Itt van az ősz, itt van ujra

“Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.”

Petőfivel ellentétben nekem nem okoz ekkora fejtörést a fenti kérdés megválaszolása.

Népszerű téma a klímaváltozás hatása, a tavasz és ősz eltűnése, de valljuk be a tavasszal kizöldülő fűről senkinek nem a nyár jut az eszébe, akárcsak az ezerszínűre változó falevelek sem jelentik rögvest a telet. Tavasz van, és ősz is, és milyen jó, hogy van. A klasszikus horgászirodalom szerint a csuka ősszel fogható a legjobban. Ma már tudjuk, hogy ez nem igaz, mindössze az ősszel leszűkülő élettér (vízleeresztés, elrothadó növények) miatti vándorlása miatt sokkal gyakrabban találkoznak vele a “helyben ülő” horgászok is. De. Mindig ott az a fránya de. Ilyenkor a pergetőknek is könnyebbé válik az élete, ami nem biztos hogy élmény szempontjából jó, mindenesetre nagyságrendekkel könnyebb a közeledő hideg miatt amúgy is megnövekedett étvágyú, hazátlan halakat becsapni.

Három hete még nyár volt, nyárutó. Bár a hajnalok már nem ezt sugallták.

A ködös holtágakban zöldülő növények azonban nem hazudtak.

Nehéz ilyenkor csukát fogni, a hírek is ezt mutatták, Csaba is “csak” balinokig jutott. (beszámoló itt)

“B” tervnek ott volt az élő folyó, a Körös. Meseszép arcát mutatta, de a domináns szín még itt is a zöld volt.

Egyedül jártam végig a sekély, köves-növényes pályát. 2 kisebb krokit ragadhattam tarkón, de a nedves partvédő kövezésen, csak egyikükről sikerült értékelhető képet készítenem. Majd néhány lekövetést nézhettem végig a sekély vízben (egyikük szebb példány volt). Nem volt az az igazi csukás peca, de soha rosszabbat.

Most pedig muszáj újra Csaba beszámolójára hivatkoznom, hisz igaza volt. “Lassan itt az ősz” írta és két hétre rá valóban beköszöntött.

Múlt héten egy majd egész napos favágás után édesapámmal újra nekivágtunk a fenti betlis helyszínnek. A rövidülő nappalok miatt, csak pár óránk maradt a pergetésre. Édesapám életében összesen 3-szor, ha pergetett, mégis neki sikerült megfognia az első halat, igaz vérét áldozta érte.

Sokáig úgy tűnt újabb véráldozat nélkül nem lesz újabb csuka, amikor átmentünk a holtág leglátogatottabb, most mégis üresen álló részére. Már a legkisebb twistereket csatoltam fel, hátha megszán egy kóbor sügér vagy balin, nem így történt. Ekkor felcsatoltam kedvenc csukázó műcsalimat. Fogósságban verhetetlen, főleg mert én ezt hiszem, minden esetre most is bizonyított. Az eddig süket víz egy pálfordulással elkezdte szórni kincseit. No nem a legértékesebbeket, de az aprópénzt elég bőkezűen szórta.

Tudja bizony, tudom bizony. A csuka az oka!

Egy hozzászólás

  1. Hát igen eltelt pár nap amióta nem voltam ott. Ezek szerint maradt benne csuka még ha nem is a nagyja. Reméljük jövőre más lesz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s