A kedvenc

A történet 6 éve kezdődött egy pergetős kiránduláson.Találtam egy helyet a Körösön, ahol számomra elképzelhetetlen számban voltak jelen a balinok. Igaz, hogy abban az évben kezdtem el komolyabban pergetni, de azóta se láttam annyi balinrablást, mint aznap. Óvatosan közelebb lopóztam a helyhez, és kicsit nagyképűen már azon aggodalmaskodtam, hogy nem tudom majd lefotózni a szebbnél szebb balinokat, mert nem vittem magammal fényképezőgépet. Feleslegesen. Egyszerűen értetlenül álltam a vízparton, mert a korábban bizonyított körforgókkal, twisterekkel, sőt egyetlen nálam lévő műcsalival sem sikerült rávágást kicsikarnom. És az elmúlt években ez az eset ezen a helyen sokszor megismétlődött, szóval kicsit lemondtam a balinozásról és inkább a sokkal sikeresebb csukázást erőltettem. Közben elkezdetem wobblereket faragni.

Sokáig nem is vetődtem az említett hely közelébe kizárólag csukázás céljából. Egészen tavalyig. A 2010-es szezon kicsit elhúzódott a sorozatos árvizek miatt, így körülbelül július közepén még elég magas vízállás mellett ejtettem meg az első „árvíz utáni” csukázásomat 23 csuka bánatára, de az egy másik történet.

Nagyon hiányoztak már az élménydús pergetések, ezért másnap délután újra a nyerő helyen dobáltam. Sejtettem, hogy nem lesz olyan könnyű másnap ugyanazon a kis ártéri csatornán újra becsapni a csukákat, de azt nem gondoltam volna, hogy az előző napi nyerő támolygóra és wobblerekre egyetlen koppintásom se lesz. Egyáltalán nem csüggedtem el, és egy 7 centis ezüst wobblerrel végre sikerült az első csukát kivarázsolnom a kissé zavaros vízből. Úgy tűnt aznap ő lesz az egyetlen érdeklődő csalijaim iránt.

 Egy órányi csalicserélgetés után tehettem fel a barátnőm által festett (tudom, hogy szerencsés vagyok!!!) wobbleremet. És láss csodát első dobásra kapásom lett. Egy hosszú sorozás után szép törpeharcsa ragadt a wobblerre.

 Sokszor fogtam már műcsalival törpeharcsát, főleg nyáron, de wobblerrel még soha. Azt meg végkép nem gondoltam, hogy a következő 10 percben újabb 3 törpeharcsát fogok ráadásul úgy, hogy legalább egy tucat bevontatásnál éreztem a jellegzetes törpés, apró ütéssorozatokat. Később a törpék enyhülő érdeklődése miatt és persze csukák reményében sétáltam feljebb a csatorna mentén, az élő folyó irányába.

Most már hittem a kis 5 centis aranyszínű wobbler fogosságában. Igazam lett. A következő szűk órában 6 csuka csábult el a fogós csalik közé feliratkozott wobblerem táncára. Nem voltak hatalmas példányok, de nagyon jól szórakoztam, és a napnak még mindig nem volt vége.

 A csukákat adó csatorna folyó felé eső végén már nem tudtam több csukát horogra csalni. Épp a „csukás” szakaszra való visszafordulás járt a fejemben, de előtte még szerettem volna megnézni a Köröst is, ha már ilyen közel pergetek hozzá. Pár perc séta után, ahogy a korábban már említett balinos helyhez érkeztem hatalmas rablással vágódott egy balin a snecik közé.

Rögtön beugrott, hogy most van egy új „titkos” szándékosan balinra fejlesztett csalim. Pár éve az interneten olvastam egy cikket Benyustól, mely az apró szilvamag wobblereivel fogott hatalmas balinjairól szólt. Úgy éreztem megér egy próbát a dolog, ráadásul nagyon tetszettek az apró wobblerek, így csináltam vagy egy tucatot. És ezek a wobblerek most ott voltak a pergetőtáskámban. Az első kezembe akadó apró wobblert a drótelőke helyére kötött karabínerbe akasztottam, majd megpróbáltam óvatosan lecuppogni a partig a hirtelen visszahúzódó víz miatt térdig érő iszapban. A magas vízben jópár horogmarasztaló között kellett elhúznom a kis wobblert, de mivel akkor még nem tudtam milyen fogós darabot tartok a kezemben, bátran dobtam az akadók közvetlen közelébe.

Nagy reményeket fűztem a kis csalihoz, de arra nem számítottam, hogy első dobásra rögtön kapásom lesz. Sajnos a balin, mert az volt a tettes nem lett meg. A part mellett, közvetlen kiemelés előtt vágott a prédának hitt fahalacska után. A kezemben éreztem az erős koppintását, sőt láttam is, ahogy visszafordul a mélybe. Pont erre vártam. Végre találtam egy csalit, amit még az itt ólálkodó balinok figyelmét is felkelti.

Pár üres bevontatást kellett csak kibírnom a következő akcióig. A csukáknak szánt fonottzsinór miatt nem tudtam túl nagyot dobni, de arra nem is volt szükség, hisz az erős sodrásban úgy látszik teljesen a part mentén járőrözhettek a balinok, mert a második is pár méterrel előttem kapta el a wobblert. A rövid zászlónak és a fonott zsinórnak köszönhetően hatalmas botgörbítős kapást csinált a nagynak túlzással se nevezhető balin.

Óvatosan kihúztam a vastag iszaprétegre, gyorsan lefotóztam és visszaengedtem.

Negyed órán belül további két balinnal sikerült közelebbről megismerkednem.

Sajnos a 3 hallal szétfröcsögtem a pályát. Biztos voltam benne, ha csöndben várok, akkor alkonyatig még visszatérnek, de nekem bőven elég volt ennyi.

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s