Csukák a vízesés alól, TALÁN…

Hol volt, hol nem volt, TALÁN ott ahol a Kárpátok ölelésében megbújva ősi folyók hömpölyögnek, volt egyszer egy csöppnyi királyság és annak egy hatalmas fővárosa. Annyira hatalmas volt, hogy az aprócska birodalom minden ötödik alattvalója, köztük temérdek horgászember ebbe az elurbanizálódott házrengetegbe szorult. Az idők során a halban gazdag vizek a gigászi város környékéről teljesen eltűntek, TALÁN a folyamatosan növekvő ember és járműtömeg hatására, TALÁN nem. Az is lehet, hogy nem tűntek el, TALÁN csak az embereknek nem maradt már elég ideje, hogy felkutassák őket, már nem emlékszem pontosan. Volt azonban a városban, annak is a nyugati felén egy különleges tó, három vízeséssel. Ez a tó más volt, akinek nem volt ideje, ide járt…TALÁN.

Október első hétvégéjén ezt a tavat látogattuk meg és pergettük körbe Andris barátommal.

Korábban már horgásztam itt. A tavon, ami valójában, egy 3 tó alkotta lépcsős tórendszer, a tavak között – fentebb vízeséseknek titulált – zúgókkal. Pár éve még tilos volt a pergetés, illetve a középső tavon lehetett csak a ragadozókat riogatni mindenféle fém, fa és plasztik szörnyekkel.  Szerencsére a pergetés szerelmesei ma már a lenti legnagyobb és legmélyebb vízfelületet is körbejárhatják. A többség természetesen pontyozik, de nem kell megijedni, meglepően udvariasan tűrik, hogy körbedobáljuk őket (ez ritka manapság).

A helyi nyerő csali a sárga gumihal, de én makacs módon egy támolygóval elkapott csukát leszámítva, wobblereimmel csaltam horogra a különféle ragadozókat. Igen, meglepően változatos halfauna él itt a város közepén. Csuka, balin, sügér, süllő és domolykó is megkóstolta a fahalaimra akasztgatott drillingjeimet. Az itt élő csúcsragadozóval, a harcsával nem volt dolgom… TALÁN majd egyszer.

A fényképezőmről letöltött képek alapján a nap főbb eseményei TALÁN  így néztek ki:

Kicsit meglepődtem az első zúgó mellett, mert lóvásárra nem számítottam a nyálkás kora őszi időben.

Szerintem ő sem…

Az első csukát Andris akasztotta egyik kedvenc duckos testű wobblerével. Sajnos a rafinált pöttyöstestű csak megnézett bennünket, pontosabban cimborámat és az utolsó utáni pillanatban valahogy mégis elkerülte a tűhegyes horgot. Nálam egy-két talán kapást leszámítva semmi nem történt egy darabig. Fél 9-kor tört meg a jég,  egy szép boblerevő domolykó szánt meg.

Újabb két óra süket dobálás kellett mire megtaláltuk a halakat egy sekélyebb szakaszon. Jó, kicsit túlzás, hogy megtaláltuk, de egy brutális süllőt, azért partra segítettem…

A harapós ragadozó visszahozta a kedvünket, a rendületlen dobálás eredménye pedig egy órán belül megérkezett. Az egyik vízesés alól sikerült kicsalogatnom az első csukeszt (lásd címlapfotó). A nyerő csali egy múzeális, még a 2006-os évből származó támolygó volt. Éreztem, hogy a zúgó tart még halat, de a villantókra rá sem bagóztak. Nem úgy, mint a már oly sok csukát megtévesztő kékes-narancsos bobleremre.

Közben Andris a zúgó felvizén aprította a sügereket, na nem nagyokat, de sügerek voltak, igazi kis csíkos vitézek.

Én maradtam a csukáknál, egy darabig, de mivel egy-két ütésen kívül mást nem tudtam felmutatni, engedtem a sügerek csábításának. Két boblerevő tüskés halacska „bánta” röpke kilengésemet.

Itt delet ütött az óra. Ebédidőt, s TALÁN a kapások végét. Több halat ugyanis már nem sikerült becsapnunk, leszámítva az a böszme kis balint, amit a domolykók előtt remegtetett bobleremmel sikerült kifognom. Hát nem egy balatoni egyenbalin… 🙂

Nehéz és küzdelmes peca volt, de peca és TALÁN ez a lényeg!? Irány a víz, de mikor!?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s