Mikulás csoki, akarom mondani… csuka

Mivel jó gyerek voltam (régen), ma reggel én is kaptam ajándékot a télapótól, a történet mégsem itt kezdődik…

Valójában az igazi ajándékom egy füles volt. No, nem ám az a fültövön csattanós fajta és nem is bundás plüssmackó. Egy héttel korábbról jött az infó Andris cimborámtól, hogy az egyik közeli tavon eszik a CSUKA.

Ennél jobb hírt nem hiszem, hogy bárki tudott volna mondani nekem, főleg nem egy ilyen ínséges, őszi horgászszezon után. Nem csoda hát, hogy Miklós neve napját egy horgászbottal a kezemben egy vízparton kezdtem meg. Jó, jó, ez is pontosításra szorul, ugyanis a reggelt Mikuláscsokival a kezemben kezdtem, majd egy szendviccsel folytattam és csak utána került a kezembe a bot, annak a végébe a horog, arra a gumi, arra a csuka. Mit csuka, csukák! Mit csukák, gyönyörű csukák! És ha még az sem lett volna elég, hogy szép halakat fogtunk és tettük mindezt egy hihetetlen kulturált tavon, a battai Benta partján, ott volt ráadásnak a csukák, ebben a hidegben fene mód szokatlan, harcos kedve. Több fárasztás alkalmával ciripelt az orsóm fékje, mint általában, és azt ugye tudjuk, ha csuka húzza a féket, az már nem bugyli méret, de nem is tepsi! 😛

A tóra visszatérve, mesterséges mivolta ellenére, nagyon jól éreztem ott magam. A néhol akadókkal tarkított, hol sekély, hol mélyebb medre kimondottan tetszett. A nádnyiladékokban állva, a megfelelő csalivezetésre koncentrálva úgy gondolom, senki nem mutathatott volna hirtelen jobb helyet. Na nem akarom én túlragozni a dolgot, de érdemes kipróbálni.

Ami a bejegyzésem “szakmai tartalmát” illeti, most se, fogok belemenni a részletekbe, mert nem érzem magamban ehhez az erőt. Ettől függetlenül pár tapasztalatot megoszthatok. 🙂

Az első csukát öt perc dobálás után egy hófehér gumihallal fogtam a nádas széléből, pont ahogy Andris az egy héttel korábban becsapott ragadozókat. Ezt azért említettem meg, mert emiatt a fogás miatt, körülbelül fél órát dobáltam feleslegesen a nád szélét. A nap folyamán ugyanis ezt a halat kivéve minden csukát a nyílt vízről fogtam, a legtöbbet a maximális dobástávom első 5-10 méteréről. S bár Andrisnak délután az egyik helyen sikerült egy brutális sorozatot (3 partra emelt és 3 leakadt hal) átélnie, a parthoz közel kapó csukák bánatára, a legtöbb halát ő is bentről fogta.

A csali? Sokan gondolhatják most magukban, hogy egy ilyen vízen az nem olyan fontos. Lehet, de ma az volt. Míg reggel a fenék felett vezetett nagyobb fehér-piros twistert rágták a legjobban, addig délután az agresszívabban emelgetett, meg-meg rántott flitteres-zöld gumihalat (no meg egymást). Mással is fogtunk, de ez a két csali kiemelkedően fogós volt ma.

A halak méretével, ahogy azt már korábban említettem se Andrisnál, se nálam nem volt gond, sőt…

És ami azt illeti, a darabszámmal sem.

4 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s