Karikázás a tavaszi Tiszán

Végre sikerült felmásolnom a 2 héttel ezelőtti Tiszai keszegezés fotóit. Az esős időben nem volt szívem kivinni a nagy gépet, ezért megint csak a kicsi kompakt bizonyíthatott. Érdekes téma ez és állítom, még mindig nem létezik a tökéletes (és megfizethető) horgász-fényképezőgép…

A kicsit sem tavaszias időben az élő Tiszáról ritka jó keszegfogásokról kaptunk hírt.

A hírhozók a partvédő kövezés törése fölé benyúló stégeken spicc és bolognai botokkal kergették a keszegeket. Én a rakósomat vittem ki egy utolsó bevetésre és a többi pecással ellentétben nem úsztatásra készültem, bár a karikakeszeg általában úgy sokkal jobban fogható, hanem a klasszikus nagyhurkos szerelékkel. A sokak által emlegetett, használt és hasznosnak titulált úszóantennát vagy mit elhagytam, mert szerintem az teljesen felesleges és hasztalan kiegészítő, főleg apróbb halak esetén…

Mivel aznapi horgásztársam késett és a nehezítéshez szükséges agyag és a csontikukaccal teli csalisdoboz is nála volt, etetés nélkül, a fagyasztóból kiolvasztott etetőanyagba kevert kukoricaszemekkel kellett elkezdtem a horgászatot.

Első belógatás, kapás, karika, második, ütés, luft, harmadik, kapás, karika, s így tovább.

Meseszép keszegek jöttek, sorba, karikába. Már-már vakítóan szépek.

Szépek és divatosak. Egyikük még egy teljesen egyedi csigaházpiercinget is viselt.

Sok kapás, sok hal, sok élmény, ilyen egy szép horgásznap. Egy szép és esős. Soha rosszabb karikázást!

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s