Horgászat Horvátországban – 6. nap

Reggel a szokásosnál korábban elindultunk a szomszéd városka határában fekvő, előző nap felfedezett kis öblöcskére. A “privát strand” hihetetlen hangulatosan nézett ki.

Sajnos ez másoknak is feltűnt. A partra érve egy fiatal csontsovány, de rendkívül jókedvű, gitározó spanyol fickó fogadott. A látványa annyira megdöbbentett, hogy alig vettem észre a térdig érő vízben éppen teflon serpenyőjét mosogató, ugyancsak ifjú és meggyötörten vékony, félmezítelen, raszta hajú lányt. Olyanok voltak, mint a kora reggel “már” izzasztó napsütés ellenére “még” hűvös tenger. Jókedvűek, de hogyan…

Az igazat megvallva, a romantikus öböl felé autózva felmerült bennünk, hogy foglalt lesz az öböl, de leginkább a mindenütt felbukkanó nudista németekre gondoltunk. Tovább kellett mennünk, pontosabban vissza, a város felé.

Az új helyen, egy kiálló szikláról az első hal amit megpillantottam egy gyönyörű csőrös csuka volt.

Őrült módjára szaladtam fel az autóba a pergető botomért. Mire visszaértem, már nem láttam a szikla előtt járőröző csukát, hát eldobtam a nyílt víz felé. A gyorsan húzott pilkerre első dobásra rátámadt a korábban látott pálcikatest. Ütötte-vágta a villentót, de a furcsa orrába egyszerűen sehogy sem akart megakadni a horog. A következő pár bevontatást még lekövette a hal, majd teljesen érdektelenné vált. Sokadik dobásra még volt egy apró ütésem, amit valószínűleg a pilkert partig kísérő arasznyi csőrös csuka-ivadék rettenetes támadása okozhatott.

Tengeri pergetésemnek ez a momentum jelentette a csúcsát és a végét is egyben.Átszereltem a klasszikus strandpecára, a kenyérhéjjal etetős, galacsinnal csalizós durbincsozásra. A bedobált galacsinokra azonban újra megjelent a csőrös csuka. Szemlátomást ízlett neki a horvát kenyér, a horgot rejtő galacsint kivéve. Az egyik bedobás azonban annyira pontosra sikeredett, hogy a becsobbanó galacsinra reflexszerűen rámozdult a hal. Itt most nem ezt kellene írnom, de abba a ******* kicsi és kemény szájába most sem akadt meg teljesen a horog. Annyira nem örültem neki…

Egy csodálatos reggelivel vigasztalódtam, mondván tele hassal jobban megy a snorizás és persze a napozás közbeni alvás…

Dél körül hagytuk ott az árnyékba boruló strandunkat.

Az új helyen egy rövid búvárkodós “halvadászattal” indítottam. Éppen egy eddig ismeretlen gébféle előtt rángattam a kagylódarabot, amikor az egyik kő mögül hirtelen előbukkanó betűs sügér bebizonyította, hogy érdemes lenne itt is pergetni. Vagy mégse, mert ez volt az egyetlen példány, amit a búvárkodásaim alatt ezen a partszakaszon láttam.

Egy rövid kenyeres strandpeca után aznapra elcsomagoltam a horgaim, és elővettem a fényképezőt.

Ennyi nap után már elég unalmas tud lenni a napozás, még akkor is, ha közben cserkeltem agyilag sérült sirályra, lepukkant lepkére, ssssz..őőőő..szöcskére, szóval mindenre ami mozgott…

..vagy ami nem.

Végül ennek a napnak is vége lett.

4 hozzászólás

  1. Csőrös csukát szerettem volna én is fogni, de nem találtam őket. Csak búvárkodás közben találkoztam velük elvétve. Azt is mondhatnám több volt a német nudista, mint a csőrös csuka! 😀

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s