Mi kell egy “jó” pergetéshez?

Vigyázat erősen szubjektív bejegyzés következik!

Sokan mondják, hogy maga az élmény, nem pedig a zsákmány a fontos. Egy kapás kicsikarása, a csali mögött utolsó pillanatban visszaforduló ragadozó keltette örvények, egy faág alatt lapuló csuka észrevétele valóban izgalmas felismerések, de nem hiszem, hogy ezzel kellene becsapnunk magunkat. Hisz ragadozók vagyunk, mind. Még a legelvakultabb C&R FAN zsigereiben is ott lapul az ősi zsákmányszerző ösztön, ami arra ösztökél bennünket, hogy ha csak egy rövidke időre is, mondjuk egy fénykép erejéig, de a kezünkben tudhassuk a HALAT. Különben minek horgásznánk….

Tegnap 3 kifogott csukám mellé, 4 fárasztás közben leakadt ragadozó jutott. Nem panaszkodok, halas lett a kezem, de kérdezett volna meg erről valaki közvetlenül az első, egyben a nap legnagyobb, bőven 2 kiló fölötti csukájának leakadását követően. –> a bejegyzés ebből a momentumból ered

Vajon mi kell a “jó” pergetéshez?

Csuka az avarban?

Csuka a homokon?

Csuka a fűben?

Természetesen halszagú kéz. Ennyi. 1 hal elég, 20 megakasztott, de elszalasztott nem.

A többi pedig már csak hal a tortán.

A könnyű, hibátlanul működő felszerelés.

A szétharapott csalik.

A vízpart.

Egy tárgy (kés), aminek végre hasznát vesszük.

A hidegben egy jó tábortűz.

Erdélyi szalonna, fehér szalonna, császárszalonna, szalámi, szalonna, lilahagyma. + kenyér, paprika, sajt, … 🙂

Parázs.

Érintetlen partszakasz.

Megmenekült csalik.

Esetleg fotótémák…

Egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s