20 perc nem elég…

… legalábbis péntek estig ezt gondoltam 😛

Kövér kis négykerekűmmel egyre csak loptam a Körösig tartó, elfogyni nem akaró kilométereket. Nem tudtam elég lassan hajtani, az alacsonyan fekvő padlólemez szörnyű hangok kíséretében súrolta a ritkán járt töltés gyomcsapását. A szeretett kocsim szenvedésének, csak a gát tövében növő friss fűfélén végrehajtott parkolás vethetett véget, ahonnan tíz-tizenöt perces sétával értem el a Szőke folyó legnagyobb déli sarját. Visszagondolva nem tűnik hosszú időnek, de a combig érő dzsindzsa szúrós kedvű lakói tettek róla, hogy emlékezetes gyaloglás legyen.

A fűből felzavart moszkítóhad, mint éhező vadak rontottak csupasz bőrömre. A kényelmes-kényes, kézösszekoszolástól ódzkodó horgászok (jelen esetben én is közéjük tartoztam) meg is érdemlik, hogy a befújt lábukat habosra marják az ártér bennszülött lakói. A tisztességes vér-vámért cserébe, melyet szeretett folyóm partján hagytam, tucatnyi, több napig viszkető, piros pöttyöt kaptam. És már el is érkeztünk a történet csattanójához, hisz a bő 20 perces pergetés, körülbelül ennyi karaktert érdemel, még annak ellenére is, hogy több halat (3 balin) sikerült partra édesgetnem, mint a másnapi éjszakai harcsázáson…

4 hozzászólás

  1. A 20 perc néha még sok is, főleg ennyi idősen, mint én vagyok! 😛
    Viccet félretéve remélem a kis kékkel az Ipolyon én is el tudok csípni néhány fenekeszeget!
    Már csak 12 napot kell túlélnem valahogy! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s