a színt a balinok, no meg a csukák. Nagyon ráéreztem, mert elsőre leütötte egy baller. Hamar szákba tereltem az őrült, fejrázós balinkifliket bemutató identitászavaros őnt. Nem lepődtem meg a védekezésén, mert Stevel már megbeszéltük, hogy ezek a “hajós” balinok idén kivétel nélkül így védekeznek. Két gyors fotó és már engedtem is vissza.

Közben megláttam Stevet közeledni, és izgatottam integettem, hogy siessen, itt vannak a balinok. Miközben összerakta a cuccát, dobtam még párat a sárga hasú csalival, de már nem kellett nekik, azért egy balatoni boblerre cseréltem.  Steve talán az elsőt dobhatta, mikor újra halat ütöttem. Egy újabb bő kettes balint.

A rablások ritkultak ugyan, de nem ez volt a legnagyobb problémánk. Valamiért nem kellettek nekik a felkínált műcsalik. Egy-két kapásunk volt ugyan, de halat sokáig nem akasztottunk, pedig jó helyen vezettük a csalikat és láthatóan volt még ott néhány éhes őnkoma is.

Végül még megszánt egy balin, amiről képet már nem is csináltam, csak a kiemelését rögzítettem Steve Waterwolf kamerával felturbózott szákjával. Más említésre méltó esemény nem történt, vagy lehet, hogy már nem is emlékszem, annyira régen volt. Katt a képre!

Ha összegeznem kellene a 3 hajnalt, talán csak azt írnám: a Balaton mindig más, szeszélyes, de csodás… 😉

Egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s