Küszgyilkos siklók a Balatonon

A májust pont ott zártam, ahol kezdtem. A Balatonon.

Az első hajnal röviden:

A hónap végi nyaralás első hajnalára Stevevel a nem túl korai fél 6-os találkozót beszéltük meg. A hét eleji szar idő szétzavarta az ívó küszcsapatot, így első napra nem maradt más, mint a sügerek, esetleg csukák kergetése. Gondoltuk ekkor…

Szóval a helyszín. Igen, azzal elsőre minden nap befürödtünk, de ezt már említettem.  Az első helyszínen már jártam egyszer és akkor is elámultam a szépségén. Emberi kéz alkotta, mégis rendkívül vadregényes kis szeglete ez a hatalmas Balatonnak. Kissé ellentmondás ez, de valóban így van, főleg a kora reggeli napsütésben.

A szép időt a halak nálunk jóval kevésbé díjazhatták. Ezt a feltevésemet alá is tudom támasztani, a reggel 7 óráig kiimádkozott, alábbi két apró pikkelyesemmel.

Ilyen erős kezdés után egyértelműen az a legjobb megoldás, ha továbbállunk. Mi is ezt a forgatókönyvet követtük. A következő megálló az eredetileg tervezett “balinos” horgászhely volt.

Pontosan már nem is emlékszem, hogy reagáltunk, mikor megláttuk az időközben újra összeállt küszcsapatot, de arra igen, hogy az első balinrablás után őrült tempóban szereltem össze erősebbik botomat. A következő emlékképem, egy a nyerő helytől bőven távolabb sikerült dobás és a bevontatás első pár méterén érkező hatalmas ütés, majd első normális méretű balinom védekezés közben véghezvitt, őrült csukakiflijei.

A kötelező fotográfiai szakkör után Stevevel hatalmas lendülettel álltunk neki a következő etapnak. Pontosabbnál pontosabb dobásokkal próbáltunk a környéken kószáló néhány balint becsapni, de hiába. Egy-két rablást láttunk csak, azt is elvétve, de a legnagyobb baj az, hogy egyiküknek sem volt étvágya egy jó kis fahalreggelihez.

Egy órán belül a sikertelenséget megunva már újra sügeres bottal a kezemben kergettem a halacskákat. Meglepően sikeresen, már ami a méretet illeti. Az első sügerem is gyönyörű volt, de a második a maga 27,5 centijével igen csak megdolgoztatta a botomat, még a féket is meghúzgálta.

Az utolsó, pecára szánt óra legvégén éppen sikerült a sekély hínarasban elcsípnem egy apró, pöttyös sügeret, amikor az órámra néztem. Mivel elég messzire elkalandoztam és lassan indulnunk kellett, felhívtam Stevet. Elsőre nem vette fel. Hívtam másodjára, jó sokáig csörgetem, mire lihegő hangon újságolta az “utolsó utáni” dobással fogott balinját.

A napnak itt még nem volt vége. A délutáni romantikus “családi program” első részében pont egy gyönyörű vízparti sétányon andalogtunk, amikor Niki kiszúrt a kövek között egy veszedelmes ragadozót. A küszgyilkos siklót.

Majd még egyet. Szinte méterenként napoztak a forró kövön a jóllakott hüllők. Ennyi sneci mellett mondjuk nem csodálkozok, hogy kajakómába estek. Akárcsak mi, hatalmas kemencés pizzákkal a gyomrunkban. Levezetésképpen felkerestük a Balaton, valaha látott legmeseszerűbb hegyi rétén álló kilátóját.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s