Álomkövesek

Újabb álommal lepett meg az elmúlt éjszaka. Talán a pecamentes napok teszik, talán túl sokat nézegetem az archív képeimet, nem tudom, de a tegnapi, Tihanyi apátsággal kezdődő álmom egy koromfekete kősüllővel folytatódott…

Mivel a Balaton és a horgászat egy közös álomba került, meg sem lepődtem, hogy álombeli guide-om pont úgy nézett ki, mint Steve. A balatoni napfelkelte, a csodálatos panorámán csücsülő apátság és Steve előbb említett hasonmása kísértetiesen emlékeztetett az első balatoni kősüllőzésemre.

(Akkor Steve önzetlen házigazdaként próbált megtanítani (úgy érzem sikeresen) a vertikális mólópeca minden csínjára-bínjára. A beton mólót szabályosan szegélyező cölöpök remek rejtekhelyet biztosítottak az apró ragadozóknak. Ezek környékéről kellett volna kapásra ingerelni a tüskéshátú halacskákat. A módszer roppant egyszerűnek tűnt, de egyáltalán nem volt az. Leírni ugyan nem fogom, mert szigorúan titkos, és amúgy is igaz, a pont ide illő közmondás, vagy akinek úgy tetszik közhely: gyakorlat teszi a mestert. Az igazság az, hogy ezen a horgászaton ennek a roppant szórakoztató módszernek, én is csak az alapjait sajátítottam el. Kezdjük azzal, hogy a későbbi nyerő csalim is más volt, mint amit Steve használt, a technikám meg végképp. Próbáltam utánozni a sok-sok horgásznap alatt tökéletesre fejlesztett technikáját, ami már csak a felszereléseink különbözősége miatt is lehetetlen lett volna, nem beszélve a rutinról, meg az évekről 🙂 )

Álmom egy kősüllővel folytatódott. Egy fogatlan, agresszív, tüskéshátú, véleményem szerint nemesnek mondott rokonánál sokkal szebb küllemű ragadozóval. Kapása váratlanul ért. Majdnem felriadtam. A piros nyelű botom hirtelen karikába hajlott. Méretükhöz képest meglepően sok energiát tudnak mozgósítani e lesben álló ragadozók, főleg a bevágást követő első kirohanásukkal. Álmomban a fárasztás kissé színpadiasan túlzóra sikeredett. A harcsafárasztásokra emlékeztető, nyélig görbülő botba, görnyedt háttal való kapaszkodásra, talán egy kősüllő mólóra emelésekor nincs szükség, de a saját súlycsoportjukban könnyedén feljuthatnak a dobogó egyik dicsőséges fokára. A testüket borító érdes, apró pikkelyekkel és sötét csíkokkal borított „bunda”, pedig a haldivat-folyóiratok címlapjára illik, nem vitás….

… illetve a kezembe.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s