Lopott Őn a Balatonból? Vérdévérvéres kézzel?

Rendhagyó módon a beígért három balatoni hajnalról szóló, három, remélhetőleg szórakoztató bejegyzést nem időrendi sorrendben fogom közzétenni, hanem rögtön belevágok a közepébe. Álljon hát itt, a legizgalmasabb, legfordulatosabb, leggonoszabb, legönzőbb és legvérdévéresebb mese, a második hajnal története.

A mesék a hagyományok szerint mindig a helyszínnel kezdődnek. A hol volt, hol nem volt felütés most még találóbb is lenne, mint valaha, történt ugyanis, hogy egyik hajnalon sem sikerült elsőre eltalálni a „jó” helyszínt. Sőt, volt, hogy másodjára se, de erről majd később mesélek.

Az első napi tapasztalatok alapján, szombaton egyből az előző napi nyerő (azaz a második) helyszínre mentünk, de most sokkal korábban. Bőven pirkadat előtt érkeztünk a partra, süllők reményében. Kezdeti lelkesedésem egy bő óra kapástalanság után a béke feneke alá lohadt. Steve ugyan kikapott a fogasoknak szánt gumijával egy kövest, de más említésre méltó esemény nem történt. Pont úgy, ahogy a következő másfél órában sem.

Mivel a küszöket megtaláltuk, bizakodva vártuk, hogy előbújjanak a balinok, a fránya őnök viszont valószínűleg a süllőkkel együtt máshol múlatták az időt, így nem csoda, ha 6 óra előtt megunva dolgot a sügerek után eredtem. Fura mód ezen a napon őket sem találtam meg. Egyetlen csíkos vitézt tudtam csak horogvégre csalni.

Aztán egy óvatos kapássorozatba futottam bele, majd egy kövesbe. Mivel első nap sikerült elkerülnöm őket, így egy köves nem köves alapon tovább vallattam a helyet. A következő kapásra egy újabb kövest lendíthettem a kezembe.

A szintén csíkos és szintén gyönyörű hal meglepettségében egy gébet hányt rám.

Két köves már köves alapon egy gyors fotó után berekesztettem a „sügerezést”. A kihányt géb meglepően jó állapotban volt, szinte friss hús látványát keltette. Kísértetiesen hasonlított a Horvátországban fogott gébfajtákhoz, ezért erről is lőttem egy képet, majd visszadobtam a kövesek közé. Pár másodpercig lebegett csak hassal felfelé, utána mintha mi sem történ volna fürgén elillant. Valószínűleg a mennyország kapujából ránthattam vissza szegényt, és ő még nálam is jobban meglepődött, hogy újra vizet érezhet maga körül, újra élhet és újra szabadon úszkálhat. Egy darabig.

Szóval ott tartottam, hogy 6 óra körül néhány becsülethal megfogásával a hátunk mögött álltunk és néztük a balinok hűlt helyét. Az időjárás optimális volt, a küszök ívtak, egyszerűen nem tudtuk mire vélni a dolgot, de abban egyetértettünk, hogy ma is új helyszín felé kell néznünk, ha halat szeretnénk fogni.

A második helyen hasonlóan optimális időjárás és ívó küszök fogadtak. Balin meg sehol. Már-már kezdtünk beletörődni, mikor megláttam, hogy az ívó? dévérek zabálják a moszatra ragadt sneciikrát. Eszembe jutott, hogy tavaly is sikerült egyik wobbleremmel felidegesítenem egy dévért annyira, hogy belecsípjen fahalam fenekébe.

Először egy nádas szélénél engedtem le a direkt keszegek kedvéért, frissen beszerzett 10-es méretű, félgrammos jighorogra tűzött minitwistert. A hínárból apró sügerek bújtak elő a csali után érdeklődve, majd egy villámgyors árny ragadta el szemem elől a kis gumit. A következő pillanatban már a botom végét rázva pancsolt a rövid damilpórázon egy meseszép vöröskeszeg.

A következő belógatásra három, az előzőnél sokkal nagyobb árny bújt elő a hinarasból. Három jól megtermett vérdévér. A bandavezér komótosan odaúszott a csalihoz, majd egy lusta szippantással behörpintette. Mit ne mondjak, jó erőben volt, elég nagy ramazurit csapott a sekély vízben.

Az ikra és a barnamoszat színéhez hasonló csali, láthatóan ízlett a keszegeknek, így a korábban kövek között látott dévérek nyomába eredtem. A látott dévéreket ugyan nem tudtam becsapni, de kövezés lábán túl dobott, már-már idegesítően lassan lebegtetett twisterrel további 5 dévért csaptam be a következő órában.

Közben Steve is megérkezett mögém, ugyanis épp az egyik kedvenc balinos helyén vágtam rendet a vérdévérraj tagjai között. Ha jól emlékszem még mondtam is neki, hogy óvatosan menjen le a partra, mert a végén, még elzavarja itt nekem a keszeget. Erre ő mit csinált? Na mit? Odacsalt egy balint, pont elém. Épp befejeztem az aznapi 6. dévér kifogásának levideózását, amikor Steve izgatott hangon közölte, hogy utána cuppantott valami a popperének. Majd a következő dobásra megint, csak most a parthoz közelebb. És ami ezután történt, az igazi mesébe illő jelenet. A ragyogó napsütésben tisztán láttuk, ahogy a következő bevontatás során a popper alatt idegesen köröz az ezüstös ragadozó. Majd a következőre megint, de ekkor már közvetlen a lábunk előtti kövezés szélénél. Na ekkor, kattant be a vadászösztön, ugrottam fel  balinos botomért, amin éppen a tiszta vizekre és verőfényes napsütésre faragott koromfekete bobler lógott és dobtam önző módon a balin irányába. Ezt nehéz leírni vagy megmagyarázni, de szinte éreztem, hogy el fogja kapni ezt a csalit. Steve húzta a poppert én közvetlen mellette a még szűz fekete balingyilkost, mire a balin a partól 5 méterre egy villanással nekirontott a friss húsnak. Vesztére. Hatalmas élmény, még így utólag is visszaidézni a popper alatt cápamód cikázó balint, akárcsak azt az ezüstös villanást, amiben eltűnt aa szemem elől a csalim. A nap haláról muszáj volt lőnöm egy képet,…

… majd Steve felé fordultam. Nem tudom mit gondolt éppen, de ránézésre abban a pillanatban nálam csak egy dolgot utált jobban, azt a (szavaival élve) „rohadék” balint. Ezt szóvá is tette. 😛 Ettől függetlenül önzetlenül felajánlotta, hogy csinál rólam, a halrablóról és a „rohadék” balinról egy képet. Persze belepofáztam, hogyan állítsa be a gépet, na olyan is lett a kép, az én fejem gnóm, a balin meg csillog, mintha muszáj volna.

Persze a fogás öröme is szép, de legszebb öröm a káröröm, és barátok közt ez még bőven belefér. Mondom ezt úgy, hogy nem én voltam az eset elszenvedője. Kicsit hecceltem még Steve-t, közben kipenderítettem még egy dévérkeszeget. Sajnos korán sem volt olyan szép, mint társai, oldalán fura sebek (talán élősködők) csúnyálkodtak.

Jó azért annyira nem volt rossz látvány, hogy elvegye az étvágyam, amit hangosan korgó gyomrom is megerősített. Természetesen a Balatonon mindig van nálam Balaton szelet, pontosabban majdnem mindig. Most kettő is volt, ami pont kapóra jött Steve kiengeszteléséhez. Előtte még megpróbáltam pár művészi fotót csinálni a Balatonszeletekből épített mini-kompozíciómról, de az autófókuszra állított objektív az első kép után áthelyezte a fókuszt.

Megpróbáltam még egy képet lőni, de megint nem sikerült. A képeket visszanézve azonban ennek is rájöttem az okaira:

Steve szomorúan maga elé tekintő arcát nem tudta elrejteni a kamera elől.

Ahogy az ezt követő, messze tekintő, balinok után ábrándozó ábrázatát sem.

Ekkor már éreztem, hogy gonoszabb voltam, mint gondoltam. Lelkiismeretem nagyobb vezeklést várt el egy Balaton szelet feláldozásánál. Az alábbi, amúgy is beígért bobler lett a végső vigaszdíj. Ezt reményeim szerint igazán csak a „rohadék” balin fajtársai fogják bánni.

Mintha nem lett volna elég a fenti, szenvedős, de csodálatos peca eddig átélt élménysorozata, a Balaton csokim felfalása közben újabb ötlet vésődött agyamba. Mi lenne, ha a  tavaszi szivárványos pisztránghorgászaton használt mini vertikális wobbleremet is megmutatnám a vérdévéreknek. Hát mi? Vigyorgás. Az apró wobblert, ami lassú süllyedés közben is veret, őrült módjára támadták a legnyálkásabb keszegek. Két rossz akadás után rájöttem, hogy a pisztrángok szájához méretezett horog ide túl nagy, ezért a nálam lévő legkisebbre cseréltem. Egy dobás és máris horogvégen vergődött aznapi utolsó vérdévérem.

Lehet ennél szebben „véres” befejezése egy hajnali pecának?

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s