„…tenger tigrise, Támad a banda.”

Avagy Zolika és Steve egy ködös novemberi napon a Balatonon kalózkodott… 🙂

Egy üde 3:30-as kelés, csirkeetetés és a tejködnek köszönhető 50 méteres látótávolság mellett lezavart, 150 – adrenalin-növelő, néhol totális orosz rulett – kilométer után, 5:50-kor álltam meg Steve háza előtt. Ez a tervhez képest 20 perc csúszást jelentet, de még így is a legjobb időszakban értünk le a kikötőbe.

Steve önzetlen házigazdaként felajánlotta, hogy sügerezhetek egyet, míg bepakol a csónakba. Sajnos nem tudom leírni azt az érzést, mikor az első dobásnál megpillantottam a milliónyi babahalat és a köztük cirkáló sügérrajokat, ahogy azt sem, hogy mekkora lelkesedéssel indultunk el 10 perc múlva csukák nyomába. Ugyanis 10, azaz 10 perc alatt 30 sügeret fogtam kézbe… Úgy gondoltuk, ha ennyire aktívak a sügerek, akkor ebben a ködös időjárásban a csukáknak, és talán még a balinoknak is enniük kell. Utólag bele sem merek gondolni, mennyi sügeret fogtunk volna, ha nem hajózunk ki. Sokat, nagyon-nagyon sokat.

De kihajóztunk. Kalózkodni. És rögtön első dobásra Steve ezüst támolygóját a csónakig követte egy 50-es csuka. Hihetetlen hajnal. Másodikra vagy harmadikra nekem is ütésem volt, majd Steve jelezte, hogy egy böszme sügér koppintotta telibe támolygóját. Itt egy röpke két órás, szenvedős etap következett. Bár láttunk még egy 65-70 centis csukát, de kapásig nem jutottunk. Visszatértünk hát a sügerekhez… sajnos a reggeli kapókedvük kissé alábbhagyott, de nem panaszkodok, fogtuk szépen őket és a szebbekből is csíptünk párat. (Néhány képet betettem még a bejegyzés végére is.)

Az ember viszont telhetetlen, amint alábbhagyott a kis csíkosok étvágya, máris a csukákon járt az eszünk. A második csukás kör, pont olyan volt, mint az első. Egy darabig. A kristálytiszta vízben végig próbáltunk egy tucat csalit, mikor kezembe akadt egyik wobblerem. Elsőre elcsesztem a terelőlap pozícióját, és bár azóta megjavítottam, mégis mostohagyerekként tekintettem a szépséghibás darabra. Egyáltalán nem bíztam a fogósságában, pedig kellett volna…

 

Kukucs…

A csuka után visszatértünk egy harmadik sügeres körre. Hogy legyen egy kis matek, ebben a körben már csak 9 sügeret fogtam, így 91 sügérrel zártam…

Végül a nyerő csalik:

Csukára: Bobler, mi más 🙂

Sügérre: Vagasky nimfák

Sügerezés képekben:

Mire elővettem az első halnál a fényképezőgépet, Steve is fogott egy sügeret a botommal.

Egy halvány példány.

Egy duci…

És a legkisebb sügerem, amit később Steve megdöntött, végül én is “megakasztottam” egy alig 5 centiset többször is, de csak a csalit fogta, így kiemelésnél mindig visszaesett…

Steve is Vagasky csalikkal nyomta, de ő többfélét is kipróbált, én még csak a nimfát ismerem…

Volt, hogy a stég deszkája elvágta a damilját, és még így, a beszakadt zsinórját kézzel kihúzva is fogott halat.

Folytatás jövőre…

Egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s