Horgászblog vagy “horgászportál”

Tegnap épp a Total Commanderem legmélyebb mapparendszereiben keresgéltem, mikor rábukkantam egy “Régebbi irományok” nevű mappára…

E régi, kedves mappa tartalmát szeretném megosztani veletek, kezdve az alábbi “irománnyal”. Igazából e szösszenetnek nem is a beszámoló része a fontos, bár aznap a fejenként fogott 40-40 csukának köszönhetően fergeteges pergetésben volt részünk, hanem a története. Még nem volt meg a blogom, mikor megírtam első “élménybeszámolómat”. Az egyik horgászportál olvasva e “cikket” megkérdezte, hogy mit szólnák ahhoz, ha a “cikkeim” náluk jelennének meg. Természetes pénzbeli ellenszolgáltatással nem tudtak szolgálni, de a (szóbeli) ígéretben pár tesztelni való műcsali és bot prototípus az helyet kapott. Őszintén megvallva, nem igazán fogott meg a dolog (nem szívesen írnám valamire, hogy az a legjobb, ha az nem úgy van), de mivel ismerősről volt szó belementem. Szerencsére pár “cikk” után kiderült, hogy a portál inkább ingyen reklámot keres és önálló véleményre nem kíváncsi, így olyan, hogy igazi bot teszt, stb… az szóba se jöhet, ja és még csalit sem tudnak adni, nem örökbe, kipróbálásra sem… érdekes… Persze minden jó, ha a vége jó, tartja a megkérdőjelezhető mondás, de ha a fenti cselekményszál másként alakult volna, most lehet, hogy e blog se születhetett volna meg. Egy blog, amiben a szerző leírhatja, amit gondol, amit akar. Akár szubjektíven, akár objektíven az nem számít, a lényeg, hogy valós tapasztalatok alapján ír jót vagy rosszat! Melyik horgászportálon olvasható kritika, rossz tapasztalat egy termékcsaládról?… Na ugye… Szóval én azt mondom, olvassátok a horgászportálokat, de ha a marketingdumán és kapitális pikkelyeseken kívül, valódi (=életszerű) élményekre, tapasztalatokra vagytok kíváncsiak, akkor én csakis a független blogokat ajánlom, például eme oldal jobb oldalán felsoroltakat, ahol remek bloggerek, remek művei olvashatók. 🙂

Végül jöjjön az ígért “horgászbeszámoló”:

“Támolygó vagy twister?

Kedvenc ártéri vizeinken az elhúzódó árvizek és a sok eső miatt kicsit késve, szeptember végére indultak be igazán a csukák. Több alkalommal mesébe illő fogásokat is sikerült elérnünk. Az egyik ilyen élménydús napon szerettem bele végleg a twisteres csukázásba. Régebben is fogtam twisterrel ragadozókat, nem is keveset, de ha csukát sejtettem egy vízben, akkor sose volt kérdés, hogy támolygót vagy twistert válasszak. Utólag is azt mondom, hogy a jól vezetett támolygónak nincsen párja, de a tavalyi horgászataim után gondolkodás nélkül teszek fel egyet-egyet kedvenc gumijaim közül.
Szeretek egyedül pergetni, de olykor-olykor jó, ha ketten megyünk, mert könnyebben megtalálhatjuk a csukákat, az ideális csalit és a megfelelő csalivezetést. Azon az október eleji napon se keltem túl korán, mert délutánba nyúló horgászatot terveztünk. Ha jól emlékszem 9 óra körül indultunk el horgásztársammal, Jankóval. Menet közben eszeltük ki a „haditervet” az idei szezonban tapasztaltak alapján. A horgászatot az élő Körösön kezdtük, mert tavaly a hosszú árvíznek köszönhetően meglepően sok csuka jelent meg az élő folyón. Rövid időn belül sikerült is becsapnunk 2-2 csukát. A letisztult folyóvízben közvetlen a partszélben álltak a csukák, ehhez képest elég bátran kaptak a lassan vezetett twisterekre. Sajnos mind méret alatti példány volt. Tovább is álltunk nagyobb csukák reményében.
A megbeszélt úti cél, egy nagyobb holtág felé haladva útközben két csatornán is megpróbáltunk csukát fogni. Az első csatornán nekem valahogy nem nagyon akart összejönni a dolog, ellenben horgásztársam, Jankó már túl volt a hatodik csukáján.

Cserélgettem a csalikat, aminek az eredménye az lett, hogy egy gyönyörű 2 kiló feletti csuka fordult rá a támolygó villantómra közvetlenül a lábam előtt. Több kapást a villantó nem adott, így Jankóhoz hasonlóan én is twistert csatoltam a drótelőke végébe. Ezzel sikerült két kisebb csukát becsapnom, de nem igazán éreztem rá az ízére. A csatorna partján a sűrűbben horgászott rész felé haladva egyre kevesebb rávágást kaptunk, ráadásul kíváncsiak voltunk a nagyobb holtág remélhetőleg nagyobb csukáinak kapókedvére is, ezért a továbbindulás mellett döntöttünk.
A holtághoz vezető földút mellett húzódott a másik csatorna, aminek szintén nem tudtunk ellenállni. Dobálni kezdtünk. Itt már én is egyből twisterrel próbálkoztam, amire sorban jöttek a kisebb példányok. A keskeny csatornában elég volt közepén elhúzni a csalit. Különleges trükkök nélkül is kapást eredményezett szinte az összes dobásunk. Persze úgy, hogy két dobás közt mindig sétáltunk pár métert, és egy addig nem háborgatott területre tudtuk célozni. Gyorsan haladtunk a parton, mert már tényleg a holtágon szerettünk volna dobálni. Végül fél tucat harcias bugyli után továbbindulás mellett döntöttünk. Nagyobb csukákra vágytunk.

Útközben eldöntöttük, hogy a holtág túlsó partján fogunk próbálkozni, ahol addig még senki sem horgászott, hátha a háborítatlan terület több csukát ad. Rövid gyalogtúra után árkon-bokron, ártéri erdőn, lápon keresztül jutottunk el a kiszemelt partszakaszig.

Az első, dobásra alkalmas helyen Jankó dobta az elsőket kedvenc twisterével. Az eredmény nem sokáig váratott magára, rövid időn belül több csukát segített a partra. Én közben csak cserélgettem a nyerőnek vélt csalijaimat. Nem hittem eléggé a twister fogóságában. Ez nem csoda, mivel Jankónak folyamatosan volt kapása a gumicsalikra, nekem meg eddig csak a sok rontott kapás és fárasztás közbeni leakadás jutott.
Épp a támolygó kanalak között válogattam, amikor eszembe jutott, hogy pár éve ezen a holtágon kizárólag két fajta támolygóval tudtunk szép fogásokat elérni. Mindkét támolygóból lapult egy-egy darab a dobozomban. Kicsi, de vastag lemezű, messze dobható támolygók voltak. A kiválasztott 10 grammos villantóval, már az első dobások is kétszer olyan hosszúra sikerültek, mint a 3-5 grammos jigfejekre tűzött twistergumikkal. A sekély vízben ezeket a villantókat a megszokottnál kicsit gyorsabban kellett húzni, de ez a tempó már pár éve is fogósnak bizonyult. Most sem volt másként. Az ezüst színű támolygóval néhány dobáson belül sikerült becsapnom egy szép kiló körüli csukát, amit rövidesen két kisebb társa követett. Közben Jankó sem tétlenkedett, aminek egy-két szétrágott twistergumi lett az eredménye.
Idővel a kapások teljesen megszűntek, úgy tűnt, hogy eléggé elpancsoltuk erről a helyről a csukákat, így átküzdöttük magunkat a sűrű növényzeten keresztül a következő kicsit nyíltabb „beállóig”.

Itt meglepetésemre egyetlen koppintás sem érkezett az előbb még annyira kelendő villantómra. Gyorsan lecseréltem a másik nyerőnek vélt támolygómra. Döntésem jónak bizonyult, mert rögtön az első dobásra elkapta egy kisebb csuka a még behulló fázisban lévő aranyszínű kanalat. Nagyon erőszakosan, méretüket bőven felülmúlva küzdöttek a csukák, talán ez is közrejátszhatott a sok lemaradásban. Szinte folyamatosan, pár dobásonként jöttek a kapások. Sajnos nagyon sok csuka nem vagy nagyon „vékonyan” akadt, és maradt le fárasztás közben. Egy szebb 50 centis csuka tudta csak harciasságával kicsit feledtetni a sok rontott kapást.

Eredményességemet látva, Jankó is támolygó villantóra váltott. A nyerő villantóból neki is lapult egy-kettő a dobozában. Feltette az egyiket, és ő is elkezdte fogni a csukákat. Ebben a fél órában folyamatosan fárasztott egyikünk. Legtöbbször már a beeső kanálra rárabolt egy agresszív ragadozó. Tudtuk, hogy nem tarthat minden örökké, így kihasználtuk a nem mindennapi lehetőséget, és megpróbáltunk csinálni pár fényképet a vízben harcoló csukákról. Sajnos az én kompakt fényképezőgépem erre nem alkalmas, de Jankónak sikerült pár izgalmas pillanatot elkapnia az egyik elszántabb csukájáról.


A sok fárasztásnak köszönhetően itt is elkezdtek ritkulni a rávágások, ezért a sokadik kapás nélküli dobásom után úgy döntöttem, hogy felteszem az egyik kedvenc, már rég nem gyártott támolygómat. Az első dobást hosszúra eresztettem, és szépen lassan többször is eljátszattam az igazán ehhez a típushoz illő hulló falevél koreográfiát. A part mellett, közvetlen kiemelés előtt még megállítottam a villantót és a lassan aláhulló csalira iszonyatos rávágást kaptam. A rövid zászló rögtön felszínre kényszerített egy szép 50 centis csukát, mely egy heves fejrázással rögtön véget vetett a küzdelemnek. Jankónak még jött egy-két csuka a nyerő arany támolygóra, de érezhetően lassult a „ragadozók rohama”.

Közben elértünk a holtág közepére. A támolygókkal fogott csukáimnak köszönhetően ledolgoztam hátrányomat, és immár én vezettem a baráti versenyben, már ami a csukák számát illeti. Ezt a csukák is megérezhették, mert az addig folyamatosan halat adó csalival innentől kezdve nem tudtam több kapást kicsikarni. Bezzeg Jankó. Csak cserélgette a csalikat, és fogta a csukákat. Még egy ormótlanul nagy támolygóval is ki tudott varázsolni két kisebb csukát.

Muszáj volt lecserélnem a nyerő kanalat. Átgyalogoltam a következő helyre feltettem egyik régi kedvenc twisteremet. Bőven be kellett állnom a sekély partszéli vízbe, hogy a fák alatt be tudjak dobni. Kicsit rövidre sikerült az első dobás, de jó helyre mehetett, mert egy erős rávágást kaptam a megíndított twisterre. Amilyen hirtelen jött a kapás, olyan hirtelen távozott a csuka horgomról. Megakasztást követően hatalmas lendülettel legalább fél méterrel a felszín fölé emelkedve mutatott be egy hátraszaltót kirázva az egyágú horgot a szájából. Hasonlóan jártam a következő két fajtársával is. Igaz ezek kisebbek voltak, és nem hagyták el a vizet, de röviddel megakasztásuk után távoztak a horgomról. Kicsit bosszankodtam. A rossz horognak tulajdonítottam a dolgot, ezért kértem is egy twisterhorgot Jankótól, és az általa korábban használt twisterből tettem fel egy csukaharapásoktól még mentes darabot. A 3/0-s horogra tűzött twister jó választásnak bizonyult, mert újra elkezdtem megfogni a megakasztott csukákat. Rontott kapás ezután is volt néhány, de fárasztás közben lemaradó csuka egy se.
Valahogy egyre jobban kezdett tetszeni az addig csak Jankó által favorizált twisterfajta. Ez fontos momentum, amit sokszor szoktam emlegetni, mert én is azt a nézetet vallom, hogy egy csali csak akkor lesz igazán fogós, ha elhisszük annak fogósságát. A pontot az i-re, egy vízben álló fatörzsek között kapó 53 centiméteres hihetetlenül kövér csuka tette fel.

Az akadók között jól jött a hosszabb 3 méteres botom, mellyel könnyebben irányíthattam az igencsak harcias kedvében lévő csukámat. A korábban fogott csukák is jó húsban voltak, de ilyen tömegű 53 centiméteres csukához még sose volt szerencsém. 

A nyerő helyről fogtam még egy kicsivel kisebb csukát, majd kicsit tovább gyalogoltunk a holtág másik vége felé. Erre fele jóval kevesebb hely állt a rendelkezésünkre, és csukából is sokkal kevesebbel találkoztunk. Mindketten a hazaindulást fontolgathattuk magunkban, mert néhány sikertelen dobás után már a következő beállóban dobáltunk.

A nap közben elkezdett elbújni az ártéri erdő mögött, aminek köszönhetően a csukák érdeklődése a műcsalik iránt szinte teljesen megszűnt. Étvágyuk szemmel láthatóan nem, mert a holtág sekély végében napozó apróhalakat rettegésben tartó bugyli csukák folyamatosan raboltak. A vízben álló rengeteg fatörzs megfelelő leshelyet biztosított számukra. Kicsit csodáltuk még az apró ragadozók zsákmányszerző próbálkozásait, majd elindultunk a kifelé vezető földút felé.

Szép befejezése lehetett volna ez a napnak, de kifele menet még motoszkált bennem a kisördög. 39 darab csukánál tartottam, Jankó pedig „csak” 34-nél. Mivel kifele menet újra a kis csatorna mellett kellett elgyalogolnunk, mondtam Jankónak, hogy dobálja még meg, hátha fog még pár csukát. Én közben megálltam a holtág leglátogatottabb helyén gyönyörködni a naplementében. Megfogadtam, hogy még dobok pontosan 3-mat és utána Jankó után eredek. Nagyon sokszor sikerült már az utolsó 3 dobásra csukát fognom, most mégis kicsit meglepődtem, amikor az utolsó dobásra egy szép méretes csuka vágott rá a twisterre. Gyorsan visszaengedtem és elégedetten szereltem össze a felszerelésemet. Közben Jankó is túl volt már 2 csukán. Mondanom sem kell, mire a kis csatorna végére értünk az ő csukáinak a száma is kerek számmá duzzadt. 80 kifogott és visszaengedett csuka után mindketten elégedetten indulhattunk haza. És bár ki nem mondtuk, de reméltük, hogy ez a sok csuka szerzett egy kis tapasztalatot, és a jövőben nehezebben adja oda magát nekünk és a nálunk kevésbé sportszerű horgásztársainknak is.
És ami a nagy kérdést illeti, hogy támolygó vagy twister, a csukák döntöttek. Mindkettő!”

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s