Kecsege

“Mihály nagy gonddal figyelte a merítőhálót. A Tisza szőke habja csak úgy sodorta bele a halat; egykettőre megelevenedett a háló, s Mihály tele marokkal szedte ki a pompás, kövér potykákat. Csak úgy dúskált bennük, az apraját visszahányta a vízbe, hadd nőjenek. Egy-két harcsa is belekerült a fogságba, s nagy bajuszát módosan meresztgette; utoljára még kecsege is akadt, szép, fehér hátú, karcsú kecsege.” /Móricz Zsigmond: Csitt-csatt/

Számomra annyira titokzatos halfaj a kecsege (és a Körös-torok alatti Tisza szakaszon valószínűleg napjainkban ugyanennyire ritka is), hogy eddig mindössze egyetlen példány fogadta el meghívásom a guszta gilisztavacsorára. Kép is készült róla, titokzatos kép…

A bejegyzés lényegét a végére hagytam. Az első képen látható hollózási porcelán kecsegepártól (“családi döntés” miatt = nem illik a környezetbe) meg kell válnom, de sajnálom kidobni, eladni sem szeretném, ezért arra gondoltam, ha valakinek illik a barkácsszobájába, cserépkályhájára, annak szívesen nekiajándékoznám. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s