Tiszai karikázás

Annyit hallgattam, olvastam mostanában a karikázásról, hogy akarva-akaratlanul is eszembe jutott, mikor a vasárnap hajnali Tiszán vártuk a pontyokat. Vártuk, a 6-7 fokos hideg szélben dideregve, hiába. A főtt-keménykukorica csak a kisebb keszegek érdeklődését keltette fel.

Az apró szájukba, bármennyire is mohók voltak, egy karika kivételével nem tudták begyömöszölni a főzéstől megduzzadt kukoricaszemeket. Ekkor jött az ötlet, szisszent a konzerv és egy percen belül már repült is az etetés fölé a kukoricamáléval degeszre tömött kosár. A puha csemege fenékre érést követően egyből gazdára talált egy nevét büszkén viselő, dagadék karika személyében. Beindult a karikázás, a halak csak jöttek és jöttek, sorban, körbe, karikába. A monotóniát mindössze két bagoly és egy denevér kapása zökkentette ki, sajnos egyik se az én horgomra jött. Jó peca volt ez is, olyan igazi, békés karikázás.

8 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s