Faragatlan horgászatok 2012

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy holtág.

Egy holtág, melyen tavaly kezdtem el horgászni. Sajnálom, hogy nem hamarabb, mert valószínűleg sok szép csukafogásról maradtam le. Melyik ez a víz? Maradjon rejtély vagy rejtvény, kinek mi tetszik. A beavatottak a címből úgyis rájönnek. A címből, mely kicsavarva akár (teljesen jogosan) jelenthetne, nem faragással készülő műcsalikkal, azaz vasakkal és gumikkal való csukázásokat is.

Az elmúlt évben 5 alkalommal sikerült lejutnom a holtágra, nagy csukák (5+) fogásának reményében. „Szárazföldi patkány” voltomnak köszönhetően mindig partról vettem üldözőbe a csukákat. Az év utolsó horgászata és persze egy horgászkajak kipróbálása azonban rádöbbentett, mekkora szabadság és mennyi lehetőség rejlik egy ilyen vízi járműben…

Január 14.

Első találkozásom a vízzel meglepően jól sikerült. Ugyan a nagy csukák reggeli kapásdömpingjét – ami az érkezésünkkel pont egy időben fogott 4,5 kilós gyönyörű példánnyal zárulhatott –lekésve értünk ki a partra, de a szép fogást és a felkantározott krokodilokat látva hatalmas reményekkel kezdtünk el dobálni. Körülbelül a harmadikat dobhattam, amikor egy brutális rávágást kaptam. Az egyetlen vízbe lógó fa mellől erőszakosan kellett fárasztanom. A fától sikerült is elhúznom a csukát, de ezzel megengedtem, hogy a jobbomon a parti sávban, 10 méter szélesen elterülő vékony jégréteg alá befuthasson megakasztott csukám. A vadi új 12-es fonottam hangos sistergéssel hasította a jeget, amit a felszínre bukkanó szép csuka apró táblákká tört. Megvolt az év első hala, a holtág első csukája, melyet aznap már csak néhány fajtársa követett.

Március 15.

Csukatilalom! –mondhatja bárki jogosan. Igaza is van, de ezen a vízen nincs fajlagos tilalmi idő. Gyarló az ember és gyenge. A januári horgászat óta nem volt pecabot a kezemben, így nem csoda, ha győzött az ejtett vad iránti ősi vágy. Talán az etikátlan zargatás miatt, talán nem, de az igazán nagy csuka ezen a horgászaton is elkerülte horgaimat, egy meglepetés süllővel ellentétben.

 

Október 4.

Egész nyáron nem sikerült lejutnom a holtág partjára, ráadásnak pedig ott voltak a rosszabbnál rosszabb hírek: alacsony vízállás, halpusztulás…

Nehéz horgászat volt, sokáig nem találtuk a halakat, csak a kisebb csukákat. Végül az akadók sűrűjében találtuk meg őket. Jó teszt volt bokorugró csalijaimnak, és jó szórakozás a sok leakadt hal ellenére is.

November 24.

Míg az októberi nehéz, addig ez inkább érdekes horgászat volt. Az általunk nyerőnek vélt területek közül az egyiken nem horgászott senki, a másik teljesen tele horgászokkal. Utóbbin bár szépen fogták a csukákat, mi nem álltunk be az igen csak zsúfolt sorba. Az előbbi üres területen sétáltunk fel, s alá. Találtunk egy szakaszt, ahonnan sikerült pár csukát fognom, Jani cimborám pedig csukája mellé egy szép süllőt is partra segített.

December 28.

Be volt fagyva majd az egész holtág. Egy helyen végigpergetni egy téli napot nem könnyű és főleg nem eredményes. A nagy csuka most sem lett meg, ellentétben Csaba cimborámmal, aki kajakból meg tudta horgászni a jó helyeket is, így két gyönyörű 5 kilós csukával folytatott izgalmas fárasztással lett gazdagabb.

2012-ben nem sikerült megfogni a nagy csukát.

Talán idén.

Talán kézzel faragott wobblerekkel.

Egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s