Ha gradál a pocok…

2014-ben az időjárás kedvezett is a gazdáknak, meg nem is. A várható jó termést ráadásul egy másik veszély is fenyegette, az idén hatalmas mértékben túlszaporodó pockok képében. De ami a gazdáknak átok, az a harcsapergetőknek áldás, főleg azoknak, akik olyan kezdők e műfajban, mint én.

Az aratás hónapjának is hívott júliusban 2 éjszakát sikerült a vízen, pontosabban a Tisza déli szakaszán töltenem. Az első alkalommal a pocokúszás kellős közepébe csöppentünk. Na jó, ez egy kicsit túlzás, mert pont a rágcsálóinvázióról és a szép fogásokról szóló hírek és képek miatt utaztam le a hosszúbajszúak hazájába.

Úszik a pocok! Photo by S. János

 

Pockot eszik a harcsa! 18+ Photo by B. János

 

  1. éjszaka

Izgatottan üldögéltem a motorcsónak anyósülésében és „csöndesen” gyönyörködtem szőke folyónkban. Valójában “csöndes” gyönyörködésem közben a motorzúgást túlórdítva próbáltam megtudni a lehető legtöbb infót, rettentően fontos kérdéseimmel: merre jöttek legutóbb?, mit dobtatok nekik?, hogyan húztátok a csalit?, stb…  miközben a parton csendben kuporgó néhány pecás magában mérgesen mormolta a „hülye gyerek mit ordítasz b+” egyre népszerűbb mondatot.

Sajnos, be kell ismernem nehezemre esik a csendes peca. Mozgás és beszédkényszerem nem túl előnyös az éjszakai harcsapergetések során. Minden esetre, már (szerintem) fejlődök ezen a téren is, legalábbis a sok kapást okozó és néhány megfogott harcsa sem riadt el előlem.

Ha visszaemlékezek, az első peca estéje elég lassan indult be, a szürkületben semmi akciónk nem volt és a sötétedés első órája sem hozott kapást. A víz ennek ellenére nagyon élt, a harcsák V alakban hasították a nyugodt vízfelszínt, akárcsak a pockok. Hallottunk pár loccsanást, buffanást, pukkanást, böffenést (ez utóbbi talán a maláta mellékhatása lehetett), de csak egy két mellévágásig jutottunk.

Közel lehettünk az éjfélhez, amikor egy szép ütésnek vágtam be, de pár harcsás rugás után megkönnyebbült a bot a kezemben. Pár percen belül újabb gyönyörű mellévágással jelezte egy hal, hogy jó helyen járunk, mélyen a bajszosok vidékén. További néhány tíz métert csuroghattunk, amikor a megindított wobbleremre hatalmas ütést kaptam. Bő fél méter mélyen jöhetett a csalim, de a bevágás pillanatában mégis felloccsant a halam. Ekkor még nem tudtam, hogy mérete miatt. Pár métert még menekült felszínen, majd a csónak felé fordult. Először egy szebb balint sejtettem a horgom végén, de csónak alatt lassulás nélkül tovább és egyre mélyebbre úszó hal csak nem akart balinná változni.

/*Itt most az izgalmas küzdelmet kellene le vagy legalábbis körülírnom, de nem megy. Az biztos, hogy az elgyötört régi 12-es fireline crystal fonottammal (mert igen én ilyennel jártam harcsázni) szerintem maximálisan terheltem a halat, miközben a kis harcsapurdékra való botomat sem kíméltem… volt vagy 10 perc mire kiimádkoztam a rojtos fonott végén tekergő márványtestű ragadozót, sőt az is, hogy a perecbe hajló botom többször megmártózott a harc hevében forrónak tűnő Tisza vizében, de legjobban a felszínre bukkanó hatalmas bajszokra emlékszem. És bár a gyatra zsinóromra mért hatalmas ütések sem voltak semmik, mégis a felszínre bukkanó harcsa látványa az, amiért megéri éjszaka csónakba szállni. Jó-jó, iszonyatosan jó érzés egy derékba hajló botba kapaszkodni, még egy viszonylag kisebbnek számító (124 cm) harcsa esetében is, a legizgalmasabb pillanat szerintem mégis csak az, amikor először pillantjuk meg alkalmi ellenfelünket…*/

… és a harcsa csónakba került.

Természetesen egy ilyen fogás után nem olyan könnyű magára hagyni az amúgy is halmozgásokkal teli éjszakát….

A hajnali fények megérkezéséig még további 3 pundrát sikerült wobblervégre csalnunk, végül egy orbitális felszíni harcsakapást rontottam a csónak felé félúton járó wobbleremre. Most mit mondhatnék erre, csodálatos nyár éjszaka volt.

Ja, a wobblert majd elfelejtettem bemutatni, pontos paraméterei:

Balsafából faragott 60 mm-es úszó bobler, mely a kis szögben álló lapka ellenére a felszíni rétegekben (0,5 – 1,5m mélyen) vezethető.

 

4 hozzászólás

  1. “Sajnos, be kell ismernem nehezemre esik a csendes peca. Mozgás és beszédkényszerem nem túl előnyös az éjszakai harcsapergetések során. Minden esetre, már (szerintem) fejlődök “- Ez király! 🙂
    Te, azt nem akarod közzé tenni, mikor egyébként kétrészes pálcádat, háromrészessé varázsoltad? 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s