Wobblerbecsület

A meghiúsult tiszaalpári pergetés miatt hétvégén igazán jól jött volna egy B terv.

Természetesen, ahogy az lenni szokott a B tervnek még csak gondolata sem létezett. Először le is mondtam a pecáról, de eszembe jutott egy közeli város “pontyos-csukás-hibdrid-tava”, amiről bár sokat hallottam, de meglátogatására mégsem éreztem késztetést.

Azt hittem a vízpart hangulata vadvizekhez szokott szememnek olyan igazán lehangoló, délegyháziasan tönkretett lesz, de nem. A tópartra érve rögvest csalódnom kellett előítéleteimben, ritka kulturált környezet fogadott. Sőt, a hétvégi mércével kevés ember és a nádnyiladékok néha-néha már a vadvízi magány érzetét kelthették volna, csak az a volna ne lett volna.

A víz türkizkék – kakaó keverék színe azonban olyan volt, mintha az áradó Tiszát beleengednénk volna a csodálatos Balatonba, ráadásként a pergető horgászok 99%-a körforgóval horgászott. Ááá. Teljesen megértem, hiszen a koszos vízhez ez a csali adja magát. Nem ítélkezek semmi felett, de nálam ez a csali csak a végső megoldás szokott lenni. Itt meg, a csukát zsákmányoló helyi erőket a nyerő csalikról faggatva a körforgón kívül csak az élő kishal választ kaptam. Elmondásuk szerint dobáltak kanállal is páran, de azzal senki nem fogott. Nem volt mit tenni, feltettem a zsinórgyilkos csalijaim legrikítóbbikát, egy “trikolor meppszet” és csak dobáltam, csak dobáltam, csak dobáltam. Néha makacsságom jeléül feltettem ugyan egy-egy támolygót vagy gumicsalit, de nem történt semmi. Ezalatt a korábban körforgóval sikeres pergetőtábor se fogott pergetve semmit, a kishallal bevetett fenekező készségeik mellől.

Délben kezdtem el horgászni és kettő óra múlhatott,a mikor megálltam egy percre és végiggondoltam, hogy reggel óta körforgóikkal  már hányszor körbedobálhatták a tavat. Szörnyen haragudtam magamra, amiért hallgattam a helyiekre és beálltam a sorba. Megkerestem hát a legüresebb partszakaszt (ami a fenti képen is látható), ahol állítólag nem megy a hal, elővettem a wobbleres dobozom és felcsatoltam egy kisebb, élénk színű, csukafognyomos wobblert. Azt elfelejtettem leírni, hogy a körforgósok 40-45 centis csukákat fogtak, ezért ezekhez a halakhoz lőttem be a csaliméretet.

Megálltam a partszakasz első helyén, egy stégen – szerintem ez a tó legszebb sarka, itt még tavirózsákat is találtam – és rögtön harmadik dobásra elmarta a megállított, fenék felett lebegő wobblert egy krokodilpofájú (de nem ám az a “körforgós méret”, hanem az a szép bő 2 kilós, még egy érv a körfogó ellen 🙂 ). Lefotóztam, majd újabb három dobás és egy újabb gyönyörű csukát ragadhattam nyakon. A gyönyörű jelző talán túlzás, mert a fakó, sebhelyes, tépett uszonyú csukák annyira nem voltak szépek.

A hátralévő másfél órában már csak ezzel és egy ehhez nagyon hasonló méretű és mozgású csalival dobáltam, de, hogy még egyszer utoljára kiemeljem 35 és 55 centi között egyik csukám se volt, azokat meghagytam a körforgósoknak 🙂

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s