Horgászat Görögországban – I. rész: Az ismerkedés

Az elmúlt egy hetet a csodálatosan szép Korfun tölthettük. Bár pecára nem sok időt szántam, mégis sikerült a Jón-tenger pikkelyeseit megfigyelnem, néhányukat kézbe vennem. Erről szeretném megosztani tapasztalataimat, mert a nyaralás előtt az internetet böngészve nagyon kevés (magyarul és hazai horgászoknak írt) információt találtam a témáról.

Mivel ezen a nyaraláson a horgászatot mindenképpen háttérbe szerettem volna szorítani (összesen kb. 4 órát horgásztam egy hét alatt, mondjuk sok volt a 15 perces etap) szándékosan nagyon kevés felszerelést (lásd alább) vittem magammal. Ez hiba volt.

A görög halak nagyon félénknek bizonyultak, nem engedtek közel magukhoz, így “muszáj” 😛 voltam egy 9 eurós beruházást eszközölni ebbe a csodálatos felszerelésbe. Szerintem Steve jól érezné magát ebben az országban, mert csak jobb kézzel tekerhető, orsónak látszó tárgyakkal szerelt műanyaggyűrűs “vertikálszetteket” lehet (megfizethető áron) kapni. 🙂

Ezen kívül még egy rendkívül fontos segédeszközt hagytam otthon, a bicskámat, de egy tényleg! mindent árusító boltban kapható, 1,5 eurós, ultra mini “stainless svájcibicska” megvételezésével ezt a problémát is kiküszöböltem. A boltok kínálatáról egyébként annyit, hogy láttam olyan boltot, ahol a szortimentet a követkeő termékek alkották. 125-ös robogó, 50-es robogó, mountain bike, BMX, 3 kerekű gyermek kerékpár, és a sorban utolsóként egy rotációs kapa. 🙂

A felszerelés megvan, lássuk hát a csalikat. Számomra eddig a kényérbél vált be a legjobban, ezt szereti a legtöbbféle hal, könnyen beszerezhető, tiszta! és még finom is. 🙂 Aki mindenképpen szeretne halat fogni, az hozzon 16-os, de akár még kisebb horgot magával (esetleg csontit) és vegyen a helyi horgászboltokban kapható puha gilisztát. Ezt kell 1 centis darabokra vágni és a horogra tűzni. Egy egyszerű úszós felszereléssel így a legkisebb halak is 100% biztonsággal megfoghatók, pontosabban szerintem csak a legkisebb halak foghatók meg így. Legalábbis a helyi erők akik ezt alkalmazták nem fogtak 5-10 centisnél nagyobbakat.

A kenyérbeles móka már kicsit nehezebb műfaj. A helyiek inkább kenyérrózsával csaliznak, de ők csak a tengeri pérre utaznak, és a nagyobb méretű csalival valóba 99%-ban ezt a a halat fogják meg, amit itt Korfun azért nem értek, mert ebből a halfajból 30-40 dekásnál nem láttam nagyobbakat, még snorkelezés közben sem. A pecások meg inkább olyan 15-20 dekásakat gyűjtögettek a láthatóan erre rendszeresített hűtőládáikba. Ezzel ellentétben a kevés nyál felhasználásával összegyúrt tradícionális kenyérgyurmát rengeteg hal szereti. A legjobb szerelék ehhez a módszerhez a damil végére kötött egyetlen horog. Pont emiatt szerintem egy legyezőbot lenne a legalkalmasabb erre a módszerre. Mivel nekem egy csutvasz teleszkópot sikerült vennem én 2-3 horot is feltettem, hogy a kenyérgalacsinok súlyával el tudjam érni az olykor 6-7 méteres dobástávot, természetesen legyező mozdulatok segítségével… igen, mindenki jól gondolja, hogy roppant vicces látvány volt. A lassan süllyedő kenyérgalacsinnak nem tudtak a halak ellenállni, már ha nem riadtak el a nagy suhogtatástól. (Ha a dobástáv miatt a felszíni kenyérhéjjal etetős, azzal messzebbre dobhatós peca jutna valaki eszébe, az egy másik műfaj, az majd a következő részek egyikében írom le.)

Az első görög halamat, egy feketedurbincsot (Oblada melanura) is a süllyedő kenyérgalacsinnak köszönhetem.

És a másodikat is egy magashátú durbincsot (más nevén aranybopsz (Sarpa salpa)).

A kenyér csalinak a tengeri péren kívül talán ez a halfaj a legnagyobb rajongója. Ráadásul ebből a halból láttam a legtöbbet és a ragadozókat leszámítva a legnagyobbakat (olyan 60-70 dekásak) is.

Az első horgászatba a fenti két hal fért bele, a 15 percnyi “halas” kitérő után folytattuk tovább az aznapra tervezett tengerparti gyalogtúránkat. Itt most pár kirándulós kép következik, de akit csak a halas képek érdekelnek, annak elárulom, hogy a 10 km-es túra végén még sikerült egy újabb negyed órát lógatnom, lapozzon nyugodtan a bejegyzés végére. 🙂

Az első halas terveimet itt kezdtem el szövögetni…

… miután a stég mellett ez a látvány fogadott. (bopszok és durbincsok)

Itt megvettem a botot, kifogtam az első két halamat és elindultunk felfedezni a kis sziget bejárhatatlanul sok látnivalóját.

Rengeteg partra vetett hajóroncsot láthatnak a tengerparton sétálók.

Gondolom ez a hasonló módon tárolt, sokszor teljesen elhanyagolt hajók miatt van.

A meseszép Jón-tengeren kívül Korfu szárazföldi élővilága is megér pár óra nézelődést.

A növények közé épített házak közül egy-kettőt el tudtam volna otthonomként is képzelni. 😛

De a magamfajta “szárazföldi patkánynak” az igazi látványt a tenger nyújtja.

Levitáció. Kicsit erőlködtem, de sikerült…

Ekkora halakat láttam…

… a sekélyes felé úsztak el… 😛

Még akkor is szép a tenger, ha jön a vihar, bár szerintem így egy kicsit hasonlít a Balatonra.

Villámhárító.

Már az első napon belefutottunk olyan tengerbe ömlő kisebb csatornákba, amikben apró pérek úszkáltak, de csak az utolsó napon maradt idő egy ilyen “folyócsaka” behorgászására.

Na, de ami most a legfontosabb, hogy a túra végén újra sikerült pár pikkelyest becsapnom, köztük egy szebb bopszot is. Ezt a méretet ilyen felszereléssel már fárasztani kell, tényleg! Ez a példány például az “orsó” gyárilag csutkára állított fékét egyik kirohanásával átkapcsolt szabadon futóvá. 🙂 Mondjuk erről az “orsóról” azt tudni kell, hogy a féknek két állása van, első a csutka, második a minden ellenállás nélküli nyeletőfék… 😛

folyt. köv.

3 hozzászólás

  1. Korfu. Eddig háromszor voltam, de mindig visszavágyok. Jövőre jó lenne újra elmenni, csak az a hülye kanyar ne lenne a sziget mellett, ahogy a repülő leszáll a zsebkendőnyi kifutóra. 🙂
    Horgásztam is minden alkalommal, hasonló módszerrel. A pergetés meg a legyezés tök felejtős, én egy 3 méteres spiccbotra tettem pici horgot, arra kenyérgolyót meg szalámi darabokat a reggeliből, és beúsztam a halak közé. Hason lebegtem a vízben búvárszemüvegben, és fentről engedtem le közéjük a csalit, aminek két következménye lett: a hátam minden este leégett, és a legtöbb fotón nem látszik más, csak egy nagy vörös folt a vízben.
    Első alkalommal fogtam valami szörnyet, legalább 20 centis sügérféle volt, na, mondom lesz itt hal. Aztán néhány centis apróságokat, azt is nagy nehezen. Mindenesetre hatalmas élmény volt, ahogy maga Korfu is.
    Olvasd el a Családom és egyéb állatfajtákat Durrell-től, a nyaralás után otthon fogod magad érezni a könyvben. 🙂

    • A búvárkodós módszert én is próbáltam, de ezek a “homoki” halak sokkal félősebbek, mint a horvát “köviek”, mivel ugyan azok a fajok szerintem a kevesebb búvóhely miatt lehet…
      A szalámidarabok eszembe sem jutottak, pedig nemrég még gondoltam is rá az afrikai bajuszosoknál.

      Én most voltam először, de az ismétlés kérdéses, mert annyi szép hely van még, ahova jó lenne eljutni… mindenesetre köszi a könyvajánlót, el fogom olvasni, meg Nikinek is beajánlom, az is félig olyan mintha ott lennénk

      Ja és a rövid kifutópálya miatti le- és felszállást speciel én nagyon élveztem 🙂

      • Három alkalom sem volt elég, hogy bejárjuk quad-al a szigetet. Hatalmas hangulata van, nagyon szeretem.
        Tessék, a könyvből készült film, ezzel is elnosztalgiázgathattok egy este.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s